Kedves férjemnek vitorlás mániája van...hogy miért? Azt ő maga sem tudja, de imádja a hajókat...lehet előző életében delfin volt...

Születésnapja közeleg és ha már a magyar tenger környékén voltunk pár napot, gondoltam meglepem előre a szülinapjára egy vitorlázással. Sajnos a szülinapi és egyéb ajándékokkal mindig gondban vagyok, mert hülyeséget és felesleges dolgot nem szeretek venni, élményt viszont annál inkább. A memóriánk nem felejt! Így történt az eset, hogy teljes titokban tartva a közelgő eseményt, elcsaltam vitorlázni a férjem. Persze teljesen hülyének nézett, hogy mi a francnak kell egy teljesen kihalt kikötőbe mennünk, ami magánterület és még kamerák is vannak...csak hallgattam a zsémbeskedését és magam azzal nyugtattam, hogy mindjárt abbahagyja, amint beérünk és találkozunk a kapitánnyal...Így is lett, elállt a szava, amikor bementünk és vártak minket és odamentünk a hajóhoz és elmondtam miért is vagyunk ott.

"A legszuperebb születésnapi ajándék" jól sült el annak ellenére, hogy nagyon felhős volt az ég, fújt a szél (bár ez a vitorlázáshoz nem hátrány) és az 5 fokos fogvacogtató hideget is pár perc alatt elfeledtette velünk a vízen lebegő hajó érzése. Fázni nem fáztam egy idő után, mert leginkább arra koncentráltam, hogy ne uralkodjon el felettem a tengeribetegség...Zöldülhettem rendesen, de végül a róka nem ugrott ki a bokorból a habokba...

A vitorlázás azóta a közösségi oldalak kedvenc mappája, ahol vidulva mosolyog az én kapitányom :) ! Még a hajót is vezethette!