Már el is múlt női életem régről ismert 5 napos ciklusa. Túléltem, nem volt olyan vészes, mint ahogy emlékeztem rá, ahogy számítottam rá. Most már csak egy a dolgom: irány a nődoki, leellenőriztetek mindent vele, megvan-e odabent minden, jó-e a klíma egy csemetének. Még 1-2 hónap, 1-2 ciklus, normalizálódik a helyzet és indulhat a projekt. Félek tőle, de várom is...vegyes érzések vannak bennem, de remélem szuper lesz és a végeredmény egy tündéri kisbaba, aki színesebbé teszi kicsi életünket!

A gyógyszer abbahagyása után paráztam...az internet tele van rémsztorikkal, hogy amikor abbahagyod a bogyót, akkor megjön 2 hónapig folyamatosan, nem jön meg fél évig egyáltalán vagy még ki tudja kinek milyen baja alakult ki később...ciszták és miegymás, stresszeltem, vajon mi lesz velem. Régen, amikor még fiatalabb voltam és éltem mindennapjaimat és nem gondoltam még a szex csírájára sem, őrületes havi bajaim voltak, fájdalom, görcs, hányás-hasmenés - ezek az enyhébb tünetek. Féltem, megint előjön. A gyógyszer ezeket a panaszokat nagyszerűen helyreállította, de mi lesz, ha megint ez lesz, mi lesz, ha fájni fog és görcsölni fogok vagy nem jön meg?! Kedves leendő szülésznő barátnőm, aki majd a gyermekem világra jötténél is helyt áll ígérete szerint nyugtatott, kisférjem letiltott az internetezésről. És most megjött, megjött újra, rendesen és úgy, mint régen. Nem számítottam rá, nem tudtam órára pontosan, hogy mikor kell készen lennem. Újra görcsöltem, pedig már szinte elfelejtettem ezeket a fájdalmakat és újra úgy rendes valójában, ahogyan egy nőnek megjön, nekem is megjött. És éreztem, hogy most újra nőiségem helyre került, visszaállt a rend és természetes mederbe folyik tovább női életem is.

Esti beszélgetés otthon, családi körben. Anya, apa, tesóm, férjem és én.

Tesóm: -Ez hülye, kb. annyi agya van, mint egy szedercsírának! 

Nagy röhögés, a fiúk mélyen hallgatnak és úgy csinálnak, mintha tévét néznének...Mondom én: hát, ezek sem tudják mi az a szedercsíra.

Férjem: -Én tudom mi az a szedercsíra jó? Az a kis zöld izé, amit szoktál otthon abban a tálban csíráztatni! 

:) I like! 

25 vagyok továbbra is, leragadtam pár éve ennél a számnál. Őszintén szólva néha magam sem tudom hirtelen, hogy hány éves is vagyok valójában.Minden szülinap 25 után plusz egy, de az ember lélekben 25 marad akkor is. Ezek szerintem a kerek 30-assal fogok csak változtatni, bár már most is mindenki azzal cikiz, hogy juuuuuj, közelebb vagy a 30-hoz, mint a 25-höz. Hát, lehet, de lélekben és kinézetben sem, szerencsére általában 25-nek néznek.

A szülinapi zsúr igazán családias volt, ott volt mindenki, aki igazán és nagyon számít. Anya, apa, tesókám és kisférjem is. Akiket a legjobban szeretek. Jaj, igazi lelki feltöltődés! Ajándék? Mellékes, mert nem is az volt a lényeg az egészben. Anya főztje pedig...hát sajnos kihagyhatatlan, de utána böjtölni kell, ha tartani akarom az alakom a bikiniszezora, amire esélytelen, hogy kimerészkedjek az "unalommal tengetett napjaimon"...Szabadság kell és pihenés és nyár, erre vágyom és a szeretteim társaságára főképp, ez kell nekem szülinapomra, ezt kaptam leginkább szülinapomra! 

Lezárult egy újabb tehetségkutató műsor a TV-ben.

