Ezt a hetet esküvői készülődéssel töltjük. Együtt mindenki, családok, barátok, tesók :). Sarkalatos pontok persze vannak, amiken mindig össze lehet veszni, dehát úgy szép az élet, ha zajlik...ültetés, kaja, pia, sütik és satöbbi.

Holnap lesz a nagy nap de én még mindig nem parázok...nem tudom miért, lehet, hogy más is van, aki nem szokott, de amikről én tudok azok nem ilyen nyugodtak. Nem tudom én miért nem félek, de tök nyugodt vagyok. Még el sem tudom képzelni, hogy holnap én leszek menyasszony és engem fog mindenki nézni és csodaszép leszek és minden király lesz. Olyan érzés, mintha valaki esküvőjére készülnénk, de nem az enyémre - legalábbis bennem ilyen érzés volt, lehet csak azért, mert annyira fura és szokatlan és új, hogy nem is tudom igazán beleélni magam. De remélem jól sikerül minden és elégedettek lesznek a vendégek is. De ez annyira furcsa lesz és még kicsit idegen tőlem, hogy feleség leszek, hogy még bele kell szoknom :) 

Ma reggel felkeltem, szakadt az eső - kiakadtam. De aztán arra gondoltam, hogy holnap jó idő lesz és sütni fog a nap és csicseregni fognak a madarak. És elképzeltem, ahogy majd fényképezkedünk a napsütésben és készülnek a jobbnál jobb fotók. Aztán feldíszítettük a termet, mindent berendeztünk és elintéztünk. Este még a körmöm is elkészült és azt a temérdek, rengeteg, tengernyi sütit is bedobozolták az örömanyák, amiket nem is értem kik fognak megenni, mert annyi van belőle mint a fene! De itt ez a szokás, így becsuktam a számat, még mielőtt elmondtam volna, hogy ez mekkora pazarlás és rongyrázás és felesleges. De megszólnak, így tartottam a véleményem a fejemben. Sok-sok lufi, szép dekoráció, jó zene, kellemes pillanatok, kedves emberek várnak ránk holnap, a nagy napon, amikor mindenki ránk kíváncsi...

Beszámoló pár nap múlva, nászéjszakával együtt (ami állítólag csak a filmekben van, csak úgy, mint a templomi nagy híres bevonuló zene, amit a plébános úr letiltott, mert ilyet nem játszunk templomban...hah).