Eddig még egyszer sem hatalmasodott el rajtam ilyen mértékben az allergia, mint idén. Fura, hogy ezt mondom, mert csak 2 éve vannak allergiás tüneteim, azelőtt soha semmi bajom nem volt, semmire nem voltam allergiás soha. Ez is azt mutatja, hogy nem csak gyerekkortól húzódó allergiások vannak, bármikor, akár még 30 évesen is előjöhetnek ezek a kellemetlen és igencsak bosszantó tünetek.

Az idei sor: szemviszketés, orrviszketés, bőrviszketés, ekcémás kiütések (hőséggel párosítva ez még dúrvább), orrdugulás (semmi nem segít, spray - csepp - sós öblögetés és átmosás...semmi), torokviszketés, torokfájás, mandula bedagadás, mellkasi és hátfájdalmas, tüsszentések halmaza, fejfájás (gondolom ez már az orrdugulás mellékterméke) és idén újdonságként még a köhögés is betársult.

Pedig nagyon előrelátóan gondolkoztam idén: július 30-augusztus 15 között érkezik a parlagfűszezon, én pedig már július elején elkezdtem az antihisztamint szedni. Ennek kellemetlen mellékhatása, hogy az ember ha semmit nem eszik, akkor sem fogy, nem értem hogy lehet ez...Vettem allergiás orrsprayt (ami egy nagy szar...).

Mint kiderült a görögdinnyével és a szintén allergiát okozó fekete ürömmel frankó keresztallergiát okoz a kis mocsok parlagfű, ezt ki is próbáltam és tényleg! Keresem a megoldásokat a kb. influenzához hasonlítható tünetek ellen, de nincs semmi, semmi nem használ...Olvastam az immunterápiáról, lehet, hogy jövőre benevezek egy ilyen kúrára, hátha...azért az évről évre elfajuló allergiám után az asztmát már nem akarom megvárni, mert ez után már az jön... Parlagfű, te drága, bárcsak pusztulnál ki az egész világról!

Különleges élményben volt részem, hiszen a barátaimtól nászajándékba olyan all inklusive fürdő jegyet kaptunk, amellyel fürödhettünk, szaunázhattunk és még egy masszázst is igénybe vehettünk.

Én mézes masszázst választottam, ami amúgy a nevével ellentétben nem masszázs, mert masszírozás nem is volt, csak kis simi. felmelegített mézet öntöttek a hátamra, aztán elkenegették, majd kis cuppogó kézmozdulatokkal haladtak végig a hátamon. Ezt 20 percig ismételték, néha-néha egy kis újra elkenés volt benne, de masszázs nem. Szóval aki azt szeretné, hogy gyúrják ki belőle a napi feszültséget, az semmiképp ne ezt válassza, mert igaz, nagyon finom és édes, de nem oldódtak ki a csomók a hátamban sajnos, pedig erre lett volna tegnap szükségem és ez hiányzott is.

A szauna? Nos...meztelen terület, ami azért kínos, mert kicsit szégyenlős vagyok, ha a cicijeimet vagy egyebet kell mutogatnom. Bezzeg az osztrák papik és mamik nem zavartatták magukat, lazán lóbálták amijük volt...Mi inkább maradtunk a lepedőbe csavart megoldásnál, bár a jakuzziba bemerészkedtünk amikor senki nem volt a közelben...

Előjött a szokásos augusztus közepén jelentkező allergiám, amit azért nem is értek, mert sose volt semmi bajom, allergiás sem voltam soha életemben, 2 éve pedig megszállt a parlagfű gonosz szelleme, azóta 2 hét gyötrelem vár vám a nyár utolsó napjaiban...

Tegnap reggel köszöntött be hozzám, eddig még egész elviselhető volt, kis orrdugulás és szemviszketés. De tegnap, dőlt a fejemből a könny és a takony is, viszketett a szemem és szúrt, az orrom pedig estére bohóc lett. Szörnyű. Mára már a hátam és a torkom is fáj. Persze kaptam jó tanácsokat apumtól, aki szerint vennem kéne egy maszkot, amivel ki lehet szűrni ezeket a polleneket vagy csak rakassak szunyoghálót az ablakra.

35 fok van, visszatért a nyár, akinek csöpög az orra, már az esőt várja...

Mindenki ezt kérdezi tőlem az utóbbi két hétben. Pedig majdnem minden ugyan olyan, mint előtte - ez a kérdés fejben dől el.

