Régen ittam már bármilyen alkoholt. Talán a legutóbbi az a citromos gösser volt, de az meg nem számít piának, inkább csak limonádénak...

Tegnap megérkezett a tesóm, akivel már vagy 1 hónapja nem találkoztam, és vééégre itt van most pár napot. Ő az, akivel nagyjából pillantásokból is értjük, hogy mi a poén és hogy min kell röhögni. Egy szemöldökhúzás, egy félmosoly és már megy is a röhögés. Szóval most itt van, nekem meg még dolgoznom kell, de azért ma megpróbáljuk lazábbra venni a figurát :)

Este grillpartyn voltunk, ahol sikerült innom 2 kis tequilát, ami azért jól esett, be kell vallanom. Bár nem vagyok az a piálós fajta és a rövidet sem annyira csípem, ez azért lecsúszott...Most szerintem megint 1 hónapig nem iszok semmit.

Ma kaptam egy számlát potom 125.000,- forintról...ennyit kéne csupán befizetnem a társasháznak, de hogy milyen jogon, azt valahogy elfelejtették ráírni a számlára. Szennyvíz díj, hulladék elszállítási díj, melegvíz és (most kapaszkodj meg) "használati díj" (az mi a fasz??? minek a használata után kell fizetni???).

Igazából már az bosszant, hogy 17.000,- a közös költség...mire fel fizetek én nekik üzemeltetési díjra 10.000,-et, azt nem értem, amikor sok mindent nem csinálnak. Egyszer beázott a konyhám a felső szomszédtól, 3 napba telt, mire valaki megmozdította a seggét és intézkedett...ráadásul monopol helyzetbe hozzák a saját TV szolgáltatójukat, mert másnál elő sem tudok fizeti, nem engedték bevezetni a tömbbe egyik szolgáltatót se...ez megint milyen már? Az ő előfizetésük meg 5000,- forint és még szemcsés is az a 20 adó, ami egyáltalán bejön...elég fos.

De most ezt a 3 hetes fizetési határidővel megadott 125.000,-es számlát nem igazán értem...melyik ember tud zsebből ennyit kifizetni csak úgy? Ezek megőrültek...Szerdán intézkedni fogok, de abban nem lesz köszönet...

Véééégre kitörtünk a megszokottból, igazán ránk fért egy kis más. Sajnos nyüzsgő sajtkukac vagyok, aki nem bír megülni a hátsó felén, ezért mindig valami újra van szükségem, különben unalmas lesz minden egy idő után. Az utóbbi időben pedig a párkapcsolatunk lett kissé szürke a hülye szürke hétköznapok miatt: reggel kelés, reggeli (vagy nem), elindulunk, estig meló, este találkozás, vacsora, film, zuhany, szundi. Reggel pedig kezdődik minden elölről, hülye mókuskerék...Ezt szóvá is tettem, és kértem, hogy valami történjen esténként, a filmet szívesen kiváltom valamivel (séta, bicaj, pizza, akármi). Erre elmentünk éjszakai fürdőzésre.

Azért jó éjjel fürdeni, mert akkor már kényelmesen ráérek, olcsóbb a jegy és még programok is vannak, nem csak ázni lehet. Most például stand up volt, amit imádok, ráadásul egyik kedvenc előadómmal, Kovács András Péterrel. Szóval szépen megáztattuk elfáradt és meggémberedett végtagjainkat minden medencében, ahová be lehetett menni. És még egy éjjeli macskát is láttunk a sötétben. Meg a kissé lent úszó holdat; az éjjeli égbolt sötét vizében fürdött feled magával.

Hát nekem most volt a születésnapom :) És olyan jó volt, hogy az csak na. Az ember szereti a születésnapját, a karácsony után a legnagyobb ünnep az évben az, amikor napvilágot láttunk. 25 után az ember szolidan ünnepel és minden évben újra 25 gyertyát fúj el, de hát ez megbocsátható bűn talán, azt gondolom...

Idén szülőkkel és kedvesemmel ünnepeltem, ami azért is nagyon szuper, mert kettős ünnep volt ez nekünk: szülinap és első évforduló is egyben. Már hajnali 5-kor kipattant a szemem, nem bírtam már meglenni, annyira izgatott voltam a nagy nap miatt. Egész nap mindenki engem köszöntgetett fel, jöttek az üzenetek, a telefonok, sms-ek, mélek, közösségi oldalakon a kedves szavak. Nagyon jól esett, hogy sokan gondoltak rám. Persze volt olyan is, akinek csak vártam a jelentkezését, de nem jött...7 napig még belefér. Rég nem látott barátok, ismerősök, frissen szerzett kapcsolatok is jókat kívántak nekem. Feltöltődtem :)

Ajándékok tömkelegét találtam. Egyiket a szekrényembe elrejtve. Egy kicsi, kör alakú doboz, benne pedig az a réges rég áhított Thomas Sabo karlánc, amire már 1 éve fáj a fogam. A szülőkkel töltött idő is ajándék, és az is, hogy együtt voltunk, nevettünk, viccelődtünk és jóóókat ettünk. Már csak a tesóm hiányzik, de hétvégén meglátogat és már őt is nagyon várom! 

