Vettem egy új szemüveget (az év végi jutalomból, bár arra számítottam, hogy ezen kívül még legalább három dolgot veszek majd, dehát...jövőre idén nem iszok előre a medve bőrére, mert a jutalom attól jutalom, hogy a főnököd jóindulatától függ, mennyit kapsz éppen). Nem volt egyszerű kiválasztani a megfelelő keretet, de nálam ez már csak így megy. Lehet, hogy nem mindenki ennyire válogatós, de mivel én folyamatosan hordom a szemüvegem és megfelelően hiú is vagyok, ezért nem volt mindegy, hogy áll a fejemen, mennyire strapabíró, milyen anyagból készült, milyen lencse kerül bele, milyen színű és egyáltalán hogy nézek ki benne. Legyen csajos, vagány, egyedi, letisztult, fekete (elsősorban), illjen a stílusomhoz és pozitív benyomást keltsek benne, kényelmes legyen. Hát...hosszas keresgélés és sok-sok több százezres keret megnézése (és kedves és flegma, lenéző eladó) után megtaláltam az igazit. Ekkor jött a bonyodalom. Hozzá ért a szempillám az üveghez. Ki a franc gondolta volna, hogy még erre is tekintettel kell lenni?! Jött az ukáz: másik keretet kellene választani. De én megtaláltam a tökéletes, cicás (mint megtudtam, így hívják ezt a stílust) keretet, amitől képtelen voltam szabadulni és nem is akartam...Ragaszkodásom meghozta gyümölcsét, sikerült beállítani a fejemhez (a kis tündefüleimhez és a sosegondoltamhogyilyenhosszú szempilláimhoz) a keretet. Aztán 1 hónap múlva kiesett a felirat a szárából, ezért kicseréltettem. Majd lecsúszott az orromról, ezért kértem, állítsák be a szárát is, ez nem jól sikerült, visszamentem újból, hogy állítsák be megint a szárát. A fiatal (és jóképű) srác már biztosan nagyon unta a folyamatos problémázásomat. A végső beállítás végén azonban belepirultam a szerintem nem szándékosan elejtett bókjába: "hmm, neked nagyon szép hosszú szempilláid vannak..."(így utólag belegondolva, lehet, hogy cinikusan mondta). Lassan már nem merek visszamenni beállításokra - bár nagyon kedvesen invitált -, mert azt hiszi flörtölni akarok vele...:).