A Megaszar után (mert ezt kell mondjam, a legutóbbiba sikerült megint olyan embereket összeválogatni, akinek a felét nem is értettem, hogy került be a legjobbak közé...) tegnap a CSISZtől vehettünk érzékeny búcsút. Hidegen hagyott a résztvevők személye, leginkább a megmondóember miatt ültem képernyő elé szombat esténként. Érdekes, néha megmosolyogtató komolysággal vágta mindenki arcába a szerinte helyesnek vélt utat és az igazságot. De legalább nem kertelt és őszintén megmondta a tutit, ezt már szeretem. Ilyen emberek kellenének még a médiába, akik választékosan és értelmesen beszélnek, műveltek és tájékozottak. Hát, mindegy, a szerződés lejárt és valószínűleg kicsit talán megkönnyebbülve távozik a csatornától.

A Megasztárban idén két ember volt, aki még énekelni is tudott, valóban tehetséget találtak - győzött végül az igazság és a kitartás. De hogy a Csillag születikbe hogyan kerülhetett az élre egy operaénekes, amikor a magyar lakosság 80%-a az életében nem látott még operát? Nos, ez egy nagyon jó kérdés, még egy szakdolgozatot is megérne a témakör, mert ezekben a műsorokban, ahogy észrevettem (és rajtam kívül még jó páran kiszúrták) sosem a tehetséges fiatalok nyernek, akiknek támogatni lehetne a karrierjét, hanem a szegények, az elesettek, a sajnálni valók, a szerény és visszahúzódók, akik majd semmit nem tudnak kezdeni tehetségükkel és a sikerrel. A pénzt adósságaik kifizetésére költik, elmennek a kötelező fellépésekre, mert köti őket a szerződés, aztán eltűnnek a süllyesztőben, mint a többi. A kis mesemondó? Ő hol van? Egyszer eljátszotta Bendegúzt egy darabban, mert a hasonlóság tényleg bámulatos volt, de hogy ezért valaki 12 milliót kapjon? Félelmetes. Eltűnt az erdélyi Attila is, akit fiatal kora és Tabáni István alteregójaként azonosított személyisége tolt a cél felé és a megnyert pénzösszeg ellenére elesettsége azóta sem változott semmit. Tabáni is inkább visszament képekre felügyelni, velük legalább nem kell beszélgetni, mint a TVben a riporterekkel. Kérem! Ez ma a tehetségkutatók sorsa? Szegény Elek is tehetséges, szép hangja van, de mit fog kezdeni vele? Elmegy majd operákba énekelni? Lehet kap 1-2 felkérést, de aki magánakvaló módon él 40 évig az édesanyjával egy faluban és feleséget keres, az kétlem, hogy ezek után az ezzel járó celebség útjára lép és csillogó partikra jár...Mindenki meglepetésére ő nyerte a tehetségkutatót - írja a sajtó? Miért, ki lepődött meg? Mert én nem, eddig is mindig az elesettek nyertek ebben a műsorban...miért pont most változna a helyzet?

Puzsérnak megint igaza volt, ők hankiképes kereslet ma az országban, de az igazi tehetségek, az igazi bombák, 1 Q megint hiányzott a műsorból. Kár!

Ma megvizsgálták, milyen savas a szervezetem. Ezt lakmuszpapírral gyorsan és könnyen ellenőrizheti bárki saját vizelete vizsgálatával. Csak rá kell kicsit ereszteni a lakmuszcsíkra. Nos...nekem citromsárga lett, ez vészesen savas közeget jelez! Sürgősen változtatnom kell az étrendemen; több zöldség, szűrt (és lúgos) víz, no cukor, no péksüti, no süti, no csipsz! Kevés hús, több mozgás. Nehéz betartani ezeket, de ha le akarok számolni a narancsbőrrel, a stresszel, a fáradtsággal és zöld pisit akarok látni az ellenőrzőcsíkon, akkor asszem nagy önuralomra lesz szükségem. És sok lakmuszpapírra!

