A 9. hónapba léptünk a pöttömmel a pocakban. Hihetetlen, hogy 1 hónap múlva megérkezik a kisbabánk, néha még most sem hiszem el teljesen, hogy tényleg megtörténik velünk is a csoda.
Az utóbbi időszak kicsit nyűgösebben telik. Fáradt vagyok (van, amikor tudok aludni, van, amikor nem és csak…
Isten lássa lelkem, szinte minden nap gondoltam rá, hogy blogbejegyzést kéne írni. Aztán már párszor el is kezdtem már fejben fogalmazni, mit kéne írni. De valahogy mindig elmaradt és nem tudom megmondani miért...Annyi minden történik ez alatt a pár hét alatt, hogy majdnem minden nap írhattam volna…
Egy újabb mérföldkőhöz érkeztünk ezelőtt 1-2 héttel, amikor a nevem napján a csöppünk megmutatta végre magát apának is! Úgy értem apa is érezte a hasamra tett kezével a kis apró karaterúgásokat. Szuper volt, hogy együtt is örülhettünk neki, nagyon nehéz elkapni a pillanatot. Érzem, hogy most volt…
Ott folytatom a beszámolót, ahol abbamaradt...a másnapi tesztnél. Szóval az úgy alakult, hogy kitettem a posztot és még aznap délután mentem a városi kórházba (ahol épp ügyeletes volt a nőgyógyászom), mert folyamatosan hánytam és egyre romlott a helyzet, már segítséget kellett kérnem, nem akartam…