Végre kiszabadultunk otthonról a férjemmel és milyen jól tettük, fantasztikus kis koncetre sikerült eljutnunk (miután túlestünk a szemforgatásokon meg a motyogáson a kései időpont miatt és mert fáradtak vagyunk és amúgy is...). A színházba mentünk, ahol a színészek adtak koncertet. Persze előre gondoltam, hogy lesznek illusztris vendégek, akikkel találkozni fogok, de nem gondoltam, hogy ilyen ... ööö ... semmilyen lesz.

Szóval összefutottam exkollégákkal (barátokat nem is mondok, hiszen azért arról nem volt szó korábban sem), akiket oly szinten hidegen hagyott a megjelenésem, hogy az valami félelmetes. Egy személyben egyáltalán nem csalódtam, illetve csak meglepődtem erősen kapatos állapotán (szerintem egy nőnél gáz a részegség, de ez szubjektív). Egy sráccal, akivel korábban is jó viszonyt ápoltam, jól elbeszélgettünk, a többiek pedig nagyjából levegőnek néztek. Hát...egy csónakban ülnek, én pedig kiszálltam, lehet, hogy hirtelen nem tudták, hogy viselkedjenek, mit kérdezzenek, bár ez a közeg nagyon egy én pedig mindig is kilógtam belőle (nem bánom). Egy személyben azonban mélységesen csalódtam, most jutottam el arra a szintre, hogy szembeötlő volt már számomra is kétszínűsége és megjátszása. Sajnálom, mert mindig nagyon kedves volt és azt hittem, jóban vagyunk, most már tudom, hogy nem. Annyira nem vágott padlóra a felismerés, de bevallom, rosszul esett.

Azon is elgondolkoztam, hogy megváltoznak idővel az emberi, baráti viszonyok. Egy lány például régen (5-7 éve) a legjobb barátom volt, koszorúslányomnak kértem fel, most pedig egyáltalán nem ismerek rá, sőt, már nem is beszélünk. Számomra hihetetlen, hogy egyes barátságok ilyen mély szintekre süllyedhetnek. Persze ha ma írnám össze az esküvői meghívottak listáját, a baráti társaságomból teljesen más kört hívnék már meg. Vannak barátságok, melyek azóta felerősödtek, mások elfelejtődtek, megint mások azóta léptek be az életembe. Érdekes, de vannak olyanok is, akik ez alatt az időszak alatt a legjobb, legkedvesebb barátaimmá nőtték ki magukat. Egy lánnyal például el sem tudom képzelni, hogy a jövőben megszakadna köztünk a kapcsolat. Hát, legalább tudom, hogy vannak igaz barátaim is, akikre lehet számítani. És vannak olyanok is, akiket ideje elfelejteni.