Újra láthattuk apróságunkat a kórház nagy UH monitorán, amikor a 20 hetes nagy ultrahangra mentünk a minap. Én nagyon izgultam, hogy minden rendben legyen, szépen fejlődjön, meglegyen mindene és fejlett legyen, egészséges legyen...hát, csak amiken gondolom a kismamák izgulnak hasonló esetben. Nem volt túl hosszú maga a vizsgálat, de élményekkel teli. Láttuk a kis picúrunkat hancúrozni odabent, mozgolódott, forgott, majd a szájába vette az ujját és azt szopizta, irtó cuki volt, egész nap elnézegettem volna. Közben férj szorongatta a kezemet (utána meg megjegyezte, hogy vissza se szorítottam neki, pedig milyen megható volt és milyen szép volt). Megtudtuk, hogy a pici kislány és a dokibácsi mindent rendben lévőnek talált, szépen növekszik a pocakban, korának megfelelően. A családban anyósom és a tesóm volt rápörögve a fiúvagylány témára, de anyós vitte a prímet, akivel nem lehetett megértetni, hogy attól, hogy mi tudunk valamit, még nem feltétlenül kell neki is tudnia azt...ilyen türelmetlenséget már rég láttam :). Pedig még nem szerettük volna feltétlenül elárulni a nemét (és a nevét sem), de nem bírtam tovább az állandó faggatózást. Így amikor biztossá vált, hogy lányos szülők leszünk, készítettünk egy képeslapot a családnak és mindenkinek átadtunk (és elküldtük). Annyira kreatívok vagyunk, hogy csupán két barátnőmnek esett le a rózsaszín keret a kis virággal, senki másnak nem tűnt fel, sőt, volt, aki az ultrahangképről megállapította, hogy lány lesz, mert nem lát kukacot (az ultrahangképen a babánk a derekáig látszik :)). Szóval a lényeg, hogy mindenki nagyon örült a hírnek, szerintem a kisfiúnak is hasonlóan örültek volna, mint ahogy mi is. Ha szívemre teszem a kezem, én bevallom, talán jobban vágytam kislányra, de számomra a legeslegfontosabb az egészsége és hogy szépen növekedjen, fejlődjön odabent. Pocak közben egyre csak nő, már bárki számára világos, hogy nem meghíztam (főleg, hogy eddig nagyon semmim nem nőtt a hasamon és a derekamon kívül, maximum a fenekem minimális mértékben és kikerekedtek a melleim, de ezt nyilván férjen kívül - hála a push upnak - senki nem veszi észre). A kabátjaimat rendre a szekrény mélyére rakom kimosva - jó lesz majd jövőre, már nem ér be rajtam a cipzár...Egy-két kismama dolgot sikerült jó áron beszereznem, így van farmerem, harisnyáim, sztreccs ruháim, pólóim, kardigánok. A pulcsikkal kissé bajban vagyok, de talán még találok 1-2 jó darabot.