Már korábban is többször írtam róla, hogy imádom a teákat. Mindenféle teát szívesen megkóstolok, de nyilván vannak már kifejezett kedvenceim.

Most nagy fába vágtam a fejszémet, egyenesen kínából és japánból rendeltem eredeti teafüveket (csak a szálas). Egészen kedvező áron lehet hozzájutni és sokféle található a neten, persze nekem is megfordult a fejemben, hogy nehogy fűrészpor lapuljon a vákumos zacsiban, de nem kellett csalódnom. Megérkeztek a teák, többféle is. Oolong tea (nem rossz, elég érdekes, majd tejjel is megpróbálom, fűszeres, keleties ízűnek hat), fehér teák (natúr, selymes ízű teák, mintha frissen vágott fű illata lenne, többféle érkezett belőle, kóstoló méreteket kaptam belőle, de ízlelés gyanánt megteszi). Rendeltem egy csomagot is, amiben 30 féle tradícionális teafű van. Abból a licsis fekete teát ízleltük és a mézes orhidea ízesítésű fekete fea is megvolt. Nem rosszak, de lassan kezdem érteni, hogy az európai nyelvünk a finomított ízekhez van hozzászokva. Túl sokáig egyáltalán nem szabad a füveket a vízben állni hagyni, mert ihatatlanul erős, kemény ízű lesz a teánk.

Megleptem magam egy jópofa bögrével is a teázáshoz, ami felvidít a fagyos időben itt bent az irodában minden nap (az a felirat van rajta, hogy "It's always tea time!" és egy szivecskés filter lóg rajta oldalt, nagyon jópofa).

Ami még nem érkezett meg, az a szárított rózsa és a jázmin. Egyébként annyira imádom a jázminos zöld teát és az illatát, hogy rendeltem jázmin magokat, hogy a kertbe ültethessek tavasszal. :) Annyira várom már a zöldülést, a tavaszt, a ragyogó napsütést (ami picit megkapja az ember arcát és nem csak belülről, a meleg szobából szép...), hogy a kertbe kiülhessek a reggeli teámmal. Az érzés kedvéért képes lennék fél órával hamarabb felkelni és nem plusz fél órát lustálkodni a meleg paplan alatt...(mint ma is). Tavasz gyere...