Végre itt a leállás! Persze a próbaidőm lejártakor nagyon mozgott bennem egy kis hang, hogy vajon másnap reggel is be tudok-e blokkolni és nem csak az év végi hajrá miatt kellettem, de szerencsére be tudtam blokkolni és kikényszerítettem magamnak egy próbaidő utáni értékelést is a főnökömtől. Lehet engem hülyének vagy mazochistának nézni, de én szeretem tudni, hányadán is állnak a dolgok és mi a vélemény felülről, mit szeretnének, van-e kritikai észrevétel...stb. Mindent egybevetve egy nagyon pozitív értékelést kaptam, így emelt fővel zárhattam az évet az új munkahelyemen. Megkönnyebbültem és kicsit azért ki is eresztettem, mert olyan feszesen fogtam a gyeplőt és annyira meg akartam mutatni mindent, hogy talán kicsit túlzásba is estem e téren. Túlórák, programok...nulla szabadidő. Télen egyébként is minden olyan gyors és olyan hamar másnap lesz, főleg, ha még tovább bent is marad az ember...a részlegemen olyan emberek dolgoznak, akik folyton estig bent vannak és rengeteget dolgoznak...hát, én is elvégzem a dolgom becsülettel és ha kell és nagyon muszáj, én is bent maradok tovább, de őszintén megmondtam a főnökömnek is: én nem ezért jöttem el a volt munkahelyemről, hogy most máshol rohadjak és pusztuljak bele a munkába...bocsi. Szóval én ezt a tendenciát nem fogom követni, remélem, a többiek nem kihúzónak, hanem inkább inspirálónak találják majd a magatartásomat. Végül is van életem is, nem csak munkahelyem. Persze könnyű annak, aki nem főz és nem várja otthon senki, de én szeretek főzni (és rendelni sem igen tudok a diétám miatt), van férjem és egy új házunk, ahol sok a tennivaló, szeretek olvasni és lazítani, szeretek feltenni egy maszkot az arcomra és relaxálni, szeretek sétálni, a barátaimmal találkozni, szeretek élni...Nemsokára itt a tavasz (már alig várom, hogy a kertben minden nap megcsodálhassam az új rügyeket, a fejlődést, a zöldülést, a virágokat, az illatokat), lesz kiskutyánk, nyilván szívesebben fogok hazajönni, mint bent senyvedni az íróasztal mögött...tervezem, hogy újra sportolni fogok (bicaj, futás - esetleg a kertben valahol még egy olyan most divatos saját testsúlyos kötelet is felteszünk majd), szóval bocsika, de én tényleg nem a munkámnak élek. Hozzá kell tennem, egyre jobban élvezem. Többször megfordult a fejemben a három hónap alatt, hogy mi a francnak váltottam és bárcsak bent melegednék a jól megszokott helyemen és várnám az egy hónapos leállást...szépen elbliccelném a telet, ehelyett gürizek, mint egy robot...de nyáron majd értékelni fogom az új melóval járó hamar hazatérést! Most persze nehéz, mert sok az új, sok az ember, sokan furán néznek rám és még nem fogadták el a tényt, hogy új ember érkezett a fedélzetre, irigyek a munkámra, de ez van, már túllendültem azon, hogy emiatt forduljak be. Végzem a munkám és most épp nem érdekel az sem, ki mennyit keres, örülök a saját fizumnak és minden mást leszarok. Tudom, hogy kábé 3 nap alatt pótolnának és senki nem sírna, ha eljönnék, hasonlóan állok én is a témához, hiszen ez "csak" egy munkahely, amit szeretettel és törődéssel végzek és lelkes vagyok és egyre inkább megtalálom magam benne. De akkor is kell az embernek magánélete is legyen. Nekem kell, szükségem van rá, én ebből építkezek, ebből merítek, ebből élek. 

Nagyon nehéz volt az előző pár hónap, ami mögöttem, mögöttünk van. Felmondtam, ezzel eddigi életem egyik legnehezebb döntését hoztam meg. Új munka, új emberek, új minden és tanulok, szokom, igyekszem, megmutatom magam és új ötletekkel bombázok mindenkit. Lassan talán szeretnek is páran. Ezzel is meg kellett küzdenem, nehezen bírom, ha nem szeretnek, a kiközösítés megkeserítette a mindennapjaimat. Közben műtöttek életemben először, de azon is túl vagyok, már csak pár nagyon halvány, alig észrevehető hegecske jelzi a helyet. Közben persze parázok tőle, hogy kiújul az endometriózis, de bízom a gondviselésben és talán a baba hamarabb összejön, mint hinném. Költöztünk is, panelből kertesbe. Óriási váltás. Van még, hogy éjjel felriadok arra, hogy fázom vagy hogy hallok valami fura neszezést. És közben annyira csend van, hogy cseng bele a fülem...szoknom kell, de élvezem. 

Szóval sok nehézség és sok nagyon szuper dolog is történt velem. Most pedig hamarosan megint egy új év vár ránk. Remélem, az is sok jót tartogat nekünk és talán a következő évben már tényleg hárman leszünk (akár pocakkal, akár egy kisbabával) a karácsonyfa körül. Ja, plusz a kutya ;)!