Sok házaspár életük összekötése előtt még nem él együtt, nincs közös háztartásuk, nincs közösködés vagy a konzervatívabbak között még együtt alvás sincs. Ma már ez talán ritkább, hiszen a puding próbája az evés alapon a legtöbben házasságra lépés előtt azért kipróbálják egymást a gyakorlati életben is. Mi is ezt tettük és nem csak azért, mert próbát akartunk tenni, hanem azért is, mert minden szabad percünket szerettük volna együtt tölteni. És jól tettük, mert ez alatt a fél év alatt sokminden kiderült egymásról.

Aztán jött a házasság, majd aztán folytatódott minden úgy, mint eddig, sok minden nem változott, mégis minden más lett: az érzések, a gondolatok a fejemben - mert ez a kérdés idebent dől el. Máshogy gondolok a férjemre, mint eddig, azt gondolom, hogy hozzá tartozok, mostmár egy csapat vagyunk, együtt kell döntenünk és megoldanunk mindent. Család lettünk, tartozok egy új emberhez, gondoskodnom kell róla. És ez nem csak szerelem, hanem szeretet is, hűség és bizalom kérdése, ami azóta sokkal erősebb lett.

Ez a nő egyszerűen hatalmas. Imádom! Végre valaki, aki fel meri vállalni az ötleteit, a borzalmas és egyben csodálatos fantáziáját. Jójó, tudom, hogy ezren segítenek neki meg stylist meg mindenki ezeken a klipen, a megjelenésén dolgozik, de az alap, az mégiscsak ő. Egy fantasztikus hang, egyéniség, aki mindig kilóg a sorból, mert még a dívát is máshogy játssza el, mint ahogy azt elvárnák tőle. És ezért szeretem; nem áll be a sorba.

Miért is kéne beállnunk? Mind egyéniségek vagyunk egytől egyik, mindegyikünk más és más, mindenkinek szívesen beülnék a fejébe szétnézni a fantáziavilágában, ami néhol szürke, néhol annyira színes, hogy kifesthetnénk vele az egész világot. Mernie kéne mindenkinek önmaga lenni és nem elvárások szerint élni. Magunkat adni, úgy öltözni, ahogy nekünk tetszik, noha tudjuk - tök hülyének fognak nézni, ha így kimegyünk az utcára. De kit érdekel? Hisz minden új dolog, találmány egy különc, forradalmian új ötletből jött létre...honnan tudjuk vajon az egyik legnagyobb géniuszt, Da Vincit nem röhögték-e pofán, amikor szárnyakat épített? Ma hogy jutnánk el 2 óra alatt repülővel Törökországba, ha anno ő nem dacol az ujjal mutogatókkal és nem próbálgatja szárnyait? Mindenkinek ezt kéne tennie - próbálgatni a szárnyait, de elsősorban: szárnyakat kéne növesztenie!

Nagyon fontos dolog a pénz, bárki bármit is mond. "A pénz nem boldogít" - tartja a mondás, de azért jó, ha van. Ha pedig egyéb ingatlan vagy ingó anyagi vagyonról van szó, az ember vigyáz rá, félti, magáénak akarja, és ha az övé, akkor tűzzel-vassal védi.

Szeretem megosztani a dolgaim másokkal, nem vagyok irigy és fukar sem, de ami az enyém, az az enyém, amiért megdolgoztam és spóroltam rá és végül megszereztem, arra vigyázok bármi áron. És amikor tudom, hogy a lakásomért a szüleim mennyit dolgoztak, akkor is vigyázok rá, mint a két szememre.

De amikor beköszönt életünkbe a szerelem és végül házasság lesz a dologból, de anyagiakban (már ami az ingatlan részt illeti) egy oldalú a házasságba való belépés, azon elgondolkozik az ember. Én is ezen gondolkozom már vagy 2-3 hete, gyötröm magam és nem jut a lelkem nyugvópontra...Az én lakásomban lakunk, nekem van saját autóm, nekem vannak saját kis dolgaim (tv, mikró, házimozi...stb.), neki nincsenek. Eddig otthon lakott, nem kellett...apróságokat hozott, de gyakorlatilag szinte minden az enyém. És ez bánt és tudom, hogy őt is. De nem akarom elveszíteni azokat a tárgyakat, dolgokat, amiért én vagy a családom megdolgoztunk...és persze őt sem. A vagyoni szerződés vajon megnyugtatna, vagy végre elfelejteném ezt az egészet? Nem tudom mi lenne a megoldás...Szerintem ez nem anyagiasság, csak féltem a dolgaimat, és igazságtalannak tartom ezt az egy oldalú közösséget, ahol mindent egy fél biztosít, mert a másik a készbe csöppen bele. Nem tudom fordított helyzetben mit csinálnék és azt sem tudom mi lehetne ennek a megoldása, de valamit keresni kéne, mert ez bántja mindennapjaimat. A közös terheket együtt cipeljük, új dolgokat is vettünk már közösen, de a nagyok megmaradtak és maradnak továbbra is. Én pedig tovább gyűjtök, mert mindig számítani kell bármire...legyen tartalék.

