vagyok otthon. Kisférjem elhúzott Ausztriába egy céges tréningre + síelésre (hát, jó neki...azért kicsit legbelül irigylem), én meg itt maradtam, egyedül. Nem, mintha nem szoktam volna hozzá 3 év alatt az egyedülléthez. Igazából én szeretek néha egyedül lenni...jó néha a fejemben rendet tenni, kidobálni a szememet és új élményekkel, érzésekkel tölteni fel a régiek helyét. Jó elgondolkozni, elmélkedni, magammal foglalkozni, befelé fordulni és szétnézni magamban. Jó pihenni, alkotni, tanulni. Csak az éjszakát kell átvészelni valahogyan. Kisvillannyal, tévével, olvasásba belealudva. Éjjel kicsit félek, bár nem tudom mitől, de a sötét és a magány nem az én terepasztalom. Az első éjjelt túléltem, sőt, egész jól aludtam, álmomban volt egy kisfiam. Az egész ágy az enyém volt, reggel úgy keltem, ahogy este álomba zuhantam. Keveset aludtam, most mégsem vagyok fáradt. Rengeteg program vár rám a következő napokban, muszáj volt beterveznem őket, hogy ne legyek egyedül és mindig legyen mit csinálnom. Akkor gyorsabban telik az idő. Ettem egy szerencsekekszet, az volt benne a mottó "használd ki a kis időt, amikor szabad vagy".

Ráadásul messze is van tőlem és féltem...úton, hóban, éjjel, idegenekkel...Még főzni sincs kedvem magamnak. De nézzük a jó oldalát: olvasok, fotózok, online tanfolyamot figyelek, dolgozok, barátnőzök.