Van egy ismerősöm, aki olyan jól adja el magát, hogy mindig mindenki bekajálja...Én is. De lassan 5-6 év után azért kezdek átlátni a szitán.

Kicsit igazságtalannak tartom, hogy a csalásaival és hazugságaival (na jó, néha "csak" füllentéseivel) mindig valahogy sikerül előrébb helyezkednie mindenkinél és sikerül elérnie, amit akar. Lecseszés semmi, lebukás semmi...mintha félnének tőle az emberek. Ez hogy lehet? Csak szerintem bicskanyitogató vagy én csinálok valamit rosszul? Már gondolkoztam azon, nekem is hazudnom kéne (hát, sajnos most nem érek rá túlórázni, vigyáznom kell a rokonok gyerekeire; sajnos most nem tudom bevállalni ezt a plusz munkát, mert orvoshoz megyek/vendégeim lesznek/már programom van, amit 1 hónapja beszéltem meg). De akkor hova haladna ez a világ, ha mindenki elkezdene hazudozni?

Az a baj, hogy ezek az emberek a világ legjobb csalói, akik szinte sosem buknak le és akivel akarják, azzal el tudják hitetni, hogy ők jó emberek, jó munkaerők, jó szeretők, jó családanyák, jó barátok. De akkor mégis hol az igazság? Mikor lép életbe a karma? A mondás szerint a hazug embert hamarabb utol érik, mint a sánta kutyát. Szerintem az a kutya már rég megdöglött...