Készítés közben: 

Utána:

hogy ez halloweenra nem jutott eszembe: céklakrém leves vámpír módra. Voálá - egyszerű és nagyszerű, mint a pofon és a konyha "vérben" úszik. 

A recept: 

http://www.nosalty.hu/recept/ceklakremleves

 

vagyok otthon. Kisférjem elhúzott Ausztriába egy céges tréningre + síelésre (hát, jó neki...azért kicsit legbelül irigylem), én meg itt maradtam, egyedül. Nem, mintha nem szoktam volna hozzá 3 év alatt az egyedülléthez. Igazából én szeretek néha egyedül lenni...jó néha a fejemben rendet tenni, kidobálni a szememet és új élményekkel, érzésekkel tölteni fel a régiek helyét. Jó elgondolkozni, elmélkedni, magammal foglalkozni, befelé fordulni és szétnézni magamban. Jó pihenni, alkotni, tanulni. Csak az éjszakát kell átvészelni valahogyan. Kisvillannyal, tévével, olvasásba belealudva. Éjjel kicsit félek, bár nem tudom mitől, de a sötét és a magány nem az én terepasztalom. Az első éjjelt túléltem, sőt, egész jól aludtam, álmomban volt egy kisfiam. Az egész ágy az enyém volt, reggel úgy keltem, ahogy este álomba zuhantam. Keveset aludtam, most mégsem vagyok fáradt. Rengeteg program vár rám a következő napokban, muszáj volt beterveznem őket, hogy ne legyek egyedül és mindig legyen mit csinálnom. Akkor gyorsabban telik az idő. Ettem egy szerencsekekszet, az volt benne a mottó "használd ki a kis időt, amikor szabad vagy".

Ráadásul messze is van tőlem és féltem...úton, hóban, éjjel, idegenekkel...Még főzni sincs kedvem magamnak. De nézzük a jó oldalát: olvasok, fotózok, online tanfolyamot figyelek, dolgozok, barátnőzök.

Éjjel, sötét, visítás, halk puffanás, majd csönd és vér. Ez a disznóvágás legrosszabb része...Aztán jön egy kis epilálás, majd szoli, bőrradír és egy kis anatómia.

Tegnap falusi disznóvágáson vettünk részt az idei év eddigi leghidegebb hajnalán, amikor még szegény malac nyála is lefagyott a betonra...A böllér egy igazi hentes volt, aki elég gyorsan szétkapta az állatot, aztán már csak a feldolgozás volt hátra. A jóféle pálinka indításnak nem maradhatott el, reggelire pedig resztelt májat ettünk fél 10-kor, de addigra már csak a hurkatöltés, a szalonna felvágása tepertőnek és az aprítások voltak hátra. Érdekes, mennyire más 600 km-rel arrébb az élet. A romániai disznóvágásokon hagymás vért csinálnak reggelire, megeszik a malac farkát és fülét a gyerekek sóval. Itt pedig a Nyugat-Magyarországi határszélen a májat készítik reggelire, hiszen a vér kell a véres hurkába (ami felénk nem nagy divat). A disznótoros káposzta egyezik, mégis teljesen más a küllem. Itt tele van "bürkével", főzelékre főzik rántással és mindenféle húsrészletet beletesznek. Mifelénk inkább húsos és rakott káposztához hasonlít.

A közös munka összehozza az embereket. A reggeli hideg után szép, napos idő érkezett, ahol megmelegíthettük bőrünket, arcunkat. És persze volt, aki a tepertő kevergetés mellett melegítette elfagyott végtagjait. Én fotóriportot készítettem, kiskutyákat simogattam, és felvágtam egy disznónyi szalonnát a tepertőhöz. Aztán jött a hurkatöltés, ami jó móka, majd a tavalyi kolbászok megkóstolása. Megtudtam mi az a bolondkása és a kotla, megismerkedtem újra pár helyi szokással és étellel, szóval jól eltelt a nap. Elfáradtunk, pihentünk, este pedig kiengedtük a fáradt gőzt, de hamar rájöttünk, kinőttünk az éjszakai partizásból. Utáljuk a cigifüstöt és idegesítő a sok részeg ember, amikor te full józan vagy...hamar hazaértünk.

Este láttam egy riportot, ami nagyon mélyen érintett. Szegénységről, szegény emberekről szólt. De ki mit gondol, lát szegénységnek? Aki élt már úgy, hogy reggel azon gondolkozott ma mit fog enni vagy enni adni a családjának, aki éveken át nem tud magának egy új ruhát venni, aki sosem megy kirándulni, nyaralni, az szegény. Mi is voltunk szegények, a mai napig nem értem a szüleim hogyan tudták véghezvinni bankrablás nélkül azt, amit tettek 20 éven át...de ma már én is látom mi a dolgom: nem foglalkozni semmi és senki mással, csak dolgozni, gyűjteni, félretenni, alkalmazkodni, megújulni, pluszt vállalni, csak menni és csinálni és hinni abban, hogy jobb lesz, jobb lehet és épp annyi lesz mindig, ami elég lesz.

