Éjjel, sötét, visítás, halk puffanás, majd csönd és vér. Ez a disznóvágás legrosszabb része...Aztán jön egy kis epilálás, majd szoli, bőrradír és egy kis anatómia.

Tegnap falusi disznóvágáson vettünk részt az idei év eddigi leghidegebb hajnalán, amikor még szegény malac nyála is lefagyott a betonra...A böllér egy igazi hentes volt, aki elég gyorsan szétkapta az állatot, aztán már csak a feldolgozás volt hátra. A jóféle pálinka indításnak nem maradhatott el, reggelire pedig resztelt májat ettünk fél 10-kor, de addigra már csak a hurkatöltés, a szalonna felvágása tepertőnek és az aprítások voltak hátra. Érdekes, mennyire más 600 km-rel arrébb az élet. A romániai disznóvágásokon hagymás vért csinálnak reggelire, megeszik a malac farkát és fülét a gyerekek sóval. Itt pedig a Nyugat-Magyarországi határszélen a májat készítik reggelire, hiszen a vér kell a véres hurkába (ami felénk nem nagy divat). A disznótoros káposzta egyezik, mégis teljesen más a küllem. Itt tele van "bürkével", főzelékre főzik rántással és mindenféle húsrészletet beletesznek. Mifelénk inkább húsos és rakott káposztához hasonlít.

A közös munka összehozza az embereket. A reggeli hideg után szép, napos idő érkezett, ahol megmelegíthettük bőrünket, arcunkat. És persze volt, aki a tepertő kevergetés mellett melegítette elfagyott végtagjait. Én fotóriportot készítettem, kiskutyákat simogattam, és felvágtam egy disznónyi szalonnát a tepertőhöz. Aztán jött a hurkatöltés, ami jó móka, majd a tavalyi kolbászok megkóstolása. Megtudtam mi az a bolondkása és a kotla, megismerkedtem újra pár helyi szokással és étellel, szóval jól eltelt a nap. Elfáradtunk, pihentünk, este pedig kiengedtük a fáradt gőzt, de hamar rájöttünk, kinőttünk az éjszakai partizásból. Utáljuk a cigifüstöt és idegesítő a sok részeg ember, amikor te full józan vagy...hamar hazaértünk.