Elmentem ma anyajegyszűrésre. Minden évben tavasszal elmegyek, mert fehér a bőröm, sok az anyajegyem és a szeplőm, könnyen leégek, szóval fő az óvatosság. Az SZTK nem a kedvenc helyem, általános iskolai fogászati élményeim sejlenek fel előttem minden alkalommal, amikre nem szívesen emlékszem. Ma egy idősebb doktornő vizslatta végig testem minden porcikáját egy apró kukkerrel, majd megállapította (hozzáteszem tévesen), hogy leégtem. Égi égtem, az biztos, de nem a naptól, hanem a megalázottság érzésétől. Mi lett volna, ha egy férfi bőrgyógyász rendel? Meztelenül állsz egy kis szobában, ahol egy asszisztens figyel és jegyzetel, a doktornő állig felöltözve kukkol és tapogat, két asszisztens kislány pedig figyeli az egész procedúrát. Miután majdnem mindent végignézett rajtam, kiderült, hogy a melltartóm alatt is lapul pár barna pötty...azokat is le kéne vetetni! És még valahol van? ... nos, volt. Ugyanis van egy szexepilem, egy anyajegy, ami odalent van, biztos helyen...csak kevesen láthatták, láthatják. Khm...igen, van egy anyajegyem itt - mutatom a dokinak, aki erre pókerarccal a szemembe vágja, hogy akkor vegyem már le a bugyimat, "hát láttunk már ilyet". Ez nem nyugtatott meg kellőképpen, így a vállam fölött néha hátra pillantottam zavartan a két asszisztensre, akik komor arccal meredtek maguk elé. A doki pedig csak matatott, kukkerolt és hümmögött. Végül megállapította, hogy ez is mehet! Mi? Hiszen ő ott van, amióta megszülettem! Hát, ezt még meg kell emésztenem. De legalább egyik pöttyöm sem köz és önveszélyes, megnyugodtam.

Imádom, de még sosem csináltam magam. Egyszer ezt is ki kell próbálni és annyira nem is vészes, megéri a befektetett munkát. A bodza sajnos általában családmező közepén nő, így leszedni elég nehéz...de kivettem a részem a munkából, álltam a kiskosárral a csalán szélén és tartottam a kosarat, amibe kisférjem dobálta a bodzafejeket. Tudom, hogy nem szabad dobálni, mert kijön belőle a port...de a csalánnal szórakozni?! Aztán a következő probléma, hogy mindenki másképp csinálja, két egyforma receptet nem találtam a neten, pedig laptopséfben jó vagyok. Így megpróbáltam megalkotni a saját receptem a sokból egyet formálva. Víz (felforralva vagy sem?), cukor (2 kiló, 5 kiló?), citrompótló (kell vagy sem? Minek kell, ha citromot is teszek bele?), citrom, sok-sok bodza (15 nagy fej vagy 2 kiló?). Na én leegyszerűsítettem a recepteket a saját nyelvemre és 2-3 nap múlva kiderül, helyesen tettem-e. Addig pedig ragad a papucsom a konyhában, ragad a fazék alja a hűtőhöz és a hűtő ajtaja is ragad a hűtőhöz...ezek szerint a szörp jól halad. Amíg kész nem lesz, addig belengi a lakást és a hűtőt a friss, hűs bodza illata.

Turkálok. Imádom a keresgélés, a gyűjtögetés, a szemrevételezés, a válogatás a megtalálás örömét! Ráadásul olcsó is, pár ezer forintból a fél ruhatár lecserélhető. Az ízlésem folyamatosan változik, a testem is, így nyárról nyárra le kell cserélni pár ruhadarabot. A kedvencek maradnak. A kevésbé kedvencek sorsa pedig a ruhadarabtól függ. A tesómhoz kerül, barátnőkhöz kerül, a ruhagyűjtő konténerbe vagy a karitaszhoz kerül, esetleg a kukában végzi. De egy biztos, turkálni jó, hiszen az ott összegyűjtött darabok nem jönnek szembe, történetük van (amit ugyan nem ismerek, de jó kitalálni merre járt, mit csinált benne az előző tulajdonos) és kb. annyiba kerül, mint egy frissen vásárolt nadrág egyik szára.

