Rájöttem, imádom a meglepetéseket. De nagyon dúrván, mint egy 5 éves :) Annyira tudok örülni minden féle dolognak, hogy csak na! Nem vettem észre mikor változtam meg, de emlékszem, régebben nem voltam ilyen lelkes. Ráadásul amikor ráizgultam valamilyen apróságra (vagy kicsit nagyobb apróságra), akkor addig nem nyugodtam, amíg meg nem kaptam. Ez a "jó" szokásom mai napig tartom, ha tehát kigondoltam valamit, aminek nagyon örülnék, és beleélem magam, hogy olyanom lesz, aztán mégse, akkor aztán vége mindennek, még egy másik tök jó ajándéknak sem tudok örülni kellőképpen.

De ma már minden apróságnak örülök, egy sms-nek, egy képnek, egy csokinak, egy ölelésnek vagy egy kirándulásnak. Kicsit néha úgy érzem hiányoznak az életemből a hirtelen dolgok. Pl. este hazamegyek, bekötik a szemem és elvisznek valahova, magam se tudok mi történik majd, hova megyünk és mi lesz. Vágyom néha az ilyen apró meglepetésekre. Mostanában annyira sok apró öröm ér az életben...majdnem minden nap kapok valamit. Akár csak egy üzenetet, akár csak egy sütit, akár egy kávét, akár egy pulcsit, egy táskát...szóval nagyobb dolgokat is. Ezeket azért imádom, mert nem én kértem egyiket sem, csak úgy jönnek és csak úgy rám gondol valaki és meglep vele. Imádom :) 

Régebben emlékszem, a pasijaim sosem leptek meg semmivel. Még egy szendviccsel se...szülinapomon is mi volt? Én kiválasztottam valamit a boltban, aztán ott meg is kaptam. Na most ebben mi a romantikus? Semmi...Még az árakat is láttam. Most nem így ez a párommal. Meglep engem. Kitalálja minek örülnék, megpróbál ő maga választani és meglepetést okozni nekem, ami számomra furcsa és szokatlan, de szeretem!