Háborgó lelkem nyugalomra és szeretetre vágyott, megkapta hétvégén, amikor 3 szűk napot keveset látott és hiányzó szüleivel tölthetett.

Minden félét csináltunk: főztünk, mostunk, mosogattunk, tv-t szereltünk és új kis mozis sarkot rendeztünk be (inkább a fiúk), az erkélyből kiskertet varázsoltunk 2 nm2-en műfűvel és "launge" hangulattal :) Boltokban jártunk, sétáltunk, pihentünk, tv-ztünk, grilleztünk, nagy családi összejövetelt és esküvői költség elszámolást és ötletbörzét tartottunk. Szuper volt, már csak azért is, mert "nekem meg most volt a születésnapom". Reggel 5-6 körül beugrottam közéjük az ágyba, beszélgettünk, szeretgettük egymást, hogy most 1 hónapig megint feltöltsük az akksikat magunkban :) .

Az idő is kegyes volt hozzánk, mert nem esett, máshol bezzeg az országban jégeső és fakitörtések, szelek tarkították a napos órák számát, nálunk semmi.

Persze az útjuk alatt megint végig izgultam, mindig ezt csinálom, kicsit izgulós fajta vagyok, ez van... Egy hónap múlva én megyek, asta la vista :)

Minap vitába elegyedtem egy sráccal, akit már régebb óta ismerek és aki nemrég új hitre tért át, megismerkedett egy lánnyal is (nem tudom, hogy melyik eseményt követte a másik). A hit sok cselekedetünkre rányomhatja a bélyegét, így tett az említett srácnál is, aki az új hit mellett a lányba is szerelembe esett. Kikérdeztem alakuló kapcsolatáról: szerelmes. A lánnyal azonban még nem csókolóztak(!), meg értelem szerűen más sem történt még. Na most nekem ennél a pontnál állt meg az agyam. Szerelmes egy lányba, akinek a kezét fogja csak meg, ott alszik nála, de külön szobában, és nem is csókolóztak még, meg semmi. Csak leszögezném, az említett férfi igenis férfi és nem egy 12 évesről beszélünk. Na mármost...miután kiakadtam - mert hirtelen azt hittem, hogy egy filmbe csöppentem, ami nagyjából az első világháború környékén játszódik - ezek után elkezdtem érdeklődni a vallása és a hozzáállása iránt is, mert kellőképp megmozgatta a fantáziámat a dolog, utoljára még általános iskola másodikban hallottam ilyen esetről... Annyira ritka ma az ilyen kapcsolat, hogy mondtam is az említett férfiúnak, hogy szerintem ez nagyjából egyedi eset, mert ilyen ma már nincs. Vagy mégis van?

Mi szabhat határt az érzelmeinknek? Meddig türtőzteti magát egy ember, amikor szerelembe esik? Eshetünk egyáltalán úgy szerelembe, hogy testiségről nem is beszélhetünk? Nehéz kérdések és nem is az én tisztem ezekre válaszolni, de az biztos, hogy ilyen csak ma már csak a mesékben létezik. Minden tiszteletem, ha valaki ezt kibírja, ember feletti erőkről tesz tanúbizonyságot és le a kalappal. De kérdem én: csak egy nézet, egy dogma miatt mindez? Nyilván hamar házasság lesz a dologból, mert ezt sokáig nem lehet ép ésszel bírni, de utána boldog lesz az a házasság? 

Minden vallás, minden hit másként cselekszik, mindenkinek mást jelent a hit és az erkölcs. Ez is agyban dől el, mint oly sok minden más, de hogy meddig lehet kordában tartani jól ismert érzéseket...az már más téma.

Figyelem...megtaláltam életem legszebb menyasszonyi cipőjét, melyről már hosszú idő óta álmodom! Sajnos az a baj, hogy csak a neten sikerült rábukkannom, és fogalmam sincs, hol szerezhetném be :(.

Ő az: 

Lécci, ha valaki látja akárhol, azonnal értesítsen :) (méret: 37/38) Köszi! 