Azt hiszem, már különbséget tudok tenni barát és nem barát között. Ehhez nagyon sok idő kellett, amíg felfogtam, hogy vannak olyan emberek körülöttem, akik tényleg szeretnek, akiknek fontos vagyok és akiknek hiányzom egy idő után. És vannak olyanok, akik úgy csinálnak, mintha, de igazából nem.

Sokszor az kell nekünk, ami nem lehet a miénk. Csak teperünk és teperünk és próbáljuk elérni az elérhetetlent és próbáljuk megszelídíteni a farkasokat és befogni az unikornikornisokat. Sajnos néha későn fogjuk már fel, hogy ez tök felesleges időpocsékolás és inkább a kutyákat kéne simogatnunk és a lovakat meglovagolnunk...de én erre most rájöttem és most már nem arra fogom az energiám fektetni, hogy olyan emberek barátságát megnyerjem, akik nem érdemlik meg vagy akik eddig sem voltak a barátaim csak azt hittem, hanem akikről tudom, hogy azok, azokat megtartsam és törődjek velük. Igaz, kevesen vannak, de annál nagyobb odafigyeléssel vesznek körül és ez a legfontosabb nekem.

És mostmár, hogy "férjesasszony" lettem, már az sem fontos, hogy ki irigy és ki utál, mert ahogy anya mondja: "inkább irigyed legyen, mint szánakozód". Meg amúgy is, ha irigyek rám, akkor valamit k××va jól csinálok :). És már van egy oldalbordám, egy harcosom, aki megvéd az irigyektől és rosszakaróktól, a gúnyolódóktól és bolondoktól, szóval már felvehetem ellenük a harcot; nem törődök velük!

vagyok, amióta beleállt egy kés pengéje a lábfejembe...Már egész jó a helyzet, de az előző napokban kicsit mozgáskorlátozott voltam.

Hogyan került kés a lábamba? Nos, a kollégáimnak segítettem egyik nap, amikor mosogatás közben leesett egy kés az asztalról, a gravitáció hatásainak köszönhetően épp pengével egyenesen előre, a lábfejem felé, majd pont beleállt, de mivel a lábamban iszonyú erős a csont, ezért lepattant róla :). Aztán már csak tompítottam a kés nyelét, amely piros, majd mostanra lilás folttal huppant a lábamra, majd onnan a földre. Először a nagy hajtásban észre sem vettem, hogy fájna, de aztán pár perc múlva kis piros patak indult a lábfejemből a papucsomba, így bekötöztük a sebet (ami amúgy elég pici, csupán 1 cm széles, csak mélyre sikerült).

Harci sérüléseket mindenki szerez...van aki a kezén, lábán, van, aki a fején, van, akinek a feje egész életében sérült és még csak észre sem veszi és van olyan is, akinek a lelke sérül a sok harc alatt. Én az előbbiekbe tartozom, a lelkemet már egy új szerelem befoltozta.

vagyok. Álá magyar. Szerintem....nagy az arcom? Háhá, pedig akkor is szeretek írni, minden félét...baromságot, csajos dolgot, szexi témát, főzős ezt-azt, érzelmeket, napi eseményeket, mindent. Amikor azt képzeltem magamról, hogy híres újságíró leszek vagy valami író, akkor már tudtam, hogy nem a Nemzeti sportnál vagy a Népszabadságnál fogok megöregedni. Leginkább úgy képzeltem, hogy a Cosmopolitannél vagy valami ilyes nőcis újságnál fogok hasonló témákat gyártani, mint Carrie, de aztán amikor egyre jobban belemásztam a médiába, rájöttem ez nem is olyan egyszerű - így beértem rádiós műsorvezetői székkel is, amit imádok. Ettől függetlenül az álmom nem adtam fel, mert amióta csak tudok magamról, azóta írok. És írok és írok, így aztán téma bőven van az ujjaimban, csak győzzem őket koptatni és várom, hogy valaki majdcsak felfigyel a tehetségre, amit sose szabad hagyni parlagon heverni vagy veszni, így aztán a blog volt a legkézenfekvőbb megoldás problémáimra. Gyógyír a mindennapokra...Ez vagyok én, Sex és Savaria álá Keribredsó ;)

