Ebben a hónapban harmadjára is nekifutottunk a gyermek-projektnek. A nagy számok törvénye alapján most már előbb-utóbb sikerrel járunk majd és átélhetjük mi is a csodát. Hogy mi történt közben? 2 hónapot kihagytunk (már ami a mesterséges utat illeti, ökhm...:)), vérvételek, TSH beállítás újra, hormonpanel - magas prolaktin szint, de nem kell vele foglalkozni, mert a progeszteron jó (nem annyira jó, mert picit alacsony, jó lenne, ha magasabb lenne), de van peteérés, így hagyjuk. Gyógyszert nem kaptam, pedig csak egy picinyke tabletta lehet elég lenne, hogy most már a prolaktin is helyre álljon és hátha minden összeállna (inzulin, TSH, hormonok). Amúgy minden rendben, így nem tudja senki megmondani, mi van már, miért nem jön a bébi? Felhívtam Tapolcát és Győrt, jövő tavaszra van időpontjuk, konzultáció nyár végén. Rengetegen járnak hasonló cipőben, ez szörnyű! A dokim pedig csak megrántotta a vállát: véget ért a tudománya, nincs több ötlete, minden oké, minden működik, minden rendben van...nem tudja, miért nem jön össze. Biztos vagyok benne, hogy össze fog jönni ez nekünk, most újra nagy lendület és nekilátunk megint teljes mellszélességgel!

Ebben a hónapban petenézegetés után végre kiderült, működik a bal oldali petefészkem is (eddig mindig a jobb-ban érett a tüszőm), így most onnan vártuk a petécskémet. Tüszőrepesztőt nem kaptam megint, de már 11-12-ig napon inszem, mert gyorsan érik a tüsző. A kórházban a dokim megint nem volt ott, így egy már korábbi inszemről ismert fiatal doktornő végezte el a beavatkozást, kábé velem egyidős lehet. Sajnos a méhszájam zárva volt, így nem ment bele a kis cső, fogóval kellett kinyitni, ami rettenet, szerintem nagyon fájdalmas dolog...Hát, továbbra is azt gondolom, egy jó szex sokkal jobb, mint bármelyik inszemináció...:) Persze ezt gondolom, senkinek nem újdonság. Utána pihenés, vittem könyvet, feküdtem, pihentem, meditáltam, aztán itthon még két napig ezt folytattam és azért rá is dolgoztunk, biztos, ami biztos. Kaptam progeszteron pótlást a dokinőtől, így most azzal is talán biztosabb a helyzetünk. Annyira várom már a kétcsíkos tesztet! Közben sokat gondolkozok és agyalok, keresem az utam, keresem a helyem, próbálok ráállni a nekem legjobban megfelelő pályára. Elkezdtem avivázni, sok érdekes embert lehet megismerni ilyen helyeken (sajnos sok negatívat is, ami elég lehúzó, próbálok ezekre nem figyelni). Most pedig csak meditálok, relaxálok, bevonzom az életünkbe a jót és igyekszem nem rágörcsölni a témára...