Tegnap velős eszmecserét folytattam egy lánnyal a házasságról. Van, aki ellenzi, mondván "minek a papír?", van, aki vágyik rá és van, aki azért megy férjhez, mert "kell". Én ezek közül a második típust képviselem (asszem).

A férfiak azonban mind disznók és majd 5-6 év után megcsalnak, félrelépnek, lenéznek, az orrod alá dörgölik, hogy ők tartanak el, amíg gyesen vagy vagy egyszerűen lelépnek. Gondolják egyesek. De szerintem nem szabad általánosítani, mert aki így áll neki a dolgoknak, na az tényleg ne akarjon férjhez menni, hogy aztán azt várja, ezek közül melyik mikor történik majd meg. A rózsaszín köd természetesen egy idő után felszáll és reálisan látjuk majd szerelmünket, aki lehet, hogy mégis pocakos, vagy vékony, vagy kopaszodik, vagy ráncos a szeme, vagy nem is olyan nagy neki mint eddig hittük vagy morcosabb az átlagnál, vagy hamar kiakad, nem is szereti annyira a gyerekeket vagy titokban pornót néz. De nem minden pasiról "derülnek ki" fura dolgok a köd felszállása után. Ha így állnék neki a házasságnak, nyilván sokáig nem tartana a boldogság. Most aztán lehet engem lehülyézni vagy infantilisnek tartani, de én hiszem, hogy az én választottam nem változik meg idővel és boldogok leszünk nem csak 1-3 évig (vagy 7...). Én így állok neki és szerintem így normális. Innen kell győzni nem a semmiből, mert annak nincs sok értelme :).

Aztán ha mégis kiderül, hogy minden férfi, kivétel nélkül disznó, akkor majd nagyot fogok koppanni, de addig még remélem sok idő telik el, vagy ez az idő el sem jön majd jobb esetben. Egyébként is minden két emberen múlik...ha a nő elhanyagolja a külsejét gyerekszülés után, ha azt gondolja, hogy "úgyis szeret, szőrös lábbal is" vagy elfelejti a jobb ruháit vagy felszed 10 kilót, akkor ne is csodálkozzunk, hogy a pasi beleun a szerepébe...nem mindig mást kell hibáztatni, magunkban is meg kell látni a hibát, ha van. Ettől függetlenül tényleg vannak szexmániás hülyék, akik egy kis kufircért lelépnek a szeretett nő mellől, rosszabb esetben a gyerekeiket is elhagyják...de szerintem ez a kevesebb. Remélem.

Rájöttem, imádom a meglepetéseket. De nagyon dúrván, mint egy 5 éves :) Annyira tudok örülni minden féle dolognak, hogy csak na! Nem vettem észre mikor változtam meg, de emlékszem, régebben nem voltam ilyen lelkes. Ráadásul amikor ráizgultam valamilyen apróságra (vagy kicsit nagyobb apróságra), akkor addig nem nyugodtam, amíg meg nem kaptam. Ez a "jó" szokásom mai napig tartom, ha tehát kigondoltam valamit, aminek nagyon örülnék, és beleélem magam, hogy olyanom lesz, aztán mégse, akkor aztán vége mindennek, még egy másik tök jó ajándéknak sem tudok örülni kellőképpen.

De ma már minden apróságnak örülök, egy sms-nek, egy képnek, egy csokinak, egy ölelésnek vagy egy kirándulásnak. Kicsit néha úgy érzem hiányoznak az életemből a hirtelen dolgok. Pl. este hazamegyek, bekötik a szemem és elvisznek valahova, magam se tudok mi történik majd, hova megyünk és mi lesz. Vágyom néha az ilyen apró meglepetésekre. Mostanában annyira sok apró öröm ér az életben...majdnem minden nap kapok valamit. Akár csak egy üzenetet, akár csak egy sütit, akár egy kávét, akár egy pulcsit, egy táskát...szóval nagyobb dolgokat is. Ezeket azért imádom, mert nem én kértem egyiket sem, csak úgy jönnek és csak úgy rám gondol valaki és meglep vele. Imádom :) 

Régebben emlékszem, a pasijaim sosem leptek meg semmivel. Még egy szendviccsel se...szülinapomon is mi volt? Én kiválasztottam valamit a boltban, aztán ott meg is kaptam. Na most ebben mi a romantikus? Semmi...Még az árakat is láttam. Most nem így ez a párommal. Meglep engem. Kitalálja minek örülnék, megpróbál ő maga választani és meglepetést okozni nekem, ami számomra furcsa és szokatlan, de szeretem! 