Én nem akarok nagyon gazdag ember lenni, minek? Mit csinálnék én annyi rengeteg pénzzel? Nekem csak annyi kell, hogy ne kelljen gondolkoznom, hogy miből fizetem ki a csekket, miből veszek kenyeret, vagy majd ha lesz gyerekem, miből veszem meg neki a cipőt. Csak épp annyi kell mindig, amiből mindenre futja. És az nekem már elég.

Elkészült első önálló akvarell rajzom. Hát, még nem tökéletes a technika, de látszik: ígéretes tehetség vagyok! Muhahahahaaaa

Before

After

Elfajultak az álmok...tegnap éjjel már hangokat is kiadtam álmaim közben. Egy betörőt akartam elijeszteni álmomban, majd gondoltam - a legpraktikusabb az lesz, ha macskának adom ki magam és fújtatok rá. Ezt prezentáltam élőben is, majd kisférjem felébresztett, hogy mi bajom van és én hallom-e amit csinálok. Hát ez kérem szépen nem vicces és nem aranyos, mert én NEM akarok álmomban sem beszélni, sem fújtatni, sem hangokat kiadni. Mi lesz a következő: alvajárás vagy mi? ... na ne...

A macskát amúgy megfejtettük: egyik este mézkostolóban jártunk egy baráti párnál, ahol mellénk szegődött az utcán egy cirmos. A kis piszok bejött velünk a kertbe, majd bevittük a házba is és ott ragadt. Egész este macskázás volt, majd amikor rájöttünk, hogy kisférjemnek allergiája van a szőrére, kiküldtük a szobából. Pedig cuki volt, kivéve amikor a farmeremen próbálgatta a körmét. Szóval macska - pipa.

leszek. De mitől leszek jó fényképész? Attól, hogy érdeklődő vagyok és kitartó. Attól, hogy nagyon nagyon szeretnék gyönyörű képeket csinálni. És attól, hogy látok benne és magamban fantáziát. Fél év álmodozása valóra vált, álmaim gépét vehettem tegnap kezembe, így a technika, az eszköz már megvan. Most már csak az összes többit kell biztosítanom és bízom benne az is mind meglesz...talán nem ma, nem holnap, de fél éven belül...remélem...

Napok óta baromságokat álmodok össze, akár egy szürrealista alkotást is összehozhatnék belőlük.

Ma például gyerekeim születtek és megismerhettem az anyuka énemet álmomban. Ikerlányok voltak és nagyon édik, egyik pillanatról a másikra tinédzserek lettek. És volt még egy lányom, aki az ikrekkel született, mégis legalább 2 évvel idősebb volt a többieknél (??). Voltunk együtt bevásárolni, koncerten. A férjem amúgy sehol nem volt álmomban...Ugyan olyan fiatalnak tűntem álmomban tizenéves gyerekekkel is, mint most. Remélem, ez egy jel, bár ikrekkel talán nehezen boldogulnék.

Előző este ennél sokkal kuszább álmom volt. Oroszországba menekültünk repülővel többedmagunk családostól. Anyukám egy fiatal asszony volt várandósan (??). Út közben már egy vonaton ültünk a Balaton felé - ezt az összefüggést nem értettem. De most jött a fordulat. Besz@rtam. Aztán észrevettem, hogy a székbe sikerült mindezt elkövetnem, és egy üres nejlonzacskóba próbáltam kézzel (!!) elpakolni a cuccot...Az álmoskönyv szerint a sz@r szerencsét és anyagi jólétet jelent és mivel beleültem és meg is fogtam, gondolom erre duplán számíthatok - már csak fájdalomdíjképp is...

Emlékszem még egyre az elmúlt 1 hétből (mostanában sokat álmodok - vagy csak mindig ébresztőre kelek és álmaimból kelt a vekker aztán emlékszem rá). Szóval egy másik álmomban tengerparton voltam éjjel, de már virradt. Anyummal mentünk diszkózni (??), egy ismerős zenélt. Nagy volt a tömeg és mindenki koktélozott, de mi felmentünk egyik kolléganőmmel a tetőre megnézni a napfelkeltét. Először a horizonton a tengeren túl egy nagy fényesség tűnt fel, majd egy fényes, pici csillag jelent meg a távolban. Gyorsan felpattant az égre, aztán követte a gyönyörű, fényes napkorong. Csak ámultunk és bámultunk. Állítólag ez meg azt jelenti, hogy még magamnak se merem bevallani, de elmúlt a szerelem...hát remélem nem.