A napokban megint  tettem egy körutat kedvenc turkálómba, ahonnan üres kézzel csak nagyon ritkán szoktam kijönni. Nézelődtem, válogattam és mivel egyedül voltam, ezért a próbafülkébe végül egy ölnyi pakkal mentem be. Felpróbálom, nézegetem...jól áll? Szakadt, gyűrött, foltos, javítható, helyrehozható? Aztán döntök és pár perc múlva már teli szatyorral távozom kedvenc helyemről. Sokféle ember jár oda...fiatal, lázadó, idősebb, férfiak, nők, gyerekek, gyerekesek, jól öltözöttek és kevésbé jól öltözöttek. Mindenki megtalálhatja a neki tetsző darabot, csak türelem és jó szem kérdése. Tegnap például sok szép nyárias holmival lettem gazdagabb: márkás nadrág és ujjatlan póló, fehér top, zöld, csipkés felső az elegánsabb megjelenésekhez. A tesómra is gondoltam, akiben szintén benne van a keresés, ő egy fehér csipkés topot kap, nyárra remek választás! De kérdem én: ki NEM szeret turiba járni, válogatni és csodás darabokkal gazdagodni? A sznobok, akiknek derogál a használt ruha, vagy a lusták, akik sajnálják az idejüket a keresésre. Én nem sajnálom, sőt, én szenvedéllyel túrok...mert az nekem jó!

is elfogyott...most jó ideig biztosan nem szedek majd gyógyszert. Csak nyugtatóra lenne szükségem, mert kicsit tartok még a dologtól. Mi lesz, hogy lesz...megjön-e normálisan, vagy csúszni fog? Vagy meg sem jön? Vagy folyamatosan megjön??? Fájni fog? Erős lesz vajon a vérzésem? Megint olyan rosszul leszek, mint tinikoromban? Hányok, megy a hasam, fel se tudok állni a görcstől? ...... Jaaaaaj, remélem, minden rendben lesz, de egy kis türelem kell még...Mindezt csak azért csináljuk (csinálom), hogy szépen, kényelmesen, egészségesen megérkezzen hozzánk családunk új tagja, a kis trónörökösünk, szemünk fénye. De addig még sok idő eltelik majd és remélem, minden perccel csak egészségesebb, erősebb, optimistább, lelkesebb és nyugodtabb leszek. Szervusz bogyó, ki életem, mindennapjaim része voltál! Lapoznom kell és te már az új oldalon nem szerepelsz, helyetted most más, fontosabb, sokkal fontosabb dolgok következnek az életemben, amelyekre titkon már magam is vágyom. 

Egy kutatás összeírta a hölgyek válaszai alapján, mi a tökéletes férfi 30 ismérve. Nos, ezek közül a számomra legviccesebbeket szemezgettem ki.

Barna szemű (mintha nem lenne mindegy, hogy milyen színű a szeme...ez nagyjából az 5. legfontosabb tulajdonsága egy férfinak? - vicc!). Sörissza (az meg milyen?). V-nyakú pólót hord (k××va fontos, tényleg...csodálkozom rajta, hogy nem inget). 17(!!) perc alatt indulásra kész (én ezt 7 percre redukálnám, vészhelyzetben ennyi idő alatt én is elkészülök). 18 milliót keres évente (tehát választottunk legyen politikus, amerikai befutott színész vagy bankrabló). Imád vásárolni (egyik pasi sem imád vásárolni...maximum a nő kedvéért fapofával kísérget. Amelyik hím imád vásárolni az valószínűleg saját neméhez vonzódik). Frissen borotvált (ezzel kifejezetten nem értek egyet...inkább legyen szőrös. Mindenhol, a kezén is!). Szereti a sorozatokat (WTF???). Csupasz mellkasú (frissen borotválttal egyenértékű). Tud úszni (hát, inkább tudja otthon megszerelni az elromlott dolgokat). Rendszeresen beszéljen édesanyjával (ez a rendszeresség merüljön ki maximum napi egy telefonhívásban).

És ami nagyon is hiányzik a 30-as listáról szerintem: egyenes, nem sumákol, őszinte, szereti a gyerekeket, csapatban gondolkodik, lehet rá számítani, szőrös (nehogymár csupasz mellkasú legyen...atyaég!), erős, fel lehet rá nézni, apamodell a gyerekeknek, szerető, nem hagyja el magát, erős akaratereje van, céltudatos.

Megfordult a világ...ma már lassan a nők hordják a nadrágot és ami elszomorítóbb, egyre több férfi a "szoknyát" a családban és párkapcsolatokban (már ha a szemük festését, az alapozót, a sztreccs pólót és a többi "púdert" annak lehet mondani). Elképesztő, hogy egyes nők a feminizmus szárnyain hogy felkapaszkodnak...még a külsejük is teljesen megváltozik. Nadrágot és inget hordanak, rövidre nyíratják hajukat és lassan lehet, hogy szakállat is növesztenek...(odalent). Többen már kampányolnak a mamut style mellett és lehet, hogy ez a lusta és elkényelmesedő, pocakos, semmirekellő férfiaknak is tetszik majd.

