Miért kérdezgeti mindenki azt, hogy izgulok-e? Nem, nem izgulok, mert biztos vagyok a dolgomban...és ha mégis tévedtem, akkor is van módosítási lehetőség...bár ezt nem akarom megérni, szóval maradjunk az első verziónál. Biztos vagyok. Az az ember áll mellettem 1 hét múlva, akit szeretek és akiben bízok. Jól döntöttem, mert számíthatok rá és támogat, akár mit is csinálok, ha felmondok holnap és nem lesz munkám 3 hónapig, akkor is szeretni fog. Ha öntörvényű baromságokat csinálok, akkor is. Szeret és ez épp elég, mert ki tudja mutatni.

Mellette fogok állni és elmondom sok-sok ember előtt, hogy miért megyek hozzá: nem azért, mert mártír vagyok és nem azért, mert megsajnáltam (mint ahogy a lánybúcsús ajándékomon szerepelt, mint lehetőség)...hanem mert szerelmes vagyok és mire ez elmúlik, addigra lesznek olyan feladataink, amiket együtt kell megoldanunk és tudom, hogy meg fogjuk tudni és együtt jó csapat leszünk.

Egy hét múlva ilyenkor már kétszer is elmondtam, hogy IGEN, i do! :)