Bevonuló zene

kivonuló zene :)

csak a mesében létezik. Ezt többen is mondták már, akik jobban tudják, mint én. De nem hittük el nekik, mert azért 2 hét, az 2 hét, akár hogy is vesszük, bíztunk abban, hogy még hajnali 5kor is menni fog. Hát nem ment. Örültünk a meleg víznek, ami gyógyírként folyt végig megfáradt testünkön hajnalban. Nem volt nálunk törölköző, ruha, semmi. Hagytuk, hogy megszárítson minket a szoba melege. Fázni kezdtünk, ágyba bújtunk, majd ott megszáradunk. Közben már virradt, az ablakon átszűrődött a reggeli napfény. Egymás karjaiban aludtunk el, délben ébredtünk...nászéjszaka nem volt, de majd bepótoljuk.

Életem egyik legszebb és legemlékezetesebb élményén vagyok túl. Szuper volt, nem volt túlcsicsázva, túldíszítve, sok sok kedves ember ott volt, megnézett, meghatódott, gratulált...

Reggel már rámjött az esküvői paraláz, szóval sokat nem ettem-ittam délig. Gyomorgörcsben bírtam ki a búrás hajszárítást, aki ült már alatta forró csavarókkal a hajában, az tudja micsoda kínokról beszélek. Balázs Pali reinkarnációjával is találkoztam a húgom személyében :), aki becsavart hajat szeretett volna. Elkészült a frizura, irány a sminkes, szééééép sminket varázsoltak az arcomra. Még szerencse, hogy vannak előtte és utána képek, legalább meg tudja minden elkeseredett ember nézni, hogy szarból is lehet várat építeni (hahaha). Smink és haj pipa, jöhet a gyors ebéd és aztán a ruha feloperálása, majd a fényképezkedés, ami röpke 3 órát vett igénybe 3 helyszínen, de szuper volt és nagyon jól éreztem magam, sokat nevettünk. A ruhában már alig bírtam levegőt venni és nagyon szúrt a csípőmön. De bírtam mert mindenki el volt ájulva és élveztem a felhajtást is, bevallom hősiesen. Aztán fotózás után haza, legszívesebben letéptem volna magamról a ruhát annyira nagyon szorított és iszonyú kényelmetlen. Én nem is tudom a fűzős középkorban hogyan élhettek így emberek...ezt nem lehet kibírni. Fél órát pihentettem a hátam és mellkasom, igazából ott volt a leggázabb. A szépségért mindent alapon bírtam a megpróbáltatásokat. Just married autókkal vonultunk konvojban a helyszínekre, a két fő autó rendszámtáblával, lufikkal, szalagokkal és üres csörgő konzerv dobozokkal volt feldíszítve, dudálva, csörömpölve tartottuk fel a forgalmas a 20-as tempónkkal a város széléig. Senki nem haragudott érte.

Aztán jöttek a ceremóniák, mindenkinek megmondtam, hogy nem sírhatnak, mert akkor lemegy a sminkem....persze sírtak, de ezt előre tudtam. A polgári szerintem sokkal szebb volt, mint a templomi, nekem jobban tetszett. Ott voltak a kollégáim, mondtak verset, amiből bevallom, sokat nem jegyeztem meg, mert annyira izgultam, hogy nem tudtam rá igazán figyelni. Mindenki mosolygott. Onnantól kezdve már férjes asszony voltam, bár ezt még most is fura így leírni...:). Jöttek a gratulációk, a kedves kártyák, képeslapok, ajándékok meg minden. Fényképezkedés után a templomba mentünk át, ahol az ajtó nem volt nyitva...a sekrestyés elfelejtette kinyitni :) Vicces kis közjáték volt ez is. Aztán eldobtam a csokrom, kedves barátnőm úgy ugrott a csokor után, mint egy kis vadmacska, bár hozzáteszem, többen is ugrottak!