Az álmok néha megijesztenek, néha felnyitják szemünk, néha nem is emlékszünk rájuk, néha pedig egyszerűen mosolygunk a sok érdekességen, amiket egymás mellé pakolva elég parádés szereposztás jönne ki egy filmben is.

amely megváltoztatja életem. Ő a mostani nagy kedvencem (karácsonyi ajándék kedves kisférjemtől, aki mindig tudja mire vágyom):

A kövek azóta minden nap rajtam vannak, már csak gyógyító és erősítő hatásuk miatt is, mert ez a szeretet köve! Hát meg azért, mert tök cukik és imádom őket nézegetni. Mindemellett szerencséssé teszi a szerelmet, amiben már csak azért is nagyon bízok, mert kedves férjem nagyjából minden nap dolgozik és minden nap késő estig, így nem nagyon találkozunk mostanság...sajnos. Erősíti a beleélő képességünket, megbocsátásra ösztönöz, gyógyítja a szív sebeit, nyitottá tesz a szépségre és harmóniára, életre kelti az alkotóerőt. Ez utóbbit észre is vettem magamon, ugyanis a napokban festeni, alkotni támadt kedvem - gondolom ez szoros összefüggésben van a köveken kívül azzal is, hogy mindig van egy kevés szabadidőm, amelyben el kell foglalnom magam valamivel, hogy ne unjam az agyam. Ez a festés lesz a következő időszakban, mert most épp ahhoz van kedvem. Mandalát fogok festeni.

A kő a betegségek ellen is védelmet nyújt, mint a szív betegségei, az asztma, megfázás, immunbetegségek, bőrbetegségek. Kipróbálom ezt is. De leginkább a szerelmi hatásban bízom, mert ez a folytonos egyedüllét, kisférjem nélkülözése és a monotonitás megőrjít. Reggel korán kelés, nyomás munkába, majd hazaérkezés - mindennapos otthoni teendők ellátása, majd szabadidőmben barátokkal csevegés, hobbitevékenységek, mozgás vagy hobbimásodállásom betöltése. Aztán jön az este, amikorra már fáradt vagyok és aludnom kell és hazajön kisférjem, nekem majdnem félárbócon lógnak a szemeim. Eszik, beszélgetünk, alszunk. Aztán kezdődik minden előről...Ennek változnia kell, mert szükségem van rá és nem csak esténként 1 órára! Legalább hetente egy teljes napra! Ó nagy rózsakvarc, te is tudod mi a dolgod!

Mostanában úgy tűnik, egymást érik életemben a kulturális események...könyv, filmek, koncertek. Pedig ez még nem is olyan sok, főleg, hogy azóta azért sikerült ellensúlyoznom a sok jó filmet egy-két hát hogy is fogalmazzak....érdekessel. Pl. a Férfit látok álmaidban c. nagy reményekkel kecsegetető szintén Woody Allen alkotás, mert annyira megrészegültem a napokban már tárgyalt filmjétől, ezt is gyorsan megnéztem...dehát egy évben két film nem sikerülhet jól alapon ez utolsó tényleg szar lett. A végén azt gondoltam konkrétan, hogy közben elaludhattam, mert ennek a filmnek nincs vége - egyik szálon sem...érdekes. Én ezt hiányoltam.

A koncert viszont jó volt! Nagy X faktor rajongó vagyok, jó nézni, hogy tehetséges fiatalok megmutatják mit tudnak, sikereket érnek el. Titkon mindig magam is odaképzelem, elképzelem, hogy én is megnyerhetek egy ilyen versenyt, hát nyilván ettől elég messze állok. De az első részek szétröhögöm az agyamat után jöhet a különleges emberek megismerése, tehetségek felmérése. Ügyesen voltak, bár én sokkal inkább voltam kíváncsi az emberre, akit a tévéből ismerek. Szóval vettem a bátorságot és a VIP részlegbe bemerészkedtem, majd egy kis bemutatkozás és fényezés után sikerült mindegyik fellépővel interjút készítenem. Kedvesek és nyitottak voltak, szomjazzák a sikert és élvezik a körülöttük lévő felhajtást. Fáradtak, de emberek és ez tetszett. Jó volt testközelbe kerülni velük, akikre azért bevallom, kicsit azért felnézek. Nem tudom miért vagyok ennyire elragadtatva ettől, hisz ők is csak velem egykorú vagy még fiatalabb emberek, akik ez előtt fél évvel egyszerű tanulók vagy biztonsági őrök voltak. Talán az elszántságot irigylem tőlük és a sikereket, amiket elértek. Sziporkáztam és végre úgy éreztem otthon vagyok végre, azt csinálhatom, amit szeretek - emberekkel beszélek, feladatot, problémát oldok meg, interjúzok, rádiózok, keresek és találok. Boldog voltam és feltöltődtem.

A zenékről semmit nem tudok elmondani, mert szinte egy dalt sem hallottam végig, de a leizzadt fellépőkből ítélve biztos jó lehetett :) 

Mostanában több jó filmet is sikerült szerencsére megnéznem...azért mégiscsak jobban állok filmekből, mint könyvekből. Ez is valami.