A férfiakra sem lehet már mindenben számítani. Férfi munka? Olyan már nemigen létezik mai világunkban, villanyszerelés, ácsolás, tetőfedés, szerelés, fűnyírás, eszkábálás...ezeket a nők is meg tudják csinálni. Na de tudnak-e vajon a férfiak gyermeket kihordani, szülni? Nem. Ergo lassan elég lesz az is, ha csak nők lesznek a földön. Hacsak nem történik valami csoda, melynek folytán a férfiak kissé összeszedik magukat és a sarkukra állnak, visszaveszik a nadrágot (nem alsónadrágot, illetve nem csak azt...!) és megtanulják, hogy igenis kell egy férfi a háznál. Egy olyan igazi férfi! Szőrös, erős. A nők pedig megtanulnak újra szeretni, katonából kicsit anyává lenni, megsimogatni, dédelgetni...

Öregszem...fel kellett ismernem azt a tényt, hogy bizony már nem fog rólam leugrani csak úgy, hipp-hopp az a felesleg, amit szeretnék leadni. Hogy az úszógumim fél év harc után sem akar nyom nélkül eltűnni, hogy a narancsbőr a combomon bizony az évek múlásának jelei. Pedig igazán sokat teszek azért, hogy hiúságomat legyezgessem, de sajnos egyre inkább nincs kedvem próbafülkébe menni, ruhát próbálni, nadrágot felvenni vagy egy ruhát, mert a világítás sokkal jobban kiemeli azt, amire otthon még azt gondoltam, micsoda eredmény! Persze mindenki hazudik magának, így én is. Keveset eszek, sokat iszok, rengeteg zöldséget és gyümölcsöt tömök magamba, kevés húst fogyasztok, nem cigizek és csak nagyon alkalmanként alkoholizálok...ez is kimerül 1-2 pohár borban. Nem értem...hetente járok edzésre, bicajozok 10 kilométereket, mégse látszik semmi.

A minap felfedeztem a szemem környékén az első ráncaimat is...Majdnem sírtam. Felvettem ellenük is a kesztyűt egy ásványokkal dúsított, fiataloknak készített első ráncos ránctalanító krém formájában. Mást ezzel nem fogok tudni tenni...talán még a több alvás segíthet...Mi történik velem? Hamarabb öregszem mintsem anya legyek? 

Szélmalom harc az öregedés ellen...

Vas, Zala, Veszprém...azok a megyék, ahol a legtöbb fertőzött kullancs van. Én meg egy erdő közepén dolgozom...mint öreg néne. Mit nekem allergia és kullancs? Phö!...

Bezzeg a megrendíthetetlen egészségemet már elvesztettem 2 éve, amikor először sírtam végig az augusztust, majd tavaly már a szeptembert is a hülye parlagfű allergiám miatt. Pedig azt gondolná az ember, hogy aki folyamatosan ilyen környezetben van, annak milyen jó és hogy hamarabb kialakul a védettség. Hát nem. Idén már a május is allergia szerűséggel indul, folyton tüsszögök és bedugul az orrom a "hószállingózásban"...utálom (nyáron)! És most megérkeztek kis barátaink, a kullancsok. Kevés visszataszítóbb állatot ismerek, mint ez a kis fekete vérszívó. Felkapaszkodik az ember nem létező szőrszálain (elmúlt a mamut korszak) és egészen a combja közepéig kúszva, estig zabál a véredből! Hosszú nadrág és zokni nem akadály! Még szerencse, hogy előrelátó vagyok és 3 éve beadattam magamnak a 3 oltást, hogy legalább agyhártyagyulladásom ne legyen tőlük, ha már lyme kóros simán lehetek...egy gonddal kevesebb. Már idén megtámadtak a kis dögök! Ezek szerint jó vérvonalat viszek! 

Napsütésben, kellemes időben telt idén az anyák napja. Pont úgy, ahogyan kell, az időről is az anyák jutottak eszembe, napsütést és melegség, szeretet, kedvesség. Azon járt az agyam, talán ez az utolsó ilyen nap az életemben, amikor én magam még nem vagyok anya...hiszen lassan már tervben van az utód és talán egy év múlva már a pocakomban fog mozgolódni egy kisember vagy talán már itt is lesz a karjaimban.