Welcome drinkkel vártak a pincérek minket a lagzi helyszínén, amit előző nap szépen feldíszítettünk és tök jó lett, kár, hogy a héliumos lufik mind leeresztettek, de azokat is felkötöztük végül. Vacsi előtt még jöttek a további gratulációk, lapok, dísztáviratok...stb. Aztán kis italozás után érkezett a menü, mindenki elégedett volt és a kaja is jól sikerült, elég volt, maradt is egy csomó! Vacsi után jött a meglepetés köszöntő, mert végre nagyjából együtt volt az egész család, a szülőket szülinapjukon fel kellett köszöntenünk, persze nagyon meghatódtak és zavarba is jöttek. De azért örültek. A nyitótáncot két dallal oldottuk meg, először a poén kedvéért jött a Mizu, de senki nem vette...aztán pedig Madonna egyik dala, amire lassúztunk egyet, a násznép nem volt valami aktív, nem mozdultak meg a táncra, szóval ennyit erről. Volt mulatós is és retró, szóval mindenki megtalálta a neki tetszőt. Éjfél előtt valamivel sikeres menyasszony rablást hajtottak végre férjem haverjai, akik James Bond filmekbe illő ügyességgel szöktettek meg a lagziból. Kint már állt a taxi, engem ölbe kicipeltek, bedobtak és padlógáz. Egy környékbeli kiskocsmába menekítettek,ahol egy kör pálinkát elfogyasztottunk, majd asztalon táncolás következett. Fél óra után megérkezett a vőlegény is, kifizette a cehet és mentünk vissza, akkorra már mindenki, de főleg a szülők tűkön ültek, hogy most mi történik már, hova tűntem, mit csináltam...:)

Éjfélkor menyasszonytánc vette kezdetét, ahol sikerült egész jó kis összeget bezsebelnünk, illetve még az aprót is megbecsültük, mert abból is kaptunk eleget, söpörtük is rendesen. Elfutottunk a szajréval, átöltöztünk, megszámoltuk a summát és vééééégre levettem magamról a rizzsel teli szúrós, addigra bár baromi kényelmetlen, iszonyatosan gyönyörű ruhámat is, ami egy úszógumi gyilkos diétának simán elmegy...még két napig hordom, lefogyok 2-3 kilót az fix.

Azt senki nem mondta, hogy ez ilyen nehéz lesz...vagy 5-8 kiló, szoros, még levegőt se igen kapsz benne, és annyira szúr, hogy leülni nem nagyon lehet...enni a vacsiból nem nagyon tudtam. Éjfélkor megváltás volt levenni a ruhát, amiben mindenki királykisasszonynak érezheti magát akár csak egy napra is! Bármikor újra felvenném, mert még a gyerekek a játszótéren is kiabáltak a menyasszonyi kocsi után, hogy "éljen, éljen, éljen a menyasszony!".

Éjfél után jött megint a tánc, a lis lila estélyimben továbbra is gyönyörűnek gondoltam magam, de azért fellélegeztem kicsit és ettem az éjféli kolbászból is. Kedves barátnőmtől kaptunk ajándékba kívánságlámpásokat, amiket felengedtünk közösen az udvarról és nagyon szépek voltak! Messzire szálltak. Mint a kívánságaink, amiket belesuttogtunk.

5kor még a táncparketten roptam, tudtam, hogy másnap iszonyatosan fog fájni a lábam, izomlázam lesz és meg se fogok tudni mozdulni, de a zene és a ritmus vitt magával, nem tudtam abbahagyni. Aztán elcsendesedett a terem, "meghalt a buli", mindenki hazament, végül mi is szobára mentünk (és aludtunk).

Ezt a hetet esküvői készülődéssel töltjük. Együtt mindenki, családok, barátok, tesók :). Sarkalatos pontok persze vannak, amiken mindig össze lehet veszni, dehát úgy szép az élet, ha zajlik...ültetés, kaja, pia, sütik és satöbbi.

Holnap lesz a nagy nap de én még mindig nem parázok...nem tudom miért, lehet, hogy más is van, aki nem szokott, de amikről én tudok azok nem ilyen nyugodtak. Nem tudom én miért nem félek, de tök nyugodt vagyok. Még el sem tudom képzelni, hogy holnap én leszek menyasszony és engem fog mindenki nézni és csodaszép leszek és minden király lesz. Olyan érzés, mintha valaki esküvőjére készülnénk, de nem az enyémre - legalábbis bennem ilyen érzés volt, lehet csak azért, mert annyira fura és szokatlan és új, hogy nem is tudom igazán beleélni magam. De remélem jól sikerül minden és elégedettek lesznek a vendégek is. De ez annyira furcsa lesz és még kicsit idegen tőlem, hogy feleség leszek, hogy még bele kell szoknom :) 

Ma reggel felkeltem, szakadt az eső - kiakadtam. De aztán arra gondoltam, hogy holnap jó idő lesz és sütni fog a nap és csicseregni fognak a madarak. És elképzeltem, ahogy majd fényképezkedünk a napsütésben és készülnek a jobbnál jobb fotók. Aztán feldíszítettük a termet, mindent berendeztünk és elintéztünk. Este még a körmöm is elkészült és azt a temérdek, rengeteg, tengernyi sütit is bedobozolták az örömanyák, amiket nem is értem kik fognak megenni, mert annyi van belőle mint a fene! De itt ez a szokás, így becsuktam a számat, még mielőtt elmondtam volna, hogy ez mekkora pazarlás és rongyrázás és felesleges. De megszólnak, így tartottam a véleményem a fejemben. Sok-sok lufi, szép dekoráció, jó zene, kellemes pillanatok, kedves emberek várnak ránk holnap, a nagy napon, amikor mindenki ránk kíváncsi...