Vasárnap gyereknap volt. Mindenki máshogy közelíti meg ezt a nevezetes eseményt. Aki gyerek, azért, aki meg felnőtt vagy épp van gyereke, azért. Na nálunk tegnap a családok szállták meg a parkot, főleg picikkel, akik mind "Thomast" akarták. Kívülről, belülről. De nem csak Thomast, hanem gyakorlatilag mindent. Lájtosan kezdődött a nap, mert akkor még lent voltam, de dél körül felbóklásztam a kávézóban, ahol csupán 7 órát sikerült eltöltenem a kasszánál és a pultban :) . Hát ez van, amikor mindenki mindent akar, a többiek beállnak segíteni. A gáz az volt, hogy nem futkosós cipőben érkeztem, pedig ha ezt tudom, akkor biztosan valami kényelmes edzőcipőt veszek fel, hogy estére ne essen le a lábam térdtől. Este viszont langallóztunk egyet és még kaptam egy túracipőt is meglepetésből :). Biztos gyereknapra :) 

Azt hiszem, döntöttem. Minden nő elgondolkozik azon, mi legyen az "asszonyneve", milyen formában vegye fel jövendőbelije nevét. Régen ezen nem gondolkoztak, hiszen sok választás nem volt: X Y- né. Ma már választhatsz...bárhogy felveheted a férjed nevét. Vagy nem. Én hosszas tanakodás és gondolkodás után az utóbbit választottam. Nem volt könnyű döntés, de mindent végig vettem: 

X. Minta Anna, Minta X. Anna, Xné Minta Anna, X Yné Minta Anna. X-Minta Anna, Minta-X Anna, Minta Anna.

A férj örül annak, büszke rá, ha a felesége nevében valamilyen formában megjelenik. Régen ez elvárás volt, minden nő felvette férje nevét. Ma már ez nem ilyen egyértelmű. Számomra ez a kis tollvonásnyi betű a saját nevem előtt birtoklást fejez ki. Én azonban nem akarok senki birtoka lenni, hiszen én egy egyedülálló lény vagyok, aki szerelmes, szereti a párját, tiszteli őt, de nem a birtoka. Nem a férj ma már a család fenntartó, nem 100 évvel ezelőtt vagyunk...mindenki dolgozik, egyenlő felek vagyunk, így a jogunk is megvan a döntéshez és ha valaki szereti a saját (lánykori) nevét, akkor miért kéne felvennie valaki másét és ezzel saját tulajdonságait, személyes számát, iratait, az életét megváltoztatnia?!

Engem hidegen hagynak az apró tollvonások, nem hiszek bennük. A házasságunk nem egy betű miatt fog működni, nem ettől fogjuk szeretni egymást, nem ettől leszünk boldogok. Szeretem a nevem, nem akarok változtatni rajta. Rajtam a gyűrűm, a pecsét, mindenki tudja, hogy házas vagyok, nem kell a nevemben is ezt jelezni...szerintem.

A döntés értelmében az asszonynevem nem változik...lánynév marad.

9 éves matuzsálem korában eltávozott a kutya az élők sorából. A rózsaszín ház alakú tacsit egy hátsó gombnyomás mozdulattal újra izzítottam, így 2-3 nap múlva már egy kisfarkast köszöntök majd otthonomban :) Megnézzük meg tudom-e dönteni a 9 évet (értsd - napot). És arra is kíváncsi vagyok, hogy az elem hány kutyát bír el.

Tegnap a párom etette meg az ebet, sikerült levennie a zenélő kunyhó hangját is, sajnos nem tudja hogyan mert "csak a nyilakat nyomkodta" és mivel csak evett ezzel a módszerrel, ezért egy idő után abbahagyta, nehogy túletesse...na lehet ez volt a baj, nem szereti a dög a némaságot...

A new welcome for Bundi! 

Éjjel vihar volt nálunk. De akkora, hogy elment az áram kollektíve mindenhol a környékünkön. Ment a tv, a villanyok (meg később még a minisütő és a mikró is a vacsihoz - de ez végül elmaradt), aztán hirtelen sötét lett. Háhá, még szerencse, hogy van napelemes villanyunk az erkélyen, ezt most nagyon jól hasznosítottuk, egész nap kint töltődött (köszi napelem).

