A napokban több első dolog is megesett velem. Elmentünk például síelni. A férjem már 3 éve kérlel, menjünk el, menjünk el, de eddig nem voltam vevő erre a fajta sportra. Gondoltam kint a hidegben megfagyni kinek van kedve egész nap? Aztán most adódott egy remek lehetőség, éltünk is vele, engem is rávett, elmentünk. St. Jakobra érkeztünk a délelőtti órákban és oktatóval töltöttem több sorstársammal együtt 2 órát. Megtanultunk fékezni, megállni, egyenesen siklani, fordulni, kanyarodni. Le is vert a víz már délelőtt. Ebéd után visszatértünk a tanulópályára, akik már tudnak síelni, mindenkit lecsekkoltak, aztán átmentünk a kék pályára, ami a gyerek pályáról nézve egy egész hegynek tűnt. Nos, itt először félve, majd egyre és egyre bátrabban csúsztam le. Sokkal egyszerűbbnek tűnt itt síelni, mint a gyerek pályán, ahol majd szétfeszítettem a kis izmaimat, hogy ne essek el. A térdem és a combom már délben nagyon fájt a feszüléstől és a görcsös akarástól, hogy a lábam azt csinálja, amit én akarok. Mire a bakancs lekerült a lábamról záráskor, már alig tudtam mozogni, remegtek a lábaim. Egy percre sem álltam meg pihenni, minden percét ki akartam használni a bérletnek és az időnknek. Egyre bátrabban fordultam, kanyarodtam és siklottam a havon. Persze a férjem elment a nagyokkal a nagypályára. Én kispályás maradtam, de elsőre még ez is soknak tűnt. Elfáradtam és még 4 nappal később is izomlázam van, de megérte: megtanultam 30 éves fejjel síelni!

Pár nappal később edzeni mentem a maroknyi kis csapattal, akiket még nem is ismerek igazán, ők csak mindig ott vannak a teremben, ahol én is mozgok a "személyi edzőmmel". Általában rossz, hideg idő esetén benti edzésprogram van, szép időben kocogás, futás van terítéken. Amint odaértem, a tesisek rávettek, hogy csináljak végig velük egy 10 perces köredzést. 10 perc, gondoltam nem a világ vége, hát legyen. Jó lesz bemelegítésnek. Hát...egy teljes edzésnek is elment volna. 1 kör: 5 húzódzkodás, 10 fekvőtámasz (jó, nekem női...), 15 guggolás. A harmadik-nagyedik körben már azért elkezdtem utánaszámolni, hogy 150 guggolást fogok megcsinálni, 100(!!!) fekvőt és 50 húzódzkodást. 10 perc alatt. Aztak×va! Az utolsó 2 körben már kamufekvők is voltak azért és minden körben én voltam az utolsó, aki végzett, de megcsináltam, elfáradtam és legközelebb is megcsinálom. Ez szerintem csak hozzáállás kérdése.

Az a helyzet, hogy az utóbbi időkben, amióta 2-3 edzésre/mozgásra járok hetente, folyamatosan izomlázam van valahol :). Épülnek a bicepszeim, a vádlijaim, a hátizmom, a hasam...Remélem, egy idő után majd szépen lassan elmúlik ez is és hozzászokik a szervezetem a terheléshez.