A 36. heti kontrollba mentünk reggel a férjemmel. Előtte éhgyomri vérvétel a 3. trimeszterre (ahol nem sikerült eltalálni az eret, így kétszer szúrtak és közben azon sopánkodtak, milyen lelkes a háziorvosom, mert mindent behúzott, amit csak lehet, így kb. 6 üvegcse vért vettek le aznap reggel -…
Ott folytatom a beszámolót, ahol abbamaradt...a másnapi tesztnél. Szóval az úgy alakult, hogy kitettem a posztot és még aznap délután mentem a városi kórházba (ahol épp ügyeletes volt a nőgyógyászom), mert folyamatosan hánytam és egyre romlott a helyzet, már segítséget kellett kérnem, nem akartam…
Csupa félelmetes szavak, kifejezések. Még soha nem voltam szerencsére kórházban és még nem is altattak (az altatóorvos legnagyobb derültségére..."30 évesen? Még soha nem altattak?"), így amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem gyerekjáték az endometriózis és a ciszta a petefészkemen, nem húzhattuk…
Ebben a hónapban harmadjára is nekifutottunk a gyermek-projektnek. A nagy számok törvénye alapján most már előbb-utóbb sikerrel járunk majd és átélhetjük mi is a csodát. Hogy mi történt közben? 2 hónapot kihagytunk (már ami a mesterséges utat illeti, ökhm...:)), vérvételek, TSH beállítás újra,…
Már majdnem fél éve tart a diéta/mozgás/vitamin hármas (ja és persze a lelki pillér) az életemben. Az IR és a pajzsmirigy kiderülése után egyből szigorúan nekiálltam ezeknek a dolgoknak, teljes életmódváltás. Már ha csinál az ember valamit, csinálja normálisan nem? Erről olvashattatok az oldalamon…