A legutóbbi, illetve amelyik a legnagyobb hatást tette rám: Éjfélkor Párizsban. Imádtam látni a várost, ahol anno én is sétáltam és ahová - most már biztos - el kell mennem újra. Párizs gyönyörű és magával ragadó. Elkap a hangulat és nem szabadulsz, átérzed a város lüktetését, ritmusát. Bagettet akarsz cipelni a hónod alatt és fura mintás térd alá érő szoknyában akarsz mászkálni, miközben sanzonokat énekelsz a Szajna partján. Párizs csodálatos! És a filmből ezt mind megkapod, átérzed, átéled. És a zene? Imádom.

Maga a történet érdekes...egy pár elmegy a városba pár napra és mivel a fickónak baromira nincs kedve az egész párizsiasodáshoz, ezért kissé berúg és megpróbál hazajutni, majd éjfélkor rossz autóba száll, amely elrepíti az 1920-as évek Párizsába. Igen, joggal gondolhatnánk, hogy ez nem meglepő pár liter bor után, de az eset után minden éjjel visszamegy a helyszínre és kezdetét veszi az időutazás. Hemingway, Picasso és a többi 1920-as évekbeli festő, szobrász, filmrendező, író mind egy helyen kávézgatnak, mulatnak, velük is megismerkedik a főhős. A film amúgy tele van művészettörténeti és történelmi utalásokkal, amelyek még érdekesebbé teszik a sztorit. Nyilván a szerelmi szál sem maradhat el belőle, de hát Woody Allent ezért szeretjük!

Minek kell megfogadni olyan dolgokat, amiket sosem fogunk betartani csak azért, mert már 2012-őt írunk? Ezt sosem értettem...ez is csak egy nap a többi közül...bár lehetne spirituálisan is felfogni a dolgokat, új év, új remények, új esélyek.

Én idénre megintcsak nem fogadtam meg semmit...amit meg meg akartam, azt már korábban megtettem. Többet fogok mozogni, nem lesz nehéz, mert a nullát überelni nem az. Muszáj, mert újra vissza kell nyernem díjnyertes alakom még babavárás előtt. Többet leszek a családommal, kisférjemmel és azért összekapom magam, odaadóbb feleség leszek, már amennyire időm és energiám engedi. Azért mártírkodni továbbra sem fogok (semmi 5kor kelés, éjfélkor fekvés, mindenki seggének fényesre nyalása...). Többet főzök és több figyelmet fordítok az egészséges életmódra. Többet fogunk szexelni - hát ez fontos, már az egészségem és a fogyás miatt is! És többet járunk majd el társaságba, bulizni, utazni, kirándulni, kávézni - nem porosodunk otthon, nem vagyunk nagyanyók/nagyapók. Megszívom magam és dolgozni fogok - ezerrel! Csak azért is! És megpróbálok megbarátkozni végre a gondolattal, hogy feleség vagyok és hamarosan kisbabánk lesz - legalábbis remélem, hogy nem kell sokat várnunk a trónörökösre. Elmegyek fogorvoshoz és kipattintatom a fogam a helyéről, nem szarozok vele tovább (nem vagyok én gyáva nyúl!). Jóban leszek a kollégáimmal és több időt töltök a barátaimmal. Kedves és cuki leszek és az egész világ szeretni fog :))))). És idén is elutazok egy olyan helyre, ahová mindig is vágytam, beindítom a vállalkozásom és gazdag leszek! 

Nos, csupán ennyi, de mindet betartom és megcsinálom. Csak mert.

Na ne már...szilveszterkor mindenki örül, bulizik, táncol és vedel. Felesleges dolgokat ígérget meg magának (vagy másoknak), amiket úgysem fog betartani és rengeteg pénzt elszór a "bulira", ami kötelező. Sosem értettem ezt a kötelező gyakorlatot, én akkor akarok bulizni, táncolni, inni, amikor kedvem van és nem feltétlenül akkor, amikor szilveszter van. Idén például nem voltam egy partykirálynő hangulatomban, pedig kivételesen még csak nem is kellett dolgoznom elsején reggel (5 éve!!!). Mégsem volt meg a hangulat, valahogy jobban vonzott az ágy és kisférjem ölelése, mint egy 18 évesekkel teli szórakozóhely, ahol visítanak a fülembe és gáz az egész hely úgy, ahogy van és még drága is...de igazából nem a smucig oldalam volt erősebb, egyszerűen csak az otthonomra vágytam, finom ételekre, amiket csinálunk és fetrengésre egy film alatt csipsszel a számban és pezsgővel a kezemben. Hát megkaptam, de azért éjfélkor besétáltunk a főtérre, ami egy 20 perces séta a hidegben, nem esett jól. Ráadásul mire odaértünk, a tűzijátéknak vége lett. Ó fákk! Hát tettünk egy kört a városból idetévedő embertömeg között és megtapasztalhattuk, hogy nem csak sznobok élnek itt, akik Bécsbe járnak puncsozni vagy színházba estélyit villantani, hanem a csőcselék is, akik összeverődve komoly tömeget képeznek. A mulatós zene sem maradt el az estéből, remélem, hogy nem hallok többet ilyet idén. Sok részeg ember, rengeteg megdöbbentően fiatal kölök, sok petárda és sok durranás. Sok alkohol...és még pénzt is találtunk - remélem, baromi gazdagok leszünk, bár a biztonság kedvéért még ettünk lencsét is 3 napig!

