Azt hiszem, döntöttem. Minden nő elgondolkozik azon, mi legyen az "asszonyneve", milyen formában vegye fel jövendőbelije nevét. Régen ezen nem gondolkoztak, hiszen sok választás nem volt: X Y- né. Ma már választhatsz...bárhogy felveheted a férjed nevét. Vagy nem. Én hosszas tanakodás és gondolkodás után az utóbbit választottam. Nem volt könnyű döntés, de mindent végig vettem: 

X. Minta Anna, Minta X. Anna, Xné Minta Anna, X Yné Minta Anna. X-Minta Anna, Minta-X Anna, Minta Anna.

A férj örül annak, büszke rá, ha a felesége nevében valamilyen formában megjelenik. Régen ez elvárás volt, minden nő felvette férje nevét. Ma már ez nem ilyen egyértelmű. Számomra ez a kis tollvonásnyi betű a saját nevem előtt birtoklást fejez ki. Én azonban nem akarok senki birtoka lenni, hiszen én egy egyedülálló lény vagyok, aki szerelmes, szereti a párját, tiszteli őt, de nem a birtoka. Nem a férj ma már a család fenntartó, nem 100 évvel ezelőtt vagyunk...mindenki dolgozik, egyenlő felek vagyunk, így a jogunk is megvan a döntéshez és ha valaki szereti a saját (lánykori) nevét, akkor miért kéne felvennie valaki másét és ezzel saját tulajdonságait, személyes számát, iratait, az életét megváltoztatnia?!

Engem hidegen hagynak az apró tollvonások, nem hiszek bennük. A házasságunk nem egy betű miatt fog működni, nem ettől fogjuk szeretni egymást, nem ettől leszünk boldogok. Szeretem a nevem, nem akarok változtatni rajta. Rajtam a gyűrűm, a pecsét, mindenki tudja, hogy házas vagyok, nem kell a nevemben is ezt jelezni...szerintem.

A döntés értelmében az asszonynevem nem változik...lánynév marad.