mert a Mátrában bizony fehér a karácsony, csak a mi kis városunkban van 5 fok és szikrázó napsütés szenteste napján. Lehet, hogy jövőre már bikiniben várjuk az angyalokat és a Jézuskát.

Az anyóséktól hazafelé vettük az irányt, az én kiccsaládomhoz, ahol ugye, mint mondtam, fehér a kari és 25.-én is szenteste van. Az út kicsit hosszabbra sikeredett, mint terveztük, pedig zúztunk az éjszakában, ahogy kell. Azonban, aminek el lehet romlani, az el is romlik alapon természetesen út közben romlott el a kocsi. Hálás vagyok ennek a kis jószágnak, aki biztonságban elkísér immár 4 éve. Szerencsére nem igazán volt vele sosem probléma, egyszer nem indult el egy fagyos reggelen, aztán ennyi...meg a szokásos kopásban elhasználódó alkatrészek cseréje. Most meg nem indult el, amikor megálltunk egy benzinkútnál pár percre Pesten. Szerencsénk volt, mert a kutas fickó a toppon volt a kocsikból, szóval megbikáztuk, de úgy se indult. Aztán betolásra már pozitívan reagált, beindult hangos csörömpöléssel. Állítólag generátor probléma, de lassan, állandó tempóban haladva biztosan hazaérünk. Így is történt, szerencsésen, kis késéssel hazaértünk...elfelejtettük az egészet pár napra, majd foglalkozunk vele indulás előtt...Az akksi jó, a generátor jó, a klímavalami égett szarrá benne és ez hozta magával a többi problémát is - mint most már tudjuk...Kis sokkhatás után kiderült nem kell 120.000,-et kell kicsengetnünk érte, "csak" 20-at. Mindegy, kész lesz és újra a régi kiskocsinkat kapjuk vissza a szerelőbácsitól.

Karácsony a családdal - nem kétfős ajándékbontás. Ha lesz gyerekünk biztosan más lesz majd a hangulat otthon, de egyelőre még mindenkinek a családi karácsony a naaaagy közös ajándékbontás vacsi után. Mindenki örül, kapunk tök jó dolgokat, de engem ez szinte nem is érdekel. Hazaértem, itthon vagyok, velük vagyok és ez sokkal többet ér bárminél. Együtt vagyunk, jókat eszünk, hesszelünk, lógatjuk a lábunkat és a világ problémáit a hátunk mögött hagyva nem gondolunk csak a mostra, egymásra. Ésezjó.