Hogy ki hányadán áll az anyósával az két embertől is függ - tőlem, meg az anyósomtól. Az anyósviccek és városi legendán azonban nem túl pozitívan festik le a jövendőbelink édesanyját. Hogy mi ennek az oka? A napokban komolyan elgondolkodtam ezen, hiszen legalább 4-5 alkalommal jött elő a téma különböző beszélgetéseim alkalmával. A kezdő lökés egy pár nappal ezelőtti beszélgetés volt...

Az anya félti kicsi fiát, akit egész életében nevelgetett, féltett, óvott a széltől is, magához láncolta szeretetével. Most meg jön egy idegen nő, aki elveszi tőle kincsét. Hát ez a nő vagyok jelen esetben én. Az anyós jelöltem egyébként felettébb kedves asszony, nagyon közvetlen, barátságos, segít mindenben, hiszen az én szüleim távol élnek, minden nap nem ehetem a saját anyukám főztjét. És ezt köszi szépen, mert tényleg nagy segítség ez a rohanó hétköznapokban, hogy nem kell főtt étel után futkosnom. De vajon mi járhat az ő fejében? Ez a nő nem képes a fiamat ellátni, nem főz rá, nem rak elé meleg ételt minden nap, nem csomagolja el neki az ebédet...ezért ezt a feladatot ő magára vállalja. A hátulütője a segítség adásnak azonban tapasztalataim szerint mindig van, ez pedig abban nyilvánul meg, hogy mindenről mindig mindent tudni akar, és persze segítő szándékkal, de irányítani próbálja az életet. A MI életünket. Ezt pedig én nem szeretném. Jön a kérdés: hogy lehet ezt a problémát orvosolni? 

Nem régóta, csupán 1 éve vagyok együtt a most már vőlegényemmel, akinek 3 hónap múlva már a felesége leszek. A szülők biztosan sokkot kaptak, hogy egy év alatt ennyit fordult a világ, de megnyugtatok mindenkit, kisbabát még nem tervezünk :). Szerintem az anyós kérdést még a legelején tisztázni kell, elsősorban a párunkkal. Kedveljük őt,tiszteljük őt, csak annyit kérünk, ne akarja a mi életünket élni helyettünk... Szerencsés vagyok, legalábbis egyelőre úgy látom, mert a párommal sikerült ezt tisztáznunk...

Nem akarom, hogy az esküvőmet más szervezze meg, nem akarom, hogy más ötletei és gondolatai, akaratai érvényesüljenek a mi napunkon és azt sem akarom, hogy más megmondja mit kell gondolnom (mert ez a szokás). Nem akarom, hogy irányítsanak, szeretném én irányítani saját magam, az életem, a mi életünket ketten éljük és senki más!