Ebből egyértelműen kiderült már, nem sikerült az inszemináció. Persze felfoghatjuk ezt egyfajta tesztnek, gyakorlásnak, próbának. Valahogy nekem mégsem megy.

Minden szerencsésen alakult az előző hónapban, sokat pihentem, lemondtam mindennemű mozgásformáról (futás, edzés, súlyzó...stb), tartottam az IR diétát és sokat sétáltam, a megfelelő időkben sokat feküdtem, toltam folyamatosan a fehérjét, ettem a túrót, stresszmentes voltam és nyugodt. Elképzeltem, hogy érkezik hozzánk egy új családtag és itt lesz velem a hasamban, elviszem mindenhová magammal és jó haverok leszünk már arra, mire megszületik.

Aztán a nyuszi nem hozott extra ajándékot csak egy nagyon durva, erős, görcsölős menzeszt. Köszi nyúl! Meglepődtem ezen is, merthogy 23 napra jött meg, ami igencsak rövidnek számít, még nálam is, akinek 26-28 naposak a ciklusai. Sokkolt, váratlanul ért, sírtam, tomboltam, dühöngtem. Nem hittem el, hogy nem jött össze, pedig nekem olyan természetesnek tűnt, hogy majd mi leszünk az a boldog 10/1, akiknek elsőre sikerül. Nem így alakult. Pedig a lelkem úgy érezte, hogy valami odabent elkezdődött...lehet így is volt, ezt már senki nem mondja meg utólag. Könnyű azt mondani, hogy na majd legközelebb, majd másodjára sikerül, úgyis lesz gyereked, csak légy türelmes, nem kell rágörcsölni, nem kell stresszelni...szerintem azok az emberek még sosem voltak ilyen helyzetben, akik ilyenekkel "nyugtatják" a sorstársaimat, magamat is beleértve. Ez NEM nyugtat meg senkit és semmi értelme ilyen közhelyeket puffogtatni!

Öröm az ürömben, hogy a kis "tisztító kúrám" után nagyon gyorsan érik a petém (csak az egyik petefészkemben érik minden hónapban...fura) és a rövid ciklusok több lehetőséget, több időt adnak nekünk. Bárcsak, bárcsak, bárcsak. Nézem a gólyákat, hátha elszállnak felettem....