Egy új helyen elkezdeni dolgozni mindig magában hordozza azt a veszélyt, hogy netán rosszabbul járunk a váltással, mint az előző helyen, új dolgokat kell megtanulni (baromi sok új dolgot). Ha más területre nyargalunk át, akkor az újdonságok száma néha már-már ijesztően sok lehet. Ugyanakkor örülhetünk is, hiszen az új dolgok tanulása és megértése edzi az agyukat és tréningez minket.

A sok ármány és intrika mindenhol jelen van (tapasztalatom szerint legalább is...), egymás kibeszélése, közben mosolygás...ez persze annál rosszabb, minél többen dolgoznak adott helyen. Maximum később jut vissza hozzád az infó és a pletyka. De pletyka mindenhol van, ebbe most én is belefutottam az új helyemen, ahol még azt is tanulnom kell, kit hogy hívnak, ki kinek a kije és ki kivel van egy csapatban. Ki a jófej és ki a gonosz, ki kit kedvel és kit utál (de mosolyog rá természetesen). Szóval ezeket szerinem nem lehet kikerülni. Épp az imént ültem le a jelenlegi főnökömmel egy kis ötletbörzére és feladatösszeírásra és persze az is felmerült, hogy mi a visszajelzés a személyemről (akár a személyes tulajdonságaimról, akár a munkámról - bár nyilván két hét alatt ezt még nehéz megítélni, de 1-2 projektem már volt). Meglepő, de sokan irigykednek a munkámra (mert ez a legjobb része, más is csinálná azt, amit én....ez csak móka és kacagás és a HR legszebb része, amihez hozzá kell tennem, hogy eddig senki nem csinálta és ha valaki mégis, akkor az persze nem örült neki, mert már így is el volt havazva.). Van, aki nem érti erre miért van egyáltalán szükség, amit én csinálok és "bezzeg erre van pénz". Hát...nehéz helyzet, remélem, az idő majd megoldja.

Az új helyet a korábbi 10 éven át tartó magyar vállalkozói bedolgozás után furcsállom és meg kell szoknom. Itt úgy tűnik, nem kell könyörögni 1-2 dologért és gyorsan megoldanak mindent. Bérautó, kiküldetés (plusz költőpénzzel), laptop és mobil...még a rugalmas beosztás is megoldható egy kis szervezéssel. Nem járnak a nyakadra megnézni épp mit csinálsz, nincs ellenőrizgetés, teheted a dolgod, ahogy neked tetszik. Ha lemennek a nagyrendezvényeink, talán kicsit lazább lesz a helyzet, bár hamarosan angol nyelvtanfolyamot kezdek és persze közben a betanulási folyamat is zajlik (aminek részeként minden részleget meglátogatok és megismerek) és még a napi munka is a nyakamon, szóval egyáltalán nem unatkozok. Csak azt veszem észre, hogy hopp, már délután és lassan mehetek haza. Elvagyok én itt, amíg nem szúr ki valaki és nem kezd el velem kekeckedni és szórakozni, addig szerintem nyugodtan, a saját tempómban tudom végezni a dolgom. Ami pedig a legjobb; minden délutánom szabad, sportolhatok, olvashatok, bevásárolhatok, főzhetek-süthetek, barátokkal találkozhatok, kicsit több az énidőm, ami felszabadító érzés! A hétvégéket eddig nem érzékeltem olyan nagyon, mert háromból kettőn dolgoztam 1-1 napot, ráadásul a Pestre utazás oda-vissza még jobban leszívja az ember energiáit...már várom a most hétvégét :).

Barátok? Ja, azok még nincsenek, bár nem tudom valaha lesznek-e, nem úgy tűnik itt a társaság, mint akik össze szoktak járni munkán kívül. De nem is bánom, nem azért jövök be dolgozni, hogy új barátokat szerezzek, hanem, hogy elvégezzem a rám bízott munkát és megkapjam érte a fizetésemet. Persze jó hangulatban teljen el ez az idő, de a többi nem számít.