Szóval vettünk egy kis házat. Nyáron, a legszebb, legzöldebb és legillatosabb időszakban bukkantunk rá. A kertbe lépve olyan volt, mint egy kis oázis, ami csak a mienk, ami mindig zöld lehet és ami mindig ilyen gyönyörű és élő és lélegző...A ház is rendben volt, bár átlagos kockaház (két nagy szoba utcafrontra), de átalakított, felújított, szigetelt, nyílászárók kicserélve, szép állapotú, modernizált, kissé átépített és így még modernebb vonalúvá szabott. Persze volt pár apróság, amit szívesen cseréltem volna (például vörösesbarna járólap - WTF? - ugyanitt ugyanilyen munkalap a konyhából megvásárolható...), de általánosságban tetszett. Még egy kis programot is letöltöttünk, hogy berendezhessük, hogy átszabhassuk, hogy tervezgethessünk. 3 kemény hónap telt el a várakozással, amíg a bank fizetett és végre eljöhetett a nap, amikor a kulcsokat megkaphattuk és átvehettük életünk első közös házát/otthonát.

Rögös volt az idáig vezető út is, mert az eladónak olyan elképzelései voltak a dolgokról, amik nem evilágról valóak...például már rég megegyeztünk és aláírtuk a szerződést is, amikor ő kitalálta, hogy még miket vinne el a házból és a kertből is kéne neki 1-2 fa (!?). Hohohóó....ácsi! Nem vihetsz te el semmit sem, hiszen már rég megállapodtunk és folyamatban a fizetés is, szóval vegyél vissza kisanyám, 2 hónapja kellett volna ezzel előállni. Féltem odamenni ma reggel átvenni a kulcsokat, mert éreztem, hogy nem lesz egyszerű és attól tartottam, hogy nem lesz rendben a ház és amit megláttunk és amit megszerettünk, már nem ugyan az többé. Sajnos igazam is lett...Olyan emberileg alacsonyító dolgokat tett az eladó, ami számomra felfoghatatlan egy állítólag ezer diplomával és kiemelkedően magas intelligenciával rendelkező ember soha nem tenne meg...tőrdöfés a szívbe! Kezdődött ott, hogy már napokkal ezelőtt láttam, hogy leszedte a felépített kennelt a kertből, amiről korábban levélváltás is volt köztünk, hogy nem "otthagyhatom nektek, de cserébe", hanem otthagyod, mert ezt fizettük ki! A kennel nem volt a helyén, de még a lebetonozott oszlopokat is felásták! A kertből a szép kis díszutat felszedte kövenként, kiásta, 5 centi mély árkokat hagyva maga után...A fürdőszoba látványa tette be a kaput, akkor tárcsáztam az ügyvédünk számát, akitől személyes jelenlétet kértünk a továbbiakban. A fürdőszobában a csaptelep alól kiszerelték a szekrényt, a csaptelepet pedig a padlóra tették...mert ugye azt a szekrény tartotta addig. Nevetséges. Elszakadt a cérna, az eladó rám is szólt, hogy "válogassam meg a stílust, ha vele beszélek!". Mi van? A jogos felháborodásomnak csak adhatok hangot baszki...nem küldtem el a büdös francba, pedig őszintén megérdemelte volna még azt is, hogy megtépjem! Csak nekem volt gyerekszobám és megneveltek a szüleim, vele ellentétben...Csodálkoztam, hogy a klímát végül nem szerelte le...de bezzeg a bejárati ajtónál a külső világítást igen...a lyukak a falban, a kosz, a mocsok, a pókhálók...ragad minden, nem is értem, hogy lehet két gyerekkel egy ilyen retkes helyen élni! Lesülne a pofám, ha a vevőimnek azt kéne nézni, hogy milyen undorító a WC kagyló vagy hogy össze van köpködve a tükör a fürdőben...A ház jelenleg úgy fest, mint egy elhagyatott romhalmaz, ahová nem szívesen megy az ember...Az álomnak lőttek. Legalábbis egyelőre, mert mi majd szépen helyrepakoljuk, csak nem így képzeltem. Ezek az extrák nem hiányoztak egy új otthon megteremtéséből...Remélem a folytatás sokkal boldogabb és stresszmentesebb lesz. Én magam fogom saját kezemmel széppé tenni ezt a kis dobozkát.