Egész este fejlámpával és a kis napelemessel mászkáltunk az egész lakásban. Aha, gyertyát is akartam gyújtani, csakhogy nem volt otthon se öngyújtó, se gyufa...Pedig még a gáztűzhellyel is próbálkoztam, de sajnos elektromos szikrázó van benne, így hát az se ment. Ötletnek jó volt. Végül gyufát is találtam doboz nélkül...A smirgli papír se nyújtott megoldást a gyufához. Pedig ötletnek az is jó volt, de lesmirgliztem a gyufa gyulladó végét, más nem történt :). Senki nem gondol bele milyen is lenne elektromos áram nélkül...ebbe nőttünk bele, fel se tűnik, hogy van és hogy mi minden működik ezzel...majd minden, félelmetes. Egyszer megszűnne az áram, akkor szerintem a mai emberek nem sokáig húznák. Mikró, tűzhely, hűtő, tv, semmi nem menne...Mert a sötétséggel éjszakánként még valahogy megbarátkozna az ember, de szőrös lábbal (epilátor) biztos nem olyan könnyen :) .

TV nélkül az élet...hát...biztos uncsi lenne, bár én ellennék rádióval vagy egyéb elektromos kütyüvel is, ami beszél, zenél vagy bármit csinál. Feltaláltuk magunkat, benyomtuk a laptopot, meglátjuk táp nélkül meddig bírja. Ez nem derült ki, mert hamarabb elaludtunk. Aztán éjjel valamikor felvillantak a lámpák, visszajött az áram, felkeltünk lekapcsolgatni mindent és aludtunk tovább.

Végre megint egy kis "pause"...10 napja dolgoztam, igazán rám fér egy kis pihenés. Persze ebből sem lesz szinte semmi, mert ma is és holnap is dolgozom kicsit mellékállásban, de az már nem ugyan az. Ez csak szórakozás.

Viszont az esküvőre is ráálltunk, szóval ma esküvőzünk, holnap meg piknikezünk vagy bicajozunk, fagyizunk, mozizunk, sétálunk, alszunk, beszélgetünk, grillezünk, erkélyt pakolászunk...na erre nem mindre lesz idő.

Ma már kiválasztottuk a vőlegény öltöny anyagját. Szerintem nagyon fess lesz a világosszürke öltönyben :) Megyünk még menyecske ruhát is vadászni. Ha nem találunk, akkor varratás lesz belőle. Esküvői meghívók látványtervét is megkaptam, az is jó lesz. Jól haladunk.Jövő héten már megy a nyomdába! 

Free update: azt hiszem rámférne úgy nagyjából 1 hét masszív "döglés", ahogy kedves kollégám mondja. De tényleg...kell a relax. Ezt most 2 napba megpróbálom begyömöszölni. Ha sikerül.

Hogy ki hányadán áll az anyósával az két embertől is függ - tőlem, meg az anyósomtól. Az anyósviccek és városi legendán azonban nem túl pozitívan festik le a jövendőbelink édesanyját. Hogy mi ennek az oka? A napokban komolyan elgondolkodtam ezen, hiszen legalább 4-5 alkalommal jött elő a téma különböző beszélgetéseim alkalmával. A kezdő lökés egy pár nappal ezelőtti beszélgetés volt...

Az anya félti kicsi fiát, akit egész életében nevelgetett, féltett, óvott a széltől is, magához láncolta szeretetével. Most meg jön egy idegen nő, aki elveszi tőle kincsét. Hát ez a nő vagyok jelen esetben én. Az anyós jelöltem egyébként felettébb kedves asszony, nagyon közvetlen, barátságos, segít mindenben, hiszen az én szüleim távol élnek, minden nap nem ehetem a saját anyukám főztjét. És ezt köszi szépen, mert tényleg nagy segítség ez a rohanó hétköznapokban, hogy nem kell főtt étel után futkosnom. De vajon mi járhat az ő fejében? Ez a nő nem képes a fiamat ellátni, nem főz rá, nem rak elé meleg ételt minden nap, nem csomagolja el neki az ebédet...ezért ezt a feladatot ő magára vállalja. A hátulütője a segítség adásnak azonban tapasztalataim szerint mindig van, ez pedig abban nyilvánul meg, hogy mindenről mindig mindent tudni akar, és persze segítő szándékkal, de irányítani próbálja az életet. A MI életünket. Ezt pedig én nem szeretném. Jön a kérdés: hogy lehet ezt a problémát orvosolni? 

Nem régóta, csupán 1 éve vagyok együtt a most már vőlegényemmel, akinek 3 hónap múlva már a felesége leszek. A szülők biztosan sokkot kaptak, hogy egy év alatt ennyit fordult a világ, de megnyugtatok mindenkit, kisbabát még nem tervezünk :). Szerintem az anyós kérdést még a legelején tisztázni kell, elsősorban a párunkkal. Kedveljük őt,tiszteljük őt, csak annyit kérünk, ne akarja a mi életünket élni helyettünk... Szerencsés vagyok, legalábbis egyelőre úgy látom, mert a párommal sikerült ezt tisztáznunk...

