Ennek is vége, mármint a téli álomnak. Hosszú-hosszú idő után már mindenki úgy várta a melóban a "leállázst", mint egy falat kenyeret (részemről csak teljes kiőrlésű jöhet szóba). Decemberben és januárban 5 hétig élvezhettem az édes semmittevést a jó meleg, puha, édes otthonunkban. Csak hogy megmagyarázzam a blogleállást is, a némaságomat. Nyilván az ember jobban ráér a munkahelyén pötyögni néha-néha, mint otthon, amikor annyi tennivaló és olvasás, főzés, pakolászás, barátnőzés vár rám...sajnos a blogolást hanyagoltam és kiélveztem a semmi minden pillanatát. Elolvastam pár jó könyvet, zenét hallgattam, mindenféle csajos dolgot csináltam, sokat sportoltam, mozogtam, főzőcskéztem, receptekkel kísérleteztem, életmódot váltottunk, aludtam, karácsonyra készülődtünk, aztán szilvesztereztünk, majd már az újra munkába állástól rettegtem január eleje óta. Az év eleje nyilván sokkal lájtosabb, 3-4-5 nap munka normális üzemmódba (értsd: reggel jössz, délután mész), teljesen kibírható, nincs is panasz. De azért el tudtam volna még viselni 3-4 hetet is ebből a hirtelenjött, fenenagy szabadságból. Többet magamra, többet a családomra és a barátokra és kevesebbet a néha túlságosan túltolt melóra - ez az álmom. A téli álmom.