Először láttam szabad szemmel, kívülről a hasamon, hogy mocorgás van odabent. Egyre erősebben érzem, már nem csak ha a kezem odateszem, hanem anélkül is. Néha kicsit ijesztő, amikor 1-1 jól irányzott ütés-rúgás ér, mert nem számít rá az ember és nem is én irányítom ezeket, így sosem tudom, mikor jön a következő. De azért mindig várom. Figyelem, hogy melyik napszakban ébred, mikor fekszik, mikor gyakorolja odabent a mozgási tudományát és egyáltalán mikor mit csinálhat. Érdekes elképzelni a kis benti életét. Már nem csak én, de más is látja a hasamon, ha buli van odabent, bár ezek a mozdulatok inkább csak 1-1 nagyobb rúgás vagy kidudorodás, még folyamatos mozgást, ide-oda ficánkolást nem tapasztaltam, de már várom, hogy hullámozzon az egész pocak.