Az utóbbi időben egyre többet foglalkoztat az anyaság gondolata, a kíváncsiság: vajon milyen érzés lehet, vajon milyen lesz, hasonlít majd rám? Vagy az apukájára üt majd? Az apukája hogy viselkedik majd vele, milyen lesz az életünk, mi változik, hová tesszük a kiságyat? És ugye nem lesz beteg, nem lesz semmi baja...se neki, se nekem. Vajon hogy viselem majd a terhességet és a szülés??? Meg se kérdezem, hogy fájni fog-e...És vajon a házasságunk hogy állja majd ki ezt a próbát? Mi lesz velem és velünk és vele és kislány lesz vagy fiú és hogy fogják hívni...? Remélem, hamar teherbe esek majd és nem jön semmi váratlan komplikáció és nem lesz semmi gond. Vegyes érzelmek ezek, hiszen vágyom már erre, mégis kicsit tartok tőle, hogy jól csinálom-e, hogy fel kell adnom eddigi életem és semmi nem lesz olyan, mint eddig. De ez is jó lesz, nagyon jó, csak máshogy, mint eddig.

Életem leghosszabb biciklitúráján vagyok túl. 38 kilométert tekertünk tegnap, mi így majálisozunk! 

11kor indultunk, eltekertünk falvakon át a lukácsházi víztározóig, ahol kicsit megpihentünk és út közben még a minipaciló pónit is megnéztük...tök pici, a térdemig ér. Virágokat és útszéli portékákat néztünk és házakat válogattunk a jövőbeli családi életünkhöz a kertvárosi részeken. Szuper volt! A nap tűzött, 32 fok volt és verőfényes napsütés. Hazafelé betértünk egy meleg és laktató levesre és egy pohár hűsítő almafröccsre az egyik helyi étkezdébe, majd tekertünk tovább a Fő térig. Fagyi, majd séta után hazatértünk kissé elfáradva, de büszkén, hiszen ilyen sokat még életembe nem tekertem és kibírtam! 

A kezem leégett, ráadásul kicsit foltosan...a hátam is így járt, mivel napvédő krémmel bekentük magunkat induláskor, de sajnos a fele lecsúszott rólunk valahol menet közben. Tanulság: vigyél magaddal napvédőt! 

Betört az életünkbe a nyár, a meleg, a sok napsütés. Múlt héten még azért panaszkodtunk, hogy sokat esik, szürkeség van és hideg, most azonban átesett az időjárás a ló túloldalára a 30 fokos meleggel. Top, kiscipő, kisnadrág, szoknyák, már nagyon vártam a jó időt. Napsütés, D-vitamin bomba a szervezetemnek! Szükségem volt már a változásra, a bicajozásra, a hosszú sétákra, a fagyira, a lenge öltözékre és a sokáig világosra....Végre, nyár! 

A gyávaság megbosszulja magát...például egy letörött foggal jelzi, ideje lenne most már tényleg meglátogatni a fogorvosodat. Ami nekem nincsen, de sürgősen szereznem kellene egyet, ha meg akarom tartani a fogaimat. Ma letörött megint egy...sajnos azt hiszem valóban búcsút kell intenem egy-két hőn szeretett, de már rég látott fogamnak.

Csak azt tudnám mi a franctól félek annyira, ha szóba kerül a fogászati téma?! Fájni fog, vérezni fog, utána is még fájni fog...Pedig erőt kell vennem magamon, hogy a nyarat már para nélkül, fogak nélkül, de új fogakkal tölthessem! 

Az emberi tulajdonságok közül nem a legnépszerűbb...sokat kell ahhoz gyakorolni, hogy valaki végre mértéktartó legyen. Talán a génjeinkben is benne van a túlélés, amikor ételt látunk, addig eszünk, amíg van, nehogy később ne legyen és éhezzünk. Tartalékolunk, mi is és a szervezetünk is. A hedonista életmód már a rómaiaknál is menő volt, ma is az, bár ezt sokan tagadják. Leginkább az ételeknek és italoknak tudunk ellenállni, pláne, ha az ingyen van. Ez magyar mentalitás, ez van. Még a fogyókúrázó is magába tömi a zsíros ételt, ha ingyen kapja és azt "meg kell enni". Mert úgy illik. Meglesz mindenkinél a mértéktelenségnek a böjtje is...nem tudsz kajára nézni napokig, fáj a hasad és ahogy kedves kollégám fogalmazott a legutóbb vele közösen átélt hedonista ételkaland után: "majd jön a cunami".