Beszámoló pár nap múlva, nászéjszakával együtt (ami állítólag csak a filmekben van, csak úgy, mint a templomi nagy híres bevonuló zene, amit a plébános úr letiltott, mert ilyet nem játszunk templomban...hah).

Apucikám is 50 éves lett :) Anyával együtt ünnepelnek, alig 1 hónap van a születésnapjuk között és ugyan annyi idősek! 

Holnap koccintunk az 5 csillagos pezsgővel! Mert megérdemlik!

Miért kérdezgeti mindenki azt, hogy izgulok-e? Nem, nem izgulok, mert biztos vagyok a dolgomban...és ha mégis tévedtem, akkor is van módosítási lehetőség...bár ezt nem akarom megérni, szóval maradjunk az első verziónál. Biztos vagyok. Az az ember áll mellettem 1 hét múlva, akit szeretek és akiben bízok. Jól döntöttem, mert számíthatok rá és támogat, akár mit is csinálok, ha felmondok holnap és nem lesz munkám 3 hónapig, akkor is szeretni fog. Ha öntörvényű baromságokat csinálok, akkor is. Szeret és ez épp elég, mert ki tudja mutatni.

Mellette fogok állni és elmondom sok-sok ember előtt, hogy miért megyek hozzá: nem azért, mert mártír vagyok és nem azért, mert megsajnáltam (mint ahogy a lánybúcsús ajándékomon szerepelt, mint lehetőség)...hanem mert szerelmes vagyok és mire ez elmúlik, addigra lesznek olyan feladataink, amiket együtt kell megoldanunk és tudom, hogy meg fogjuk tudni és együtt jó csapat leszünk.

Egy hét múlva ilyenkor már kétszer is elmondtam, hogy IGEN, i do! :)

De a 10 nap még áll...a 2 hét nem fért bele, mert emberek vagyunk és gyengék vagyunk...és bénák is vagyunk, mert ha nem lennénk azok, akkor megcsináltuk volna...de nem így történt. A 10 napot megcsináljuk, érzem!

múlva férjhez megyek, kezdek izgulni...milyen lesz? Jó lesz vagy ugyan olyan lesz, mint most? Változik valami vagy minden megváltozik? Remélem, az életem és a hozzáállásom nem, nem leszek slampos feleség, de tip-top háziasszony sem. Remélem a férjem se hagyja el magát, nem növeszt pocakot, vagy szakállt, nem lesz lusta kis semmirekellő és remélem, hogy a házasságunk kész főnyeremény lesz...ebben bízom. Meg a jóidőben, addig még van idő, hogy kibújjon a napocska...és remélem kibújik. Igaz??

Tegnap este próbakörmöket kaptam, amit egy kedves régi ismerősömnek köszönhetek. Mondanom sem kell, a réglátott ismerőssel töltött idő 1/3-a telik a munkával, a többi rész az elmúlt 1 év elmesélésével telt el.

A körmeimet megnövesztettem, ennél hosszabb nem kéne annyira mert akkor már zavaró lenne számomra, de a rövidebb meg elég gagyi...a menyasszonyi körmeimet tettük próbára, milyen legyen, milyen minta legyen, milyen színű kő és satöbbi. Folyamatos rábeszélések után is kemény és ellenálló maradtam és nem rakattam fel műkörmöket, amiket szerintem 2 nap alatt letörnék és ellestem azt is, hogyan kell szakszerűen manikűrözni.

Reszelés, körömbőr eltávolítás több lépcsőben, mindenféle általam ismeretlen olajok kenegetése, vágás, csiszolás...aztán kálciumos erősítés, majd alaplakk, majd kövek és díszek, majd fedőlakk. UV fény sem maradhat el, azzal tovább tart. Nem vittem túlzásba, egy egyszerű halvány franciáról beszélünk és csak a gyűrűsujjam lett díszített...de amúgyse értem a neten talált gyöngyökkel, flitterekkel és undorító mindennel összehányt körmöket...hogy tud azzal valaki élni???

A tippem: 3-4 napig megmarad normál életvitel mellett a festés...

"Világot látni vágyok

semmi mást nem kívánok,

csak jóóóó nagyokat enni,

inni, aludni, menni,

gondtalan tekeregni,

amerre visz a lábam!" 

