Este láttam egy riportot, ami nagyon mélyen érintett. Szegénységről, szegény emberekről szólt. De ki mit gondol, lát szegénységnek? Aki élt már úgy, hogy reggel azon gondolkozott ma mit fog enni vagy enni adni a családjának, aki éveken át nem tud magának egy új ruhát venni, aki sosem megy kirándulni, nyaralni, az szegény. Mi is voltunk szegények, a mai napig nem értem a szüleim hogyan tudták véghezvinni bankrablás nélkül azt, amit tettek 20 éven át...de ma már én is látom mi a dolgom: nem foglalkozni semmi és senki mással, csak dolgozni, gyűjteni, félretenni, alkalmazkodni, megújulni, pluszt vállalni, csak menni és csinálni és hinni abban, hogy jobb lesz, jobb lehet és épp annyi lesz mindig, ami elég lesz.

Én nem akarok nagyon gazdag ember lenni, minek? Mit csinálnék én annyi rengeteg pénzzel? Nekem csak annyi kell, hogy ne kelljen gondolkoznom, hogy miből fizetem ki a csekket, miből veszek kenyeret, vagy majd ha lesz gyerekem, miből veszem meg neki a cipőt. Csak épp annyi kell mindig, amiből mindenre futja. És az nekem már elég.