Noshát hagy szögezzem le rögtön az elején, hogy idegen helyen nagyon nehéz kakilni...Gondolom sokan ismerik a problémát. Ellenszere lehet egy kis csípős kínai, vagy ha nem is feltétlenül csípős, de jó sok...az biztosan segít a problémánkon, ráadásul egyből rögtön otthagyhatjuk a névjegyünk, nem is kell rá sokat várni.

Ez történt velem is, ugyanis a kedvenc kínainkban ettük tele magunkat "nyaralásunk" első napján. A gyomrom nem bírja olyan jól ezt a kaját, de imádom, szóval csak óvatos duhaj voltam, ettől függetlenül hamar távozott a szervezetemből az elfogyasztott mennyiség. Sajnálatos módon a munkám végeztével a wc öblítése feladta a szolgálatot, így aztán hosszas bosszankodás és tétovázás után odaléptem a (férfi) pincérhez és közöltem vele a rossz hírt, hogy nem lehet lehúzni a wc-t. Azt mondja: "Hát akkor nézzük meg mi a gond!" - mi???? Nem nagy kedvvel és sík vörös fejjel követtem az étteremben a mosdóba, ahol konstatálta, hogy tényleg nem lehet lehúzni....hamar jött a szerelő és elhárította a zavart, az arcomról azonban nehezen lehetett levakarni a vörösséget....

Másnap, ez egyszerűen hihetetlen, hogy újra megtörténjen egy emberrel ugyan ez, de hát a faluban csőtörés volt, így a szálláson nem volt víz...Az ember meg mivel kezdi a napot? Pisi, kaki, kávé...Ez mind meg is történt, sajnálatos módon újra (!!) nem tudtam lehúzni a wc-t, hisz nem volt víz...Egyszerűen nem hittem el, hogy megint megtörténik, már azon gondolkoztam melyik filmben tudnám elképzelni ezt a történetet, mert be kellene küldenem valahova, vagy megírom könyvben! El akartunk már indulni az aznapi programunkra, de én addig nem voltam hajlandó elhagyni a helyszínt, amíg el nem tüntetjük valahogyan azt a szart...Egy üveg ásványvizet rányomattam, majd egy üveg körtés almalevet is, legalább az illatosítás megtörtént! Közel fél óra múlva visszatért a hőn szeretett víz, eltűnt minden, aminek el kellett tűnnie és végre folytathattuk napunkat. A férjemmel ezennel egy új szintre léptünk a kapcsolatunkban (amikor már merünk egymás előtt pukizni és az se ciki, ha egymás után két napon át nem tudom lehúzni a csomagom...jeee).

Kedves férjemnek vitorlás mániája van...hogy miért? Azt ő maga sem tudja, de imádja a hajókat...lehet előző életében delfin volt...

Születésnapja közeleg és ha már a magyar tenger környékén voltunk pár napot, gondoltam meglepem előre a szülinapjára egy vitorlázással. Sajnos a szülinapi és egyéb ajándékokkal mindig gondban vagyok, mert hülyeséget és felesleges dolgot nem szeretek venni, élményt viszont annál inkább. A memóriánk nem felejt! Így történt az eset, hogy teljes titokban tartva a közelgő eseményt, elcsaltam vitorlázni a férjem. Persze teljesen hülyének nézett, hogy mi a francnak kell egy teljesen kihalt kikötőbe mennünk, ami magánterület és még kamerák is vannak...csak hallgattam a zsémbeskedését és magam azzal nyugtattam, hogy mindjárt abbahagyja, amint beérünk és találkozunk a kapitánnyal...Így is lett, elállt a szava, amikor bementünk és vártak minket és odamentünk a hajóhoz és elmondtam miért is vagyunk ott.

