Ott folytatom a beszámolót, ahol abbamaradt...a másnapi tesztnél. Szóval az úgy alakult, hogy kitettem a posztot és még aznap délután mentem a városi kórházba (ahol épp ügyeletes volt a nőgyógyászom), mert folyamatosan hánytam és egyre romlott a helyzet, már segítséget kellett kérnem, nem akartam…
ez egyszerűen hihetetlen, de megint eltelt egy hónap és nem írtam megint semmit...pedig annyira azért nem unalmas az életünk, csak egyszerűen annyira rohan az idő, mint eddig soha életemben. Hétfőtől péntekig, majd szusszanás és kezdődik elölről. Hihetetlen, még nem éltem át ilyet azelőtt, bár még…
Végre itt a leállás! Persze a próbaidőm lejártakor nagyon mozgott bennem egy kis hang, hogy vajon másnap reggel is be tudok-e blokkolni és nem csak az év végi hajrá miatt kellettem, de szerencsére be tudtam blokkolni és kikényszerítettem magamnak egy próbaidő utáni értékelést is a főnökömtől. Lehet…
Többször költöztem már életemben - már amire emlékszem -, de az nem maradt meg bennem, hogy ennyire hosszadalmas, idegőrlő és véget nem érő lenne az átcuccolás. Persze az egészben az volt a jó, hogy ott volt körülöttem minden, számomra fontos ember.
A házunkban egy tisztasági festés után kezdtünk…
Szóval vettünk egy kis házat. Nyáron, a legszebb, legzöldebb és legillatosabb időszakban bukkantunk rá. A kertbe lépve olyan volt, mint egy kis oázis, ami csak a mienk, ami mindig zöld lehet és ami mindig ilyen gyönyörű és élő és lélegző...A ház is rendben volt, bár átlagos kockaház (két nagy szoba…
Legyen előtted mindig út!
Fújjon mindig hátad mögül a szél.
S míg újra találkozunk, hordozzon tenyerén az Isten
(kelta-ír köszöntő)
Az előző pár hétben sokat gondolkoztam azon, amit egy ismerős kérdezett tőlem: vajon az utamon vagyok? Ez az életem, ezen kell járnom? Vagy netán van, amin…