Azt hiszem, már különbséget tudok tenni barát és nem barát között. Ehhez nagyon sok idő kellett, amíg felfogtam, hogy vannak olyan emberek körülöttem, akik tényleg szeretnek, akiknek fontos vagyok és akiknek hiányzom egy idő után. És vannak olyanok, akik úgy csinálnak, mintha, de igazából nem.

Sokszor az kell nekünk, ami nem lehet a miénk. Csak teperünk és teperünk és próbáljuk elérni az elérhetetlent és próbáljuk megszelídíteni a farkasokat és befogni az unikornikornisokat. Sajnos néha későn fogjuk már fel, hogy ez tök felesleges időpocsékolás és inkább a kutyákat kéne simogatnunk és a lovakat meglovagolnunk...de én erre most rájöttem és most már nem arra fogom az energiám fektetni, hogy olyan emberek barátságát megnyerjem, akik nem érdemlik meg vagy akik eddig sem voltak a barátaim csak azt hittem, hanem akikről tudom, hogy azok, azokat megtartsam és törődjek velük. Igaz, kevesen vannak, de annál nagyobb odafigyeléssel vesznek körül és ez a legfontosabb nekem.

És mostmár, hogy "férjesasszony" lettem, már az sem fontos, hogy ki irigy és ki utál, mert ahogy anya mondja: "inkább irigyed legyen, mint szánakozód". Meg amúgy is, ha irigyek rám, akkor valamit k××va jól csinálok :). És már van egy oldalbordám, egy harcosom, aki megvéd az irigyektől és rosszakaróktól, a gúnyolódóktól és bolondoktól, szóval már felvehetem ellenük a harcot; nem törődök velük!