Nem tudom bármelyik fogalom miért érdekes egyeseknek, de valahogy én nem vagyok az a típus, aki véka alá rejtené a véleményét. Sajnos, még az arcomra is kiül, mi jár a fejemben, mit gondolok: épp örülök, vagy hülyének nézem a másikat.

Aki kétszínű, az saját magát és másokat is becsapja...Nem értem ez mire jó, de majd megkérdezem a szakértőktől (ismerek egy-kettőt). Aki eljátssza, hogy jóban van valakivel, jó barátok, hitegeti saját magát és a másikat is, az hazug. Ez még a másiknál is rosszabb, de van, akinek ez megéri. A látszatbarátságok a pénznél játszanak nagy szerepet, de ahol még pénz sincs a történetben, annál tényleg tanácstalanul állok...Miért kell a szemembe hazudni, hitegetni, a hátam mögött kibeszélni, hülyének nézni és aztán később szembesülni az igazsággal, ami teljesen távol van attól a ponttól, ami a látszat. Mint a barátság is, kanyarban sincs...

De mindenki tudhatja: én nem fordulok el, odaállok bárki elé, nincs szégyellni vagy takargatni valóm, tiszta a lelkiismeretem, mert én legalább nem szoktam hazudni.

Amy Winehouse emlékére, akinek halála méltán példázza az Isten adta tehetség elpazarolását...Kedvenc dalom tőle: Tudod...nem vagyok jó. Tudjuk.

húztam ma egy ideig, mert felkeltem 8-kor egy súlyos, rám nehezedő ember formájú teher miatt, de aztán hamar visszaaludtam. Aztán 3/4 9-kor csörgött a telefonom, de simán lenyomtam és húztam tovább a címben is szereplő lóbőrt. Fél 10-kor ébredtem fel, és amikor felfogtam, hogy már indulnom kéne, 15 perc alatt puccba vágtam magam és hajrá neki, mentem dolgozni. Érdekes tanulság, hogy egy nő, ha muszáj, akár negyed óra alatt is képes elkészülni és szalonképes állapotba hozni magát.

Amúgy reggel valami kastélyról álmodtam, egy idős néni kért meg, hogy hozzak neki a konyhájából sütit, a legmagasabb emeleten lakott a kastélyban, odáig kellett érte felmásszak, de annyira elkápráztatott a lakás és a sok érdekes minden, hogy elidőztem és a néni közben maga is feljött, engem pedig halálra ijesztett. Amúgy nagyon nehéz volt felmászni a vár legfelső részeibe, de megérte, mert a lakás tele volt kincsekkel, de nem arannyal vagy drágakövekkel...érdekes, régi dolgokkal, fényképekkel, tárgyakkal, amelyekből még múzeumot is nyithattam volna. Mindjárt megnézem mit jelent az álom :) .

Most meg álmos vagyok, szerintem túlaludtam magam...

Soha életemben még nem vettem részt lánybúcsún, így a sajátomat izgatottan vártam. Vártam a valamit, amiről már filmekből sejtettem, hogy nagyjából milyen lesz, de nem tudtam mire számítsak, így csak izgatott voltam.

Este kicsíptem magam, kisruha, szép haj, smink és vártam a barátnőimet, akik persze kicsit késtek, de megérkeztek és mindenki ott volt, aki számít :) Közös rózsaszín karszalag felkötése után egy tesóm által varrt fátyollal is gazdagabb lettem, amit miután megtudtam, hogy hand-made, le se vettem a fejemről. Kaptam egy pólót is, ami elég nagy rám, de a szöveg rajta roppant frappáns és vicces. Kezdődött a minden: ittunk pálinkát (állítólag hígítva volt valamivel...nem tudom), pezsgővel koccintottunk, ettünk csipszet, ropit, pogit, kukit és mogyit. És még faszszívószálat is kapott mindenki, csak hogy megfelelő legyen látványra is a hangulat (a tegnapi posztot biztos nem olvasták, nem kínoztak volna ilyesmikkel :)).

Első körben egy képemmel díszített üveget kaptam, benne pálesz. Az üveg hátulján különböző indokok voltak ragasztva; miért akarok én férjhez menni? A feladat: addig leinni az este folyamán az italt, amíg az igazsághoz nem érünk - hozzáteszem, az az üveg aljára került valamilyen aljas módszerrel. Jöttek a kérdések: hány kiló a leendőbelim, milyen magas, mit gyűjtött gyerekkorában, milyen titkos vágyai vannak, mit szeret, mit nem szeret...stb. Ha tudtam, akkor ittak ők, ha nem, akkor csak én. Fifti-fifti állás. Aztán jöttek további feladatok, puzzle, versírás...stb. Nagyon sokat nevettünk, szórakoztunk. Videóztunk, hogy megörökítsük e dicső napot, amit ha ma majd visszanéz a vőlegényem, tuti kiakad :). Kaptam sok hasznos konyhai kiegészítőt és tanácsot a házas élethez a férjezetlen barátnőimtől.