Gyöngyös, én így szeretlek

A Mátrát az M3-ason bemutató Kozmári kilátó élőben

De mi az a cappucci???

Nem értem egyesek miért esnek túlzásokba...Például a házunk-lakásunk külső díszítése abszolút a külvilágnak szól és nem nekünk, hiszen mi benne élünk, onnan meg úgyse látjuk - kérdem én: akkor meg minek? 

A túlzások egyik zászlóvivője: (mennyi lehet a villanyszámla???)

imádom őket...mégis idén olyan kevés regény élményem van, hogy az elszomorító. Ezen változtatnom kell 2012-ben. Ebben az évben szégyen gyalázat, de csak kb. 3 jó kis regényen sikerült átrágnom magam...na jó, a legutóbbi, amelyet most fejeztem be tegnap 620 oldalas, az végülis akár kettőnek is vehetjük :) 

Sajnos még a háziasszonyi teendők, a sütés-főzés, takarítás és munka között lavírozok és próbálok mindent szépen megoldani, kevés idő jut még az otthoni teendőkre is a munka után és sokszor sziklaként esek be az ágyba, olvasni meg a sziklák nem tudnak...Hát talán ez egyre jobb lesz és gördülékenyebben majd később, talán több idő jut könyvekre is.

A tegnapi befejezett az idei évem nagy kedvence, izgalmas, szövevényes, fordulatos és elgondolkodtató. Néhány szakkifejezésnek és történésnek utána kellett olvasnom a neten, mert politikában és gazdaságban annyira nem vagyok otthon, de aztán már minden simán ment. Frei új könyvét, a Bankárt mindenkinek ajánlom, aki szeretne 3 nap alatt elolvasni egy vastag könyvet, mert ezt simán el lehet ennyi idő alatt, annyira izgi. Nem tudod majd letenni, muszáj lesz befejezni. Én még benne élek...luxus, csillogás és közben mocskos bűntények, csalások, túlélések, harcok és happy end.

mert a Mátrában bizony fehér a karácsony, csak a mi kis városunkban van 5 fok és szikrázó napsütés szenteste napján. Lehet, hogy jövőre már bikiniben várjuk az angyalokat és a Jézuskát.

Az anyóséktól hazafelé vettük az irányt, az én kiccsaládomhoz, ahol ugye, mint mondtam, fehér a kari és 25.-én is szenteste van. Az út kicsit hosszabbra sikeredett, mint terveztük, pedig zúztunk az éjszakában, ahogy kell. Azonban, aminek el lehet romlani, az el is romlik alapon természetesen út közben romlott el a kocsi. Hálás vagyok ennek a kis jószágnak, aki biztonságban elkísér immár 4 éve. Szerencsére nem igazán volt vele sosem probléma, egyszer nem indult el egy fagyos reggelen, aztán ennyi...meg a szokásos kopásban elhasználódó alkatrészek cseréje. Most meg nem indult el, amikor megálltunk egy benzinkútnál pár percre Pesten. Szerencsénk volt, mert a kutas fickó a toppon volt a kocsikból, szóval megbikáztuk, de úgy se indult. Aztán betolásra már pozitívan reagált, beindult hangos csörömpöléssel. Állítólag generátor probléma, de lassan, állandó tempóban haladva biztosan hazaérünk. Így is történt, szerencsésen, kis késéssel hazaértünk...elfelejtettük az egészet pár napra, majd foglalkozunk vele indulás előtt...Az akksi jó, a generátor jó, a klímavalami égett szarrá benne és ez hozta magával a többi problémát is - mint most már tudjuk...Kis sokkhatás után kiderült nem kell 120.000,-et kell kicsengetnünk érte, "csak" 20-at. Mindegy, kész lesz és újra a régi kiskocsinkat kapjuk vissza a szerelőbácsitól.

Karácsony a családdal - nem kétfős ajándékbontás. Ha lesz gyerekünk biztosan más lesz majd a hangulat otthon, de egyelőre még mindenkinek a családi karácsony a naaaagy közös ajándékbontás vacsi után. Mindenki örül, kapunk tök jó dolgokat, de engem ez szinte nem is érdekel. Hazaértem, itthon vagyok, velük vagyok és ez sokkal többet ér bárminél. Együtt vagyunk, jókat eszünk, hesszelünk, lógatjuk a lábunkat és a világ problémáit a hátunk mögött hagyva nem gondolunk csak a mostra, egymásra. Ésezjó.