Nem akarom, hogy az esküvőmet más szervezze meg, nem akarom, hogy más ötletei és gondolatai, akaratai érvényesüljenek a mi napunkon és azt sem akarom, hogy más megmondja mit kell gondolnom (mert ez a szokás). Nem akarom, hogy irányítsanak, szeretném én irányítani saját magam, az életem, a mi életünket ketten éljük és senki más! 

Fura álmot láttam éjjel. Azt álmodtam, hogy megcsaltam a vőlegényem egy pasival (aki az egyik exem volt, de nem úgy nézett ki, csak az volt...nem volt arca). A pasi kamerára vette a dolgokat...

Félelmetes volt, mert monogám típusú vagyok, ráadásul még szerelmes is (ez a kettő veszélyes kombó :)), szóval nem értettem az egészet, de álmomban természetesnek tűnt, ami történik. Nem is lett volna nagy baj, ha a barátnőim nem találják meg az SD (!!) kártyára mentett felvételeket, és nem akadnak ki. Aztán nekem is lelkifurdalásom lett, és teljesen kétségbe esve hívogattam a párom, aki nem vette fel nekem a telefont. Sehogyan nem tudtam elérni. Sírva kerestem őt álmomban, de nem találtam, aztán szégyenemben és bánatomban csak ültem és zokogtam.

Azt hiszem az álom üzenete egyszerű: nem bocsátana meg, ha ilyen történne. Mondjuk én se bocsátanék meg neki, de amúgy sem értem azokat a párokat, ahol esetleg előfordul az ilyesmi és mégis folytatják. Én nem bírnám elviselni a gondolatot, hogy valaki mást is boldoggá tett rajtam kívül és tudtomon kívül. Sajnos ilyen vagyok, egy kis önző dög (ha pasiról van szó), mert ami az enyém, az az enyém :). Az álmoskönyv szerint lelkiismeret furdalásom van - hát maximum azért, mert nagyon keveset vagyok otthon és nem látom a szerelmem annyit, amennyit szeretném...

Elgondolkoztam rajta, mi lehet azoknak az indoka, akik félrelépnek...végül is sok indok lehet: unatkozik, nem kap meg mindent, vad fantáziáit szégyenli, terhes a felesége, sokat dolgozik a párja, kalandra vágyik, kitörni akar a szürke hétköznapokból. Még sosem léptem félre, pedig volt, hogy már unalmas volt a kapcsolat, már nem volt az igazi, de még soha nem jutottam el oda, hogy megtegyem. Nem tudnám megtenni, gyáva vagyok hozzá. Inkább lelépnék, és szabad szívvel, szabad lélekkel vágnék neki új társat keresni. Még szerencse, hogy talán mostanában ezen nem kell törjem a fejem (remélem, bár sosem lehetünk teljesen biztosak semmiben).

lett a kutyámból. Én nem tudom ez hogy lehet, tegnap még egy közepes, de inkább nagy testű kutya volt, mára már tacsi lett. Ahogy nő, egyre több vele a gond, ma éjjel kétszer is felkeltett...Persze lehet, hogy ez az én hibám, mert 8 órát alszik minden éjjel és eddig mindig 11-kor aludt el, 7-kor kelt. De én hamarabb aludtam el, mint ő és nem tudtam ráoltani a villanyt :) , ezért szegénynek szurit kellett adnom. Én viszont túljártam az eszén (háhhááá), mert átállítottam az óráját és így már tízkor alszik, viszont hatkor kel, ami borzalmas csipogással jár (igen, a hangot továbbra sem sikerült levennem...). Valószínűleg mégis átállítom majd erre a 11-7-re, mert az nekem is jobban fekszik általában.

Amúgy jobban örültem volna egy kis farkaskutyának, mert elsőre úgy tűnt az lesz belőle, de a tacsika is megfelel, bár elég hosszú lett, majdnem kifut a képernyőből :) 

na ilyen a tacsim :)

hülye vagyok a blogom szerkesztéséhez. Igazából mindent úgy csinálok, ahogy elvileg kell, gyakorlatilag nem értem az egészet és nem sikerül és még csak nem is módosítja úgy, ahogy azt én szeretném... Váááááááá!!!!

Arra se jöttem még rá, hogy ha találok egy olyan skin-t, ami teljesen fullos és minden megvan hozzá, akkor azt hogyan lehet feltölteni a sablonok közé. Ez egy nagyon jó kérdés...:) Pedig a legegyszerűbb nekem ez lenne és akkor máris minden kérdés megoldódna, mert csak keresnem kéne egy olyan sablont, ami tökéletesen megfelel.