Kedvezmények lánybúcsúkra: pizzarendelésnél kellő humorral kicsikarhatunk extra méretű pizzát a 32 centis helyett, féláron bemehetünk a szórakozóhelyekre, kapunk a taxistól is egy kis kedvezményt. Szóval: célszerű egy fátyollal rohangálni szombat esténként a városban és kedvezményekre tehetünk szert :) 

A fasztorta elmaradt, helyette mignonokat kaptam kuki alakba rendezve. Sztriptíztáncos nem volt, pedig fűzögették a pizzafutárt is. A buli végén az utcán eladott sütik árából bementünk bulizni és még egy-egy italra is futotta, nem véletlenül az eladás a szakmám :)

PS: szuper este volt, sok nevetéssel és szórakozással, csajokkal, barátokkal és a kishúgommal, akiről mindig rá kell jönnöm, hogy már kész nő és felnőtt. Imádom!

Mai naptól kezdve egészen a nászéjszakáig nem szeretkezünk egymással a megállapodásunk értelmében. Ez cirka 2 hét, simán kibírható.

Hogy ennek mi értelme van? Nos...a nászéjszaka különleges kell legyen, bár sokan azt mondják, hogy annyira fáradtak leszünk, hogy semmi kedvünk nem lesz ilyen mutatványok kivitelezéséhez. Pedig hely már van. Remélem, hogy nem fogunk kidőlni és lesz még energiánk egy kis romantikázásra és az első hitvesi szeretkezés eltöltésére is az esküvő után. Szerintem ez fontos és meg kell adni a módját is, szóval be kell szerezni addig valami szexis darabot, ami feldobja majd a hangulatot :). Így legalább lesz értelme a nászéjszakának. De addig marad az összebújás és semmi szex.

Tegnap próbavacsit tartottunk az esküvői menünkből. Igazán finomak és szépek voltak a kaják, pár dolgon kell csak változtatni, de alapvetően nagyon elégedettek voltunk (saját magunkkal is, hogy milyen jókat kitaláltunk meg az elkészítővel is, ami megint csak minket dicsér, mert mi választottuk :)).

Az előétel: levegőn szárított parasztsonkába tekert sárgadinnye, görögdinnye golyókkal, mentával

Leves: erdélyi csigaleves gazdagon

Főétel: rántott csirkemell diós bundában, rántott sertéskaraj szezámos bundában, hozzá párolt rizs, petrezselymes burgonya, fűszeres héjas burgonya és barackkal töltött csirkemell sajtmártással

Egyéb köretek: párolt vegyes zöldség, friss kerti saláta

Egyéb kaja: vörösboros marhapörkölt vasi dödöllével, friss toronyi kenyérrel, csemege uborkával

Éjféli menü: 3 féle házi grill kolbász friss kenyérrel, mustárral, tormával

Falunapok társaságában töltöttem a mai napom sok kedves ember között, hisz a falusiak híresek vendégszeretetükről (és arról, hogy mindenkit meg akarnak etetni).

Reggel egyből falunapra mentem, ahol egy térképen kb. meg sem jelölt helység focipályáját kellett megkeresni, ami könnyen ment, mert az volt a falu közepe. Nagyjából 50 ember verődhetett össze (az egész falu) és focibajnokságot játszottak. Még egy kombájnt is láttam...

Délután is falunapoztam. Az első helyen a helybeli ovisok, iskolások adtak elő különböző műsorszámokat, például néptáncoltak, énekeltek népdalokat. A kicsit nagyobbak a fantasztikus "mizu" című slágert adták (volna) elő - a technikusnak valahogy nem sikerült elindítania a dalt, így aztán a gyerekek élő stand upot nyomtak a színpadon, ami nagyon mulatságos volt, jobb, mint az előadás. 

A mai nap étele: tárkonyos vadragu leves (szarvasból). Még nem igazán ettem szarvast, valószínűleg mostmár hagyomány lesz, hogy minden héten megkóstolok valami fura dolgot, amit addig még nem ettem. Isteni volt, csak kicsit meleg, de a helyiek vendégszeretete is sokat hozzá adott a tárkonyhoz. A nyelvem még most is zsibbad a forró levestől, de megérte!