Első szentestém távol a családomtól és máshogy, mint eddig. Dehát...ez az élet rendje, most már kisférjemmel szűk családi közösséget alkotunk és így, kettecskén szentestézünk. Egyelőre.

A háziasszonyi teendőket az utóbbi pár napban átértékeltem...hogy a p××ba lehet 6 fogásos vacsorát rittyenteni, jól kinézni és este még a 20 fős családi társasággal koktélozgatni is, amikor van 2 gyereked és egy lakásod, ami fut előled lassan? Ezt a részletet még nem sikerült megfejtenem, de minden nőnek, aki ezt a problémát orvosolni tudta/tudja az életében egy hatalmas nagy gratuláció jár. Azért majd remélem én is belejövök, bár nem vagyok az a tipikus HTB, az 100%...

Mindennel időre elkészültem, bár nem tudom kinek akarok megfelelni, talán saját magamnak. A menü: húsleves, spenótos-sajtos lazac levelestésztában párolt sütőtökkel, répával. Hát nem egy töltöttkáposzta, de azzal úgysem tudnám lekörözni anyát, szóval hozzá se fogok :) Minden esetre isteni finom lett, bár kicsit odakapott a köret alja és a sült tök sem fogyott el, ahogy a húslevesből is maradt. A tokaji ahogy kell, elfogyott az esti filmnézés és beszélgetés közepette. Társasjáték is kell ilyenkor, mint ahogy az óriási fa is. Kisférjem belefaragta életében először az első saját fánkat a tartóba nem kis szenvedéssel. Kis ferde lett, de a mienk :) és óriási és gyönyörű. Közösen díszítettük fel és örültünk neki. A mennyből az angyal éneklése most elmaradt tehetség híján, de majd egyszer bepótoljuk. Az ajándékok becsomagolása után kibontottuk kettecskén a sajátjainkat, ami óriási meglepetést okozott. Bár tudtam - sejtettem -, hogy mit kapok majd, de nem csak a "thomas rózsafüzéremet" kaptam meg, amire vágytam, hanem figyelmes kisférjem gondoskodása révén a legkedvesebb parfümömet, amire oly régóta vágyok és sosem vettem meg magamnak, mert drága...de most megvan és ünnepi alkalmakkor befújhatom vele magam, hogy jövő karácsonyig kitartson. Ő egy laptoptáskával lett gazdagabb és egy pizsit is kapott tőlem.

Este összebújás és kedves szavak után kipihentük magunkat, ahogy az egy hosszú nap előtt illik. Mert egy ilyen állt előttünk, bizony...

lettem pár napja. Persze HTB-nek, azaz háztartásbelinek is titulálhatnám magam...Csak a mosás, takarítás, rendrakás, főzés...És mind emellett még ajándék készítés, készülés, vásárlás.

A legnagyobb probléma, hogy először is helyzetbe kell hozni a lakást, mert nem minden van a helyén, csak az amolyan ideiglenes helyén. Nos, ezekkel egész jól állok, mert már majdnem a helyére került...jött a kicsit nagyobb volumenű takarítás, a csempe tisztítás, portörlés, szaniterek, zuhanytálca, WC ésatöbbi. Mert addig azért nem nyugszom, amíg egyszer végre tényleg rendbe nem rakom az egész lakást. Ha már így belekezdtem. Aztán a mindennapos főzés sem maradhat ki a programból. Meg az ajándékkészítés! A végére tartogatom a porszívózást, felmosást...az lesz az utolsó simítás. Már nincs sok hátra...bár azt gondoltam, hogy a munka nélkül töltött idő pihenés lesz és elolvasok 1-2 könyvet, szépítem a környezetem, foglalkozok magammal és csajos dolgokat csinálok. Hát nem, ez nem jött össze...Eddig. De ma és holnap befejezek mindennemű HTB munkát és vééééégre jöhet a lazítás! Jessz!

Nem is tudom mi lenne, ha mondjuk egy 100 nm2-es családi házat kellene rendben tartani...és lenne mellette 2 gyerekem is. Hűha, erre még edzenem kell :)!

A rádióban volt egy játék, melynek a kérdése következő volt:

-mely olasz nemzeti étel az, amely Garfield, a macska egyik kedvence is?

A megfejtés egyik hallgató szerint: Kitekat .... WTF??? Olasz eledel...egyik kollégám szerint innen jött az, hogy az olaszok macskát esznek, valószínűleg ezt kapcsolta össze fejben az illető. Lazannya, azannya, jól átalakultál...!?

