A minap mélyen magamban elgondolkodtam valamin. A nőiességemen, a bennem lakozó nőn elmélkedtem...de erről mindjárt részletesebben. Sokat jár az agyam egyébként is, szoktam elmélkedni, filozofálni, képzelegni, álmodozni, így saját magamon és a kialakult helyzeten is sokat gondolkodom, miért történik ez, miért nem érkezik a baba...hátha van valami megoldás, valami, amin változtatnom kellene. Valami, amit lelki síkon kellene "javítani".

Jógára járok már egy ideje. Még mindig csak ismerkedős fázisban vagyunk, jóga és én. Kicsit spirituális, így rá kell rendesen hangolódnom. Számomra minden egy megoldandó feladat, így itt is próbálom a pózokat balerina módjára előadni, megcsinálni. Mint nemrég kiderült, ez egyáltalán nem erről szól. Egész kitartó vagyok magamhoz képest ezzel a jóga dologgal, talán van benne valami, amit meg kellene tanulnom. Abba akartam hagyni az első 1-2 óra után, mert egyáltalán nem vagyok hajlékony, nem tudom úgy tartani a gerincem, nem tudom megérinteni a talajt a kezemmel...stb, szóval csak a hibákat láttam magamban. Aztán az előző órán nagyon kevesen voltunk, így volt alkalmunk kicsit többet beszélgetni arról, miről is szól a jóga. Egyáltalán nem baj, ha nem tudom olyan mélyre hajolni, nem baj, ha nem egyenes a gerincem ebben-abban a pózban. A lényeg, a befelé figyelés, megérezni, mi a jó most, hol fáj, hol érzek bármit, ami üzenet lehet számomra. Érdekes tanulság volt ezzel szembesülni. Aztán tovább beszélgettünk, ki miért van itt, mit szeretne elérni, miért jógázik, miért jött el...stb. Őszintén elmondtam, hogy én most egy belső változáson esek át és nyitott vagyok a mozgásfajtákra, ezt is ki akartam próbálni, kicsit lelassítani néha, megnyugodni és hogy szeretnénk kisbabát a férjemmel. Olyan közhelynek tűnő tanácsokat kaptam, amiket már ezerszer hallottam, mégsem tudtam megemészteni és megérteni, mert most más köntösbe volt csomagolva. Engedd el, ne görcsölj rá - mert a görcsös akaráshoz társul egy félelem is, ami negatívan hat az akarásra és így nehéz bevonzani, mert az agy folyton attól fél, hogy mi van, ha nem sikerül?! Elgondolkodtató...bár, továbbra sem tudom, hogy lehet úgy nem akarni, hogy közben akarsz valamit.

A következő kérdéskör a nőiség, nőiesség megélése és kiteljesedése volt. Azt állapították meg rólam (számomra szinte teljesen ismeretlen emberek), hogy túl sok bennem a férfi energia. A tettrekészség, a "karótnyeltség", a merevség, a görcsösség. Van benne valami, bár furcsállanám, ha emiatt nem lenne még mindig gyerekünk, de amit meglehet, én megteszek a cél érdekében, így azóta jár az agyam, vajon mitől lehetnék nőiesebb. És most nem a külsőségekre gondolok, mert azzal nincs gond (persze lehetnének kétszer akkorák a cicijeim, de most tegyük félre a tréfát). Mitől lesz igazán nő egy nő? Mert nem a szoknyáktól, nem a ringó csípőtől, nem a rúzstól és nem is szép sminktől, a parfümje illatától vagy a körömcipőtől. Ez mind csak jelmez. Érzelemdúsnak és érzelmi intelligenciával megáldottnak, érzelmesnek, tapintatosnak, együttérzőnek, figyelmesnek gondolom magam. És még? Milyen még a nő belül? Meg akarom keresni magamban a mélyen elrejtett női darabkáimat, hogy teljesen összeálljon a puzzle!