Egy újabb mérföldkőhöz érkeztünk ezelőtt 1-2 héttel, amikor a nevem napján a csöppünk megmutatta végre magát apának is! Úgy értem apa is érezte a hasamra tett kezével a kis apró karaterúgásokat. Szuper volt, hogy együtt is örülhettünk neki, nagyon nehéz elkapni a pillanatot. Érzem, hogy most volt 1-2 mozzanat, szólok, mire apa szalad, rohan, de aztán a következő 5 percben nem történik semmi és ő szomorúan konstatálja, hogy na, megint nem érezte. De most elkaptuk, együtt az apró kis szívdobbanás érzést a hasfalamon.