Másik eset...szintén játék, a kérdés a következő:

-melyik édesség az angol nemzet karácsonyi desszertje a hagyományok szerint? A következő beszélgetés zajlott le, miután feltettem a kérdést:

Hallgató: pulyka.

Én: mondom édesség.

Hallgató: ja, akkor bejgli.

Én: mondom angol! 

Hallgató: ja, akkor nem tudom...

??? :D 

Nos...ez itten kéremszépen nem Bécs...sem a hangulata, sem a magyar sznobok világa, amit már említettem. Amiben hasonló: az árak. Egyik este gondoltunk egy nagyot kisférjemmel és kiugrottunk munka után a főtérre borozgatni, kolbászozni. Hát, kolbászt nem ettünk (1000,- ft egy kis darab??? Ezt komolyan gondolták?), cserébe választottunk gőzgombócot és langallót.A gőzgombóc mikróban (!) készült...a vaníliasodó jó volt, a gombóc azon fele, amelyik kilógott a sodó alól, kiszáradt. A langalló (kemencés...pff) egy frissen a zacsiból kibontott előre elkészített kiszáradt gyros pitához hasonló valami volt, amire rászórtak pár szem szalonnát és sajtot. Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy mennyire volt finom. 

A forralt borozást inkább hanyagoltuk, a tea viszont jó volt. Jó meleg. Az asztalok mellett kb 10 fő tartózkodott, leginkább melegségre vágyók és fiatalok, akik kabátujjból húzták elő a teába való rumot. Kissé kívülállónak éreztük magunkat a "forgatagban". A vásárosok mind bezártak, csak enni és inni lehetett, de a minőség nem egy bécsi, az biztos...

Idén semmit nem kérek karácsonyra...Azért nem, mert mindenféle csöpögős lányregény részlettől eltekintve tényleg, valóban úgy érzem mindenem megvan. Persze...kérhetnék egy új pulcsit, de minek, amikor annyira jókat találok a turkálóban? :) Kérhetnék telefont vagy valami jó drága dolgot, hogy jól kiszúrjak a szeretteimmel és kivegyem a bukszájukból a pénzt, de nem kérek azt sem. Kérhetnék ékszert, de azt is minek, amikor van egy egész fülbevaló gyűjteményem - imááádom! - és van 2 gyönyörű gyűrűm, amiket mindig hordok (mellette úgysem férne el másik, ezeket meg nem igazán veszem le, csak alváskor). Persze egy szép karkötőnek örülnék, de láncot például nem is hordok. De az is csak luxus, nem szükséges a mindennapi megélhetésemhez az sem. Kérhetnék egy csomó mindent, de nem kérek semmit, mert van mit ennem, van családom, vannak barátaim, van munkám és van mindig elegendő pénzem. Mit kérjek még? Ja, tudom már...egy valamit mégis kérnék: egészséget és boldogságot azoknak az embereknek, akik közel állnak hozzám és akik fontosak nekem. Hát ennyit kérek idén.

a magyar sznobok ádventi fellegvára. Ezt tegnap sikerült megállapítanom, amikoris ellátogattunk az osztrák fővárosba "forraltborozni".

Reggel 6:30-kor indultunk el egy némiképp régebbi típusú autóbusszal, a sofőr egy nő volt. Én őszintén bevallom még sosem láttam női buszsofőrt, így a kettőt (nő és régi busz) összevetve sikerült egy remek konspirációs elméletet kialakítanom a fejemben a következő 3 órás útról...Egész kellemes volt az út, az elméletem nem igazolódott be (szerencsére), a mellettünk ülő idősebb hölgyekkel remekül összehaverkodtunk, fogyott a pálinka és a pogácsa is rendesen. Jókedvűen, majd kissé elszontyolodva az eső miatt érkeztünk meg Bécsbe, ahol egy városi túrával kezdtünk - nos, itt megjegyezném, hogy a szombat délutáni sportos heppeningnek erősen érződött a lábamban, a seggemben és a talpamban a fájdalma, de a hátam is eléggé izomlázgyanús volt - bementünk a Sissy múzeumba és megnéztük a kastély termeit, majd az osztrák Váci utcát és a 220.000 eurós Rolexeket. Körbejártuk a nevezetességeket, aztán irány a vásár. Egyénileg jártuk be a több helyszínes vásárok minden szegletét. Gyakorlatilag ugyan az volt minden, mint tavaly, meg azelőtt, meg azelőtt. Csak az árak emelkedtek és a magyar turisták száma. Ha valaki elmegy Bécsbe, elnéz a vásárra...akkor árulja el valaki mi a szarért keres még plázákat meg bevásárló központokat??? Ausztriában vasárnap egyébként sem szokás dolgozni, így nem volt nyitva semmi, csak a vásár...de azért a magyarok nem hazudtolták meg magukat, kiruccantak plázázni. Mert megtehetik. Az osztrákok meg nálunk plázáznak, mert nálunk minden nyitva van és lehet kőteni az eurót. Legalább nekik van annyi eszük, amennyi nekünk nincs.

