A 20-as éveim elejéből szippantottam újra egy kicsit a minap. Csak új arcokkal, új generációval volt tele és így már nem volt annyira "buli".

Szóval a kollégákkal elmentünk színházba, majd gondoltuk leugrunk kicsit "bulizni". Azért azt tudni kell, hogy 30 felett egy bulizás már nem teljesen úgy néz ki, mint 10 évvel ezelőtt... Főleg azért sem, mert az én bulidalaimat (értsd, főiskolás korom nagy slágerei) úgy konferálja fel a DJ, hogy "jöjjön még egy kis retró". Hát, eléggé lelombozó élmény. Bár, eljutni a táncparkettig is az volt a 19. évét ünneplő felcsúszott szoknyájú és nagyon részeg kislány és a higanytestű (meleg?) tánczsonglőr között. Aztán ott voltak a pánikbulira érkező kiöregedett cápázók (ezt tegnap tanultam, állítólag 30 felett vannak olyan nők és férfiak, akik legvégső kétségbeesésükben mennek el bulizni, hátha találnak végre maguk mellé valakit. Vagy csak egy jót dugnának? Pff...nincs tapasztalatom), a magukat 18-nak hazudó fiatalok (akiknél részegebbet rég láttam) és persze azok a lányok és fiúkák, akikben a teljes önbizalomhiány miatt totális önkritikahiány alakult ki a tinédzserévek alatt. Felcsúszott szoknya, félrecsúszott rúzs (ja, bocsi, szájfény. A rúzs 30 felett jön...), hányás a bokorban, flitteres sztreccsruha, plusz 30 kiló.

Már én is kezdtem retrónak érezni magam, pedig épp elmúltam 30...Azt hiszem öregszem. Fél napig csengett a fülem a hangfalak dübörgése miatt és kialvatlan vagyok. 2 napig pihenek ki pár órával későbbi lefekvést. Nem tudtam 500 forintból megúszni a fröccsöket és az almalevet (látszik, meg-megcsillant a jeggyűrűmön a lézerfény, nem voltam jó parti. Amúgy nem hiszem, hogy a teremben másnak volt a kezén karikagyűrű - hótt ciki voltam - vagy inkább büszke :)). Taxival jöttem haza és a sofőr az úton a mai fiatalokról beszélt nekem (én pedig nagy egyetértésben fikáztam a topban fagyoskodó, füstöt okádó lányokat). A cipősarkam 5 centis volt körülbelül és a cipőm nem volt platform (a zselés talpbetét viszont nem hiányzott belőle, de másnap még így is fájt a lábam). A szoknyám nem a fenekem partjáig ért (épphogy), pedig egy általam klasszikus vonalú miniszoknyának nevezett piros ruciban voltam.

Feltöltődtem ebben a pár órában, megrohantak az emlékek, szinte láttam előtt megelevenedni egy-egy 8-10 évvel ezelőtti emléket. Jó volt, elég volt. 5 év múlva újra bulizok majd egy jót, addig megelégszem az "uncsi" felnőttes estékkel és a férjemmel és a barátnőimmel közös programjaimmal. Who-huu!