Fura álmot láttam éjjel. Azt álmodtam, hogy megcsaltam a vőlegényem egy pasival (aki az egyik exem volt, de nem úgy nézett ki, csak az volt...nem volt arca). A pasi kamerára vette a dolgokat...

Félelmetes volt, mert monogám típusú vagyok, ráadásul még szerelmes is (ez a kettő veszélyes kombó :)), szóval nem értettem az egészet, de álmomban természetesnek tűnt, ami történik. Nem is lett volna nagy baj, ha a barátnőim nem találják meg az SD (!!) kártyára mentett felvételeket, és nem akadnak ki. Aztán nekem is lelkifurdalásom lett, és teljesen kétségbe esve hívogattam a párom, aki nem vette fel nekem a telefont. Sehogyan nem tudtam elérni. Sírva kerestem őt álmomban, de nem találtam, aztán szégyenemben és bánatomban csak ültem és zokogtam.

Azt hiszem az álom üzenete egyszerű: nem bocsátana meg, ha ilyen történne. Mondjuk én se bocsátanék meg neki, de amúgy sem értem azokat a párokat, ahol esetleg előfordul az ilyesmi és mégis folytatják. Én nem bírnám elviselni a gondolatot, hogy valaki mást is boldoggá tett rajtam kívül és tudtomon kívül. Sajnos ilyen vagyok, egy kis önző dög (ha pasiról van szó), mert ami az enyém, az az enyém :). Az álmoskönyv szerint lelkiismeret furdalásom van - hát maximum azért, mert nagyon keveset vagyok otthon és nem látom a szerelmem annyit, amennyit szeretném...

Elgondolkoztam rajta, mi lehet azoknak az indoka, akik félrelépnek...végül is sok indok lehet: unatkozik, nem kap meg mindent, vad fantáziáit szégyenli, terhes a felesége, sokat dolgozik a párja, kalandra vágyik, kitörni akar a szürke hétköznapokból. Még sosem léptem félre, pedig volt, hogy már unalmas volt a kapcsolat, már nem volt az igazi, de még soha nem jutottam el oda, hogy megtegyem. Nem tudnám megtenni, gyáva vagyok hozzá. Inkább lelépnék, és szabad szívvel, szabad lélekkel vágnék neki új társat keresni. Még szerencse, hogy talán mostanában ezen nem kell törjem a fejem (remélem, bár sosem lehetünk teljesen biztosak semmiben).