mostanában sokszor érzem magam egyedül. Pedig gyakorlatilag sosem vagyok magam, hiszen kispicim mindig itt van velem, mégis a legjobb napok azok, amikor a férjem szabadnapos és csak úgy repül együtt az idő. Olyankor kevésbé fáj, kevésbé szúr, kevésbé vagyok nyűgös, sokkal jobban bírok bármit, megyek…

Isten lássa lelkem, szinte minden nap gondoltam rá, hogy blogbejegyzést kéne írni. Aztán már párszor el is kezdtem már fejben fogalmazni, mit kéne írni. De valahogy mindig elmaradt és nem tudom megmondani miért...Annyi minden történik ez alatt a  pár hét alatt, hogy majdnem minden nap írhattam volna…