ez egyszerűen hihetetlen, de megint eltelt egy hónap és nem írtam megint semmit...pedig annyira azért nem unalmas az életünk, csak egyszerűen annyira rohan az idő, mint eddig soha életemben. Hétfőtől péntekig, majd szusszanás és kezdődik elölről. Hihetetlen, még nem éltem át ilyet azelőtt, bár még multiban sem dolgoztam, azt mondják ez az élet ezt hozza magával. Mire felébredek már hipp-hopp újra ősz lesz?! Remélem, nem, tudatosan próbálom kordában tartani a munka és magánélet egyensúlyát.

Nemrég voltam féléves kontrollon a nődokinál, szerencsére mindent rendben talált, nagy kő esett le a szívemről, szerintem még a váróban is hallották. Szegény kisférjem, kicsit sajnáltam, mert nagyon idegen neki a közeg, az orvos, a nőgyógyász, a váró, a vizsgáló, de most második alkalom már, hogy nem kint vár meg, hanem bejön velem meghallgatni a tudnivalókat és odabent megvárni, mi történik. Persze mindig a függöny mögött áll meg, de kedves tőle, hogy bejön velem és támogat, olyan büszke voltam rá, hogy a sok nő között nem tartotta cikinek, hogy férfiként bejött velem (persze lehet, hogy annak tartotta, csak nem mondta :)). Szóval nagykontroll megvolt, nem újult ki az endometriózis, minden oké odabent. A hormonjaim még játszadoznak velem, de a prolaktin szintemet leszámítva minden nagyjából oké (most szedek rá gyógyszert és talán ez is beáll a sorba a többi közé, most valahogy úgy érzem összeáll a kép). Tavaszra van lombik időpontunk, rettentően izgulok miatta és továbbra is abban bízom, össze fog ez jönni spontán, persze már nem sok időnk van rá próbálkozni...de naív énem folyton ezt suttogja a fülembe.

A házat már teljesen biztokba vettük, közben megjelentek a jobb idővel a hangyák is, akikkel felvettük a harcot és persze még meg kell szoknom, hogy néha-néha egy-egy pók be fog figyelni a sarokból...A madarak már rátaláltak a kertre és a madáretetőre, mindig szoktam figyelni őket az ablakból. Tervezgetünk elég sokat, mi hogyan legyen majd tavasszal, amikor kezdődik a felújítás, a szépítés, átépítés. Szerencsére olyan nagyon sok mindenen nem kell variálni, de pár dolgot azért megcsinálunk és ha minden jól alakul, akkor őszre egy előszobánk is épül majd. A kiskutyát már nagyon várom...májusra beszéltük meg, de közben rá kellett jönnöm, nem olyan egyszerű dolog ez, hiszen még a legtöbb helyen most fedeztetnek, szóval mire ebből kutya lesz, az július...sajnos, pedig már úgy izgulok miatta, alig várom! Kicsit azért félek is tőle, remélem, hogy jól fogom tudni kezelni, nevelni és jó barátság alakul ki majd köztünk.

Elég nehéz egy hónap áll mögöttünk, kisférjemék a boltban teljeskörűen felújítottak, így aztán elég keveset találkoztunk, ő is sokat dolgozott, elfáradt, nyűgös volt és fájt mindene...nekem is, szóval már vártam, hogy vége legyen ennek és újra megnyisson a bolt, minden visszazökkenjen a régi kerékvágásba és visszakapjam a férjem, az időnket és a nyugalmunkat, új programokat. Igazából valójában a közös programok, a kikapcsolódás hiányzik. Hogy ne csak robotoló feleség legyek, aki mos-főz-takarít és ellát otthon mindent, hanem legyek feleség a férjem oldalán egy eseményen, a moziban, egy vacsorán, egy sétán, a kertben ülve...Már csak a terasz hiányzik :)!