A vásárban 70%-ban amúgy magyar friss uraságok és uraságnők voltak jellemzően, több volt a magyar szó, mint az osztrák. De voltak csehek, szlovákok ésatöbbiek. A világítás szép volt, kár, hogy sötétben nem láttam, mert indultunk haza a busszal.

Summa: Bécsbe elégséges 2-3 évente kinézni a vásárra, hiszen maximum a világítás változik, a kaja-pia-portékák nem. Kivéve, ha valaki annyira imádja az osztrák puncsot (na jó...az aperol-mandarin ízű tényleg jó volt), aminek ára cirka 1.000,- forint, tehát annyira azért nem olcsó mulaccság. De a magyarok, az újgazdagok és a megmutatom kivagyokok megtehetik ezt is, szóval nekik meg úgyis mindegy.

Taccsra vágtam ma magam minden szempontból. 5 órai kelés - utálom, dolgozás, bevásárlás, sétálás, idegeskedés a hülye nem létező szabad parkolóhelyek miatt, újra munka, 1 óra pihenés, majd felkelés - seggfájás, kézfájás, lapocka és karfájás...(teke, teke...). Délután pedig feltettem az I-re a pontot. Én még életemben soha nem sportoltam ennyit egyhuzamban, mint ma. Fél 3-tól egészen 6-ig nyomtam, 3 óra tömény ugra-bugra, seggrázás, feszült figyelem és koordináció. Annyira, de annyira elfáradt a testem, hogy most jó lenne 10 óra alvás. Zumba hétvégén voltam...2-6ig 8 oktató mutatkozott be, össznépi heppeningen, ahol mindenki, csak úgy, mint én taccsra vághatta izmait és egész fizikumát. Hát nyilván voltak ott nálam sokkal edzettebbek, de voltak 40-50 közötti nők is, akik előtt erősen égett volna a pofám, ha 1 óra elteltével leülök, ők meg nyomják a 2-3 órát is egyhuzamban...Na ezt nem hagyhattam, így kénytelen voltam én is beállni a sorba és láss csodát - még jól is éreztem magam. Tánc közben nem fájt a seggem és a lábam sem (nem tudom miért, biztos az adrenalin teszi), szóval csak mozogtam, mozogtam és sportoltam. Hiányzott, bár minden héten kétszer nem nyomnám le, a lustaság győzne. 

Mérleg: -1-2 kiló, 2 liter víz helyben fogyasztva, 3 óra erős fizikai igénybevétel, izomfájdalmak, több száz vállveregetés saját magamtól a büszkeség miatt.

Még sosem voltam licitáláson...most is a meglepetés erejével ért, hogy a díjátadó, amire hivatalos voltam, gyakorlatilag adománygyűjtés a kórház gyermek részlegének. Kellemetlenül feszengtem a székemben és az üres pénztárcámmal...korgó gyomrom hangja majd' elnyomta a "senki többet harmadszor" bácsit. Az eseményről ráadásul fér órás késéssel értem oda, mert szombaton a belvárosban egyszerűen nem lehet parkolóhelyet találni...hogy miért? Az ingyenes parkolás miatt és a lusta emberek miatt, akik 3 percet is képtelenek gyalogolni (Tunyacsáááápok). Hátpersze a belépésemet mindenki észrevette...én voltam a napi celeb a partyn, legalábbis úgy éreztem magam, amikor betoppantam, minden szem rám szegeződött. Lehet, hogy a megváltást várták tőlem, akkor már majdnem 30 perce mondta köszönőszövegét a rajzverseny zsűrijének elnöke (aki valószínűleg nem sok gyermek programon vett még részt - ezt a fennkölt irodalmi magyarból gondolom és a fondorlatos körmondatokból...már én is untam a magasröptű gondolatokat). Mert rajzverseny volt ez, ahol a cégem által felajánlott két utalványt kellett átadnom "ünnepélyes" keretek között. Rájöttem - már későn - nem az alkalomhoz illően öltöztem, legalábbis a cuki libafos szín pulcsimat nem fogom megköszönni magamnak a képeken (legalább 4 fotós volt...). A gyerekek rajzait elárverezték, a legdrágább 31.000,-et ért. Én kimaradtam a buliból a csekély 2000,- forint miatt,a mi a bukszámban lapult, de én is lapultam, mint szar a fűben...eléggé frusztrált a helyzet, hogy nem adhatok én is legalább egy kevés pénzt (mást megjegyzem nem zavart a téma...nyugodtan elült a 100 emberből 90 a helyén, lehet, csak nekem volt ez probléma...minden esetre érdekes volt, bár egyszer a világ legnagyobb sárga gyémántjának aukciójára is elmennék, ott tuti csak úgy röpködnek a milliók.