Úgy tűnik, a házba költözés magával hozta a jobbnál-jobb sütik elkészülését is. Amióta elköltöztünk, próbálkoztam pár süteménnyel, bár bevallom, nem vagyok édesszájú (azonban a férjem igen), de az apró pogikat, kekszeket szeretem tízóraira elmajszolni. Sajnos a diétámból kifolyólag (IR) nem úgy megy, hogy beugrok egy cukrászdába és kiválasztok pár sütit vagy kinézek egy receptet és elkészítem, mert figyelnem kell a teljes kiőrlésű lisztre és a cukorra is, ami helyett általában xylitet használok vagy nemrég kipróbáltam a negyedannyit, de gofriba például teljesen jól működik a folyékony édesítő is. Szóval keményebb dió vagyok, de minden étel nálunk úgy készül, hogy bárki ehessen belőle, akár én is, ha csak 1-2 szeletet is. Alapvetően rá szoktam keresni a neten arra, hogy teljes kiőrlésű, diétás, diabetikus receptek mik vannak fent, azok között tallózok, de ha nagyon megtetszik valami, akkor csak simán kicserélem a lisztet teljes kiőrlésűre, a cukrot behelyettesítem az általam használtra és kész is az énkompatibilis verzió.

Karácsonykor életemben először készítettem linzert, ami nem lett rossz, csak jó sem annyira...de már rájöttem, hogy fontos lett volna betartanom a hideg vaj elmorzsolását (én lazán beraktam 1 percre a mikróba, hogy felolvadjon és könnyebb dolgom legyen). Készítettem hókiflit, itt már követtem az utasításokat és isteni finom kiflik születtek a sütőben! Annyira büszke voltam rájuk, hogy megérte a 20 perc gyötrelmet a hideg vajjal...Keksznyomdánk is lett, így nyilván készítettünk pár kekszet is, amik szintén nem lettek rosszak! Tegnap pedig (mivel tele a fagyasztónk gyümölccsel - nem hússal...gyümölccsel!!!) elkészült életem első rétese. Danke schön Tante Fanny a teljes kiőrlésű réteslapért! Túrós-meggyes-almás rétes lett belőle, tök jól sikerült, igazán büszke voltam magamra. És ez után hangzott el a férjem szájából, hogy mi történt velem, mostanában sokkal jobb sütiket készítek? Házba költöztünk és háziasszony lettem? Hát, mondtam neki, a lakásasszonyok ezek szerint nem olyan ügyesen a sütésben...

Azt szokták mondani, van aki főzni tud, van, aki sütni. Én előbbibe fényévekkel jobb vagyok, bevallom...de azért próbálkozni mindig lehet, szóval nem adom fel.

A napi szép rovatomban ma a spalettákon átszűrődő napfény által megvilágított növényt hoztam el. Eldőlt éjjel egy nagyon nagy növény a tárgyalóban, szóval gyors kertészeti munka után megfosztottuk a szára egy részétől, melyekből új növények fejlődhetnek majd ki. A szára viszont annyira élő, annyira zöld és szép...nem tudtam elmenni mellette.