Annyira felhúztam magam egyik nap ezen, hogy most nem is írtam bejegyzést, mert akár hányszor feljöttem az oldalra megint megpróbáltam módosítani a kiválasztott sablont igényeim szerint, de egyszer sem sikerült és kiborultam egy idő után...Aki tud, segítsen lécci!!!

Odáig jutottam el az előző napokban, hogy a hátteret sikerült megváltoztatnom. Ez már fél siker, az hiányzik, hogyan lehet lefuttatni a hátteret a lap aljáig? Ezt még nem tudom, de esküszöm kiderítem :) 

Rájöttem,hogy tök hülye vagyok a saját blogom szerkesztéséhez. Kiválasztottam egy sémát, amit azóta sem tudok megváltoztatni. Születnek a bejegyzések, minden megy a maga útján, csak épp nem tudom testre szabni a "bőrt".

Örülnék, ha csak le kéne ülnöm valahova és mondhatnám valakinek, hogy mit szeretnék és hova tenni és máris minden megcsinálódna magától.

Igazából nem akarok ám sok mindent megváltoztatni, tetszik a dizájn, egy-két apróságról lenne csak szó. Pl. a felső fejlécben lévő képet szeretném változtatni alkalmanként. Elolvastam a segítő magyarázatot ehhez, de semmit nem értek belőle. A html szerkesztés vagy mi meg nekem full kínai, azt még jobban nem értettem. Csupa betű-szám kód...ezt ha valaki érti, az a szememben tök okos...:) Szóval csak a képet szeretném fent kicserélni, de még ezt sem tudom :( Béna vagyok...

Sajnos továbbra sem jöttem rá, hogyan kell levenni a hangot a kutyáról...ez ma már többször is gáz volt: például a liftben, vagy éjjel (nemtom mit ehetett össze, hogy éjjel kell szarnia...de komolyan), vagy ma munka közben. Erre sürgősen rá kell jönnöm.

Arra azonban már sikerült ráébrednem - laza egy nap alatt - , hogy egyszerűen nincs időm és energiám egy drótkutyára vigyázni. Pedig kíváncsi vagyok milyen fajta nő ki belőle, mert azt még nem tudom. Meg azt se, hogy egy elem hány kutyára elég :) Olyan sok időt nem vesz el az életemből, hogy ne lehessen vele foglalkozni, de ez a midi csipogás...ez az agyamra megy :)

Na most lehet röhögni...nevelek egy kutyát. Olyan retró érzés fogott el a 6.-ban kapott kis rózsaszín házikó alakú kütyü miatt, hogy be kellett izzítani a kutyát.

Anyukám találta meg amúgy egy szekrény mélyén és meglepetésként megkaptam nemrég és rögtön könny szökött a szemembe...néha jó visszarepülni a gyermek évekbe :) Elemcsere után drótblöki egyből vad csaholásba kezdett és még tele is kakilta a lakást. Haha...:)Sajnos este nem igazán akart elaludni, amikor én, de aztán beadta a kulcsot és rákapcsolhattam a villanyt. Éjjel a biztonság kedvéért még szart egyet. Sajnos még nem jöttem rá, hogyan lehet a hangot kikapcsolni, így a zajos és idegesítő midi mindig szól, amikor valami gáz van. Ez a munkahelyemen és éjszaka felettébb kínos...Dehát Bundi-blökire vigyázni kell! Már 16 grammos és 1 éves. Vau :)

Ilyen volt az eredeti, első és hamisíthatatlan meg nem haló tamagocsim. Nem emlékszem mi lett vele, de már nincs meg. Biztos meghalt. Aztán jött egy fekete-fehér pöttyös tojás alakú kutya, amit cseréltem egyik barátommal. Aztán meg a rózsaszín házikó, amit most újra életre keltettem az órás segítségével, aki annyit megjegyzett (kis humorzsák), hogy "hát ezt mostmán gondozni kell". Bizony...

Mekkora baromság ez a gombóc főzés Luca napkor...ezen úgy igazán csak tegnap út közben gondolkoztam el. Igazából egyáltalán nem illik május közepéhez a téma, de olykor eszembe jutnak ilyen gondolatok, amiken elmélázok kicsit.

