Tegnap éreztem először a nyár finom illatát az orromban. A hársfa virágzása jelenti számomra a levegőben terjengő nyarat, mely visszatartóztathatatlanul nyomul előre és ha akarod, ha nem, ott van és beszívod, telíti a tüdőd és mosolyt csal az arcodra. Mindezek mellett még gyönyörű is a virág és teának sem utolsó. Ha fáj a torkom, megfáztam, köhögök, először hársfa teát szoktam inni. Amúgy meg bármikor, ettől függetlenül is, annyira finom és kellemes ízű. A leginkább nyár mindenek előtt számomra.

Ezen felül a születésnapos évszak is a nyár, mert a családban kisférjem kezdi, majd sorrendben tesóm, én, anyum és apum következünk az ünneplős listán. A hétvégék szülihétvégékként telnek sok-sok meglepetéssel és szép programmal, a lényeg, hogy közösen és időt szakítva egymásra. Legszívesebben a kisférjemtől is időt kértem volna, amit csak velem tölt el, telefon, laptop, munka és minden más nélkül. Nagyon nehéz a mai világban ezek nélkül létezni...Sajnos. A mostani hétvégén én voltam a soros a szülinaposságban, 32 lettem, nem ért nagy tragédia, pedig korábban teljesen más terveim voltak erre az időszakra. A sors közbeszólt, de biztos vagyok benne, hogy sokat tanulok és fejlődök ez alatt a várakozással teli időszak alatt és már egy kész, "kifejlett", edzett mamit kap majd a kis bébink, ha megérkezik. Arra biztosan totálisan és teljesen rá leszek hangolódva az anyaságra. Nem sietek, nem sürgetek semmit, megbízom magamban és a testemben, szerintem tudja a dolgát (napi mantra). Sok-sok szépséget és szeretet kaptam ajándékba. Flamingókat, táskát, kabátot, vitamint, sütit, rózsadobozt, körömlakkot, sminkpalettát, csecse-becséket és kencéket...dehát, mi kell egy nőnek? A szüleim is itt voltak, kirándultunk, ebédeltünk, sétáltunk, erdőben csendet és madarakat hallgattunk, beszélgettünk, főztünk-sütöttünk, kihasználtuk a nettó 2 napot teljes terjedelmében. A szüleimnek nem is tudom elmondani, hogy mennyire szeretem őket, de azt hiszem, ebben már sokat fejlődtem kisférjem mellett, aki igényli a testi közelséget, ölelést, szeretgetést, egymás ölében ülést (én az övében :)), simogatást, cirógatást és a szavakkal kimondott érzelmeket is. Régen erre azt hiszem, képtelen voltam. Nem tudom megmondani miért, talán így szocializálódtam. A szüleim sem azok a nagyon érzelmüket kimutató emberek, pedig tudom, hogy nagyon szeretnek. Jó lenne őket megtanítanom erre, úgy érzem, most már számomra is fontosak ezek a dolgok.

Befejeztük tegnap az autogén tréninget is kisférjemmel. Gondoltam, erről majd írok egy külön posztot is, ha eltelik kis idő, ülepedik a dolog és lesz változás, érzem a hatását és jól begyakorolt dologgá válik a relaxáció. Eddig szeretem, jól esik csinálni, elmerülök benne és közben is érzem, hogy pozitívan hat a mindennapjaimra.

Most pedig indul június...a munkából egyre többet, a szabadidőből remélem, nem sokkal kevesebbet, az örömből, mosolyból, barátokból, szeretetből határozottan többet, a mozgásból kicsit többet, finom ételekből ugyan ennyit, közös időből kicsit azért többet, szépségből pedig mindenképpen többet szeretnék.