"A legszuperebb születésnapi ajándék" jól sült el annak ellenére, hogy nagyon felhős volt az ég, fújt a szél (bár ez a vitorlázáshoz nem hátrány) és az 5 fokos fogvacogtató hideget is pár perc alatt elfeledtette velünk a vízen lebegő hajó érzése. Fázni nem fáztam egy idő után, mert leginkább arra koncentráltam, hogy ne uralkodjon el felettem a tengeribetegség...Zöldülhettem rendesen, de végül a róka nem ugrott ki a bokorból a habokba...

A vitorlázás azóta a közösségi oldalak kedvenc mappája, ahol vidulva mosolyog az én kapitányom :) ! Még a hajót is vezethette!

Tavaszi fáradtságűző lévén kirándulni indultunk kedves férjemmel, akivel a Tihanyi félszigetet néztük ki, mint célpontot. Csendes, kedves hely sok virággal, látnivalóval és pihenéssel! A szállásunk szuper volt és felár nélkül kaptunk szuperior szobát, szóval szavunk nem lehetett.

Tihany gyönyörű! Van sok látnivaló, apátság (belépőért), szürkemarha csorda és lovak, mindenhol 400 forint/órás parkolási díj, zárt éttermek tavasszal és zárt múzeumok, ember sehol, csend és nyugalom. Sok felújítás és útlezárás. A Balaton ezen felül nem a magyar ember pénztárcájának barátja...már csak ha a parkolási díjakra gondolok..., de az éttermekben sem kapni ételt 2500 alatt, menüzni nem lehet, mindenhol és mindenért fizetni kell...Tavasszal nem érdemes errefelé menni, de jót pihentünk, jót sétáltunk, láttunk, együtt voltunk és már ezért megérte elutazni idáig.

Elmentünk Balatonfüredre, Tapolcára a tavas barlangba és voltunk a sümegi várban is. Ó, de kár, hogy a levendula júliusban virágzik...

A kisborjúk viszont áprilisban születnek! 

Otthon felejtettem ma a karika gyűrűm és a kis eljegyzési gyűrűm is...meztelennek érzem magam nélkülük. Már korábban is 1-2 alkalommal a reggeli sietségben volt, hogy elfeledkeztem róluk, de most először érzem, hogy hiányoznak, hogy szükségem van rájuk és kell az ujjamra, mert úgy vagyok kerek egész...Hát, mindenkinek benő egyszer a feje lágya.

A film csodálatos...az egyik legszebb alkotás, amit láttam valaha is. Nincs túldrámázva, mégis sírsz. A saját bakancslistámon gondolkodtam a film nézése közben...

-életet adni a gyermekemnek (gyermekeimnek)

-eljutni Indiába

-látni Athént és New Yorkot

-megnézni a tengerparton a napfelkeltét és a naplementét

-szeretkezni a meleg homokban a tenger partján

-felmászni egy magas hegy tetejére és onnan kémlelni a kilátást

-búvárkodni, gyönyörködni az ezernyi színes halban

-delfinekkel úszni

folytköv.

A szüleimnél bámulatosan megfigyelhető a nők és a férfiak közötti különbség a telefonos interakciókban...Nézzük, miről folyik a csevegés esténként közöttünk! 

Anya: -És mit főztél ma, mit ettél, van kajád? Mikor fogsz legközelebb főzni és mit? Én ezt-ezt-ezt-ezt főztem-ettem-ettük, vittem, hoztam. Milyen volt ma a munka? Nem fáradtál el? Sokat dolgozol...Mit csinálsz este? Mit nézel a TV-ben? Láttad a hírekben, hogy ezt-ezt-megezt? Hívott ma x-y, ezt és ezt mondta. És holnap mit csinálsz? Én holnap ezt és ezt csinálom. Mikor jössz majd haza, mikor lesz szabadnapod? Mikor pihensz? Mikor mész dolgozni?

Apa: -Én nem tudok ennyi baromságot összehordani, mint anyád.

Én: -De apa, ez nem baromság, csupa fontos dolgokról beszélgettünk fél óráig.

Apa: -Hát lehet...én ebből annyit hallottam, hogy blablabla-blablablabla-blabla...Inkább mondd meg, hogy jól vagy-e!? Megy a kocsi? G is jól van? Lakással minden rendben? Hát akkor jó, ennyire voltam kíváncsi, akkor jóéjszakát, vigyázzatok magatokra!