Luca napon fiatal koromban több ízben próbáltam ki a mindenféle praktikákat arra vonatkozóan, hogy megtudjam ki lesz majd a jövendőbelim, illetve mi lesz becses neve. Hát nem tehetek róla, hajtott a kíváncsiság :) A történet már akkor bukta, amikor elhittem, hogy megtudhatom, mi lesz a férjem neve. Legalább 3 alkalommal próbálkoztam a nevek kiderítésével. Volt a gombócos verzió, volt a "hajtsunk össze papírlapokat és egyenként égessük el" verzió és hmm, talán más nincs, de esküszöm az éjféli tükrös trükköt is próbáltam, hátha az arcát sikerül meglátnom. Asszem nem árulok el nagy titkoz azzal, hogy kanyarban nem az lesz a férjem neve, mint amit anno megjósolt a jóslat. Volt Péter a szerencsések között és Ferenc is. Egyik sem stimmel.

Ma már nem akarom tudni mi lesz a férjem neve, nem érdekelnek a hülye jóslások sem és a babonákkal is vajmi keveset foglalkozom. A lényeg az, hogy már mellettem áll valaki, akinek a nevét nem írom le, de egy évvel ezelőtt még csak nem is sejtettem, hogy ő lesz az :)

A tegnapi napot ebben a kellemes kis városban töltöttem. Sajna nem találtam semmi szuvenírt, amit emlékbe magammal hozhattam volna, de legalább az idő remek volt, a zenét pedig jól válogattam össze az útra. Hét ágra sütött a nap, csak hazaérve vettem észre, hogy naptej se ártott volna - olyan kamionos fílingbe égtem le, a bal karom piros volt, a jobb meg fehér maradt. Kellemes emberekkel találkoztam, jókat beszélgettem, finomat ebédeltem, jól utaztam, szóval összességében egy jó nap volt a tegnapi. Hirtelen majdnem Pesten találtam magam, de végül mégsem kellett elmennem...Egy fekete volvos okozott vicces perceket, amikor azt gondolta, hogy milyen humoros, amikor ő "megelőz", beáll mellém a pirosnál, követ és integet...stb. Hát erősen elgondolkoztam az életkorán. Nem 16 volt.

Este végre a másik felem is hazajött és jó sokat beszélgettünk az előző napokról, amikor nem volt alkalmunk kibeszélni minden gondunkat. Az élménybeszámoló képekkel tarkított volt, szegényt már sajnáltam, mert majdnem elaludtam a fáradtságtól, pedig érdekelt mi történt vele. De majd ma bepótoljuk az elmaradt beszámolókat, végre megint sok idő, amit együtt tölthetünk :).

Csajos este volt tegnap. Csokifondüt készítettünk és sok-sok gyümölccsel a felét elpusztítottuk. Sajnos kevés az ilyen csajos beszélgetés mostanában, mindenki elfoglalt. Pedig hiányoznak a nagy nyerítések, a bölcs gondolatok a férfiak agyáról és egyéb testrészeiről, a siránkozások az élet nagy dolgairól és az egymás támogatása.

A párom 3 napra eltávozott vezetői képzésre külföldre, így aztán abszolút alkalmassá vált a lakás különböző közéleti események szervezésére. Ennek kihasználására szerveződött a fondü party, ahol hárman (!) vettünk részt, csak a szűk baráti kör. Megbeszéltünk minden fontos dolgot és közel másfél év után mondhatom; mindenki boldog!

A fondüről amit tudni érdemes, hogy hamar elfogy, sosem elég, könnyű elkészíteni és banánnal meg eperrel a legjobb. Bátran használható hozzá a megmaradt húsvéti csokinyúl és akár a mikulás is, de a milkát is elbírja az olvasztott massza.

mentem dolgozni hajnalban. Érdekes felismerés volt számomra, hogy a lakhelyemen míg szakadt az özönvíz szerű esőzés, addig a munkahelyemnél alig csepergett. Igazából mire odaértem már mindegy volt, még ernyő mellett is szétáztam.

Gondolkoztam, vajon lesz-e ebből tüdőgyulladás vagy felfázás...ilyesmi, de szerencsére eddig ezeknek semmi jele.

A hajam teljesen szétázott, a nadrágom szintén, az még 4 óra múlva is vizes volt, a zoknimból is csavarhattam volna a vizet (a cipőmön utólag fedeztem fel egy kis lyukat, ahol szerintem befolyt a víz). A parkolóban amúgy akkora kátyúk vannak, hogy ha egyikbe belelépsz, kificamodik a bokád és a gatyád is kimoshatod (ugye vizes időben ezeket szépen elfedi az eső...kis cseles). Alvázmosás megvolt, még a tükröket is érte egy kis tisztítás. Az utakat nem tudom miért nem lehet úgy építeni, hogy lefolyjon a víz oldalt, nálunk mindenhol az út közepén áll a víz... Nap végére azért megszáradtam, meg szét is fagytam.