Egy kalandparkban dolgozom - ennél fogva mindenki, akit csak megismerek, azt feltételezi, hogy tornacipő-túracipő-farmer (vagy melegítő) és póló/dzseki az alapkövetelmény nálunk és én csak sportos ruhákban közlekedhetek. A táskám is max hátizsák és sporttáska lehet. Hát nem.

Bevallom, elég változatosan öltözködöm, tehát előfordul azért szép számmal (főleg, ha tudom, hogy erdőben, mezőn, sárban, avarban ésatöbbi kell járnom adott nap), hogy sportcipőt húzok, de általánosságban egyáltalán nem ez a jellemző. Ki is lógok a sorból ebben a környezetben a munkatársak közül, de nem zavar. Csak azért miért kellene számomra előnytelen és nem tetsző darabokat hordanom, mert egy erdőben, sportos környezetben dolgozom?

Sokszor találkoztam már azzal a mondattal, hogy "jaj, de szép ez a ruha/felső/táska! De hát minek, hová vegyem fel, nincs rá alkalom?!". Mondanék én ehhez nőtársaimnak valamit. Ha elüt holnap az autó, akkor már soha nem is veheted fel azokat a szép ruhákat, amik a szekrényedben porosodnak, és tudom, hogy akár neked is van otthon legalább 2-3 gyönyörű darab. Én a ruhákat kedv szerint és nem alkalom szerint hordom, talán ezért is néznek teljesen hülyének, amikor magassarkú szandálkában megjelenek egy kalandpark recepcióján és bemutatkozom, rajtam blúz és szoknya vagy egyberuha nyáron. Most miért is ne? Tényleg, valaki mondja már meg nekem, miért ne lehetne felvenni egy-egy szép darabot csak úgy? Miért ne rúzsozhatnám a számat pirosra egy átlagos szürke hétköznapon? Miért ne vegyem fel az esküvőkre és színházba járósnak tartogatott ruhámat csak úgy szerdán, amikor épp ahhoz van kedvem és feldobja a napomat? Egy-egy szép kiegészítőt, ékszert miért ne hordhatnánk bármikor, amikor reggel úgy ébredünk fel, hogy szeretnénk kitenni magunkért és szépnek akarjuk érezni magunkat? Talán túlzás lehet a smink is, de ha egyszer úgy érzem jól magam és szeretek kísérletezni is (és reggel még épp időm is engedi), miért ne dobhatnék fel egyszer-egyszer valami jó kis színt a szemhéjamra, arcomra? Csak azért, mert más hülyének néz majd, nem fogom megváltoztatni sem az ízlésemet, sem a kedvemet, sem az elgondolásomat adott napi öltözködésemről. Az, aki rosszall, az saját magában kell keresse a hibát - ő vajon miért nem merte felvenni ma azt a szép ruhát a szekrényből, miért nem dobott fel egy szájfényt? Talán, mert attól félt, hogy más majd kineveti vagy lenézően néz rá? Szarni rá! Egyszer élünk! Nehogy már más akarata és kedve szerint éljem le!