Hát nekem most volt a születésnapom :) És olyan jó volt, hogy az csak na. Az ember szereti a születésnapját, a karácsony után a legnagyobb ünnep az évben az, amikor napvilágot láttunk. 25 után az ember szolidan ünnepel és minden évben újra 25 gyertyát fúj el, de hát ez megbocsátható bűn talán, azt gondolom...

Idén szülőkkel és kedvesemmel ünnepeltem, ami azért is nagyon szuper, mert kettős ünnep volt ez nekünk: szülinap és első évforduló is egyben. Már hajnali 5-kor kipattant a szemem, nem bírtam már meglenni, annyira izgatott voltam a nagy nap miatt. Egész nap mindenki engem köszöntgetett fel, jöttek az üzenetek, a telefonok, sms-ek, mélek, közösségi oldalakon a kedves szavak. Nagyon jól esett, hogy sokan gondoltak rám. Persze volt olyan is, akinek csak vártam a jelentkezését, de nem jött...7 napig még belefér. Rég nem látott barátok, ismerősök, frissen szerzett kapcsolatok is jókat kívántak nekem. Feltöltődtem :)

Ajándékok tömkelegét találtam. Egyiket a szekrényembe elrejtve. Egy kicsi, kör alakú doboz, benne pedig az a réges rég áhított Thomas Sabo karlánc, amire már 1 éve fáj a fogam. A szülőkkel töltött idő is ajándék, és az is, hogy együtt voltunk, nevettünk, viccelődtünk és jóóókat ettünk. Már csak a tesóm hiányzik, de hétvégén meglátogat és már őt is nagyon várom!