Az életben nem voltam egy nagy futóbajnok...Rövid távon jó voltam iskolában (tehát 60-100-200 méteren), de hosszabb távon sosem voltam jó. Egyszerűen nem voltam hozzá elég kitartó. Emlékszem, volt Cooper teszt suliban. Maga volt a pokol (az úszás még rosszabb volt...), mindig rettegéssel vártam. Hát ki a franc tud (akar) lefutni 12 percet, ráadásul teljesítményre? Kiváló eredménnyel futottam, 2 km fölött. Fogalmam sincs, hogy csináltam, nem emlékszem az egészre, csak futottam és futottam. Teljesítettem. A kényszer azóta is bennem van, a futási igény kevésbé. Ellustultam. Most azonban (az őszi tavaszra és a muszájra való tekintettel) összeszedtem magam és futócipőt húztam. Kicsit cikinek éreztem, hogy a zöld füves kutyafuttatón melegítek és nyújtogatom a lábaimat, úgy éreztem mindenki engem bámul...de aztán nekilendültem és futottam (kocogtam) 600 métert. Aztán 400 méter séta, majd futottam még 800 métert. Meghaltam...Tudom, hogy ez a teljesítmény kábé lóf@sz, de én akkor is büszke vagyok magamra. Elindultam, elkezdtem. Talán lesz jobb is...:).