Tapasztalataim szerint az alábbi embertípusok megtalálhatóak minden kollektívában.

1. Az örök elégedetlen

Akinek soha semmi nem jó és nem elég. Akinek nem tetszik a beosztás, a bérezés, a jutalmazási rendszer, a munkatársak és a munka sem. Ha többet kell dolgozni az a baj, ha kevesebbet, akkor az. Ha el lehetne menni szabadságra, akkor nem megy, de a háttérben folyamatosan szabadságra akar menni és panaszkodik, hogy nem lehet. Mazochista és folyton gyötri magát, munkakedve közelít a nullához a sok bevállalt pluszfeladat és munkaóra miatt, amit saját magára kényszerít, leállítani erről nem lehet. Semmiben nem kér és nem fogad el segítséget, mégis mindenkinek arról panaszkodik mennyi munkája van. Ha kell, ha nem, állandóan bemegy dolgozni, lelőni, hazaküldeni nem lehet, pótolhatatlannak gondolja magát. Igazi energiavámpír, ahol és amikor megjelenik, egyből eltűnik a jókedv állandó morgása, morcossága, idegessége, feszültsége miatt. Testi tüneteket produkál már szervezete tiltakozásul, amiket vagy nem akar vagy nem tud felismerni és összekapcsolni...Segíteni rajta lehetetlen.

2. A főnök kedvence

Aki bármit és bármikor megtehet és emiatt akit mindenki utál (és titkon irigyel, csak utálni sokkal könnyebb). Aki kettőt mosolyog és máris övé a nap hőse érdemérem, aki folyton sajnáltatja magát burkolt célzásokkal és mindig van valamilyen kifogása a munka ellen: nincs pasim, gyerekem van, van pasim, elhagyott a pasim, szerelmes vagyok, éhes vagyok, álmos vagyok, fáradt vagyok, fáj a fejem...A kibúvók mindig hatásosak - másokkal ellentétben - és az sem gond, ha egyik nap nem jön be dolgozni, hát "úgyis sok plusz órája van". Azt senki nem érti miért pont a tökéletlenség a főnök kedvence (tipp: együttérzés?), de rendesen kihasználja a felkínált lehetőségeket és kedvezményeket. Hétvégente nem vállal plusz munkát, csak ha szakad a húr, ingyen ebédel a menzán és általában ő az, akinek mindig minden elsőre összejön...(újfent irigykedünk).

3. A folyton flörtölős, állandóan csajozós

Aki bárkivel, bárhol, bármikor, bármennyit. Akinek felvágták a nyelvét, nem szégyelli kimondani ki tetszik neki és ki nem, szemtelenül bámulja a női alkalmazottakat (bárkit) és mindenkinek csapja a szelet. Nem érdekli, hogy férjezett vagy fiatal vagy idős és az sem, hogy épp leszarják-e a fejét vagy viszonozzák a flörtöt. Intelligens, nagyon okos és művelt (ezt rendesen be is veti csajozásnál), néha okoskodó, jóképű, ő a vezér a többi férfi között, akire felnéznek. Nagyszájú, hangadó, elemi erejű, letaglózó, tornádó szerű, akinek ettől függetlenül csak kevésszer jön össze egy-egy kaland...Amelyik kutya ugat... Ha azonban valakibe bele is szeret, akkor végre leáll a sok dumával...(csak győzzük kivárni).

4. A munka hőse

Aki minden pluszmunkát elvállal, mások helyett is dolgozik, nem ágál túlórázni, csak hogy a főnök kegyeibe kerüljön. A főnök azonban más kegyeit legyezgeti (lsd. főnök kedvence pont), így soha nem éri el célját, de nem adja fel, állandóan bizonyítani akar. Gyorsan és kevés hibával dolgozik, nem panaszkodik. Nincs családja, gyerekei, kutyája vagy macskája, ezért mindig ő kapja az ügyeleteket és a plusz órákat, szívesen marad is hatalmas bizonyítási vágya miatt. 120%-on pörög, reggel ő az első, este ő az utolsó. Mindenkivel jóban van és mindenki utálja a háta mögött (azaz irigykedik rá, csak ezt nem merik kimondani, mert ciki lenne bevallani). Néha elfárad (évente egyszer), olyankor kivesz 1 hét szabit, kipihenve, kisimulva tér vissza a taposómalomba. Ő az, akit mindig ütnek, ő húz a legjobban. Általában nem veszi észre, ha kihasználják, szívesen segít másoknak, mindenkihez van 1-2 jó szava, mindenkivel jóba akar lenni és azt hiszi mindenki szereti (nem így van). A munka érdemrendje keresztet minden hónapban ő kapná, ha létezne ilyen. Kiborulni, sírni, hisztizni nem szokott, könnyű természet, akire mindig lehet számítani (ha kell egy kis segítség a munkában, helyettesíteni kell vagy akár bébiszitterkedni).

5. A teljesen más, aki mindig kilóg a sorból

Az ezoterikus, a horoszkóp olvasó, a képregénybuzi...aki imádja a lovakat, aki önkénteskedik hétvégente, aki körömpörköltet hoz ebédre vagy mindig szendvicset, aki nem szereti a születésnapját, aki külön autóval vagy bicajjal jár dolgozni (20 kilométerre is), aki folyton csak feketét hord, aki műkörmöt csináltat vagy aki nem csináltat, aki nem jár kozmetikushoz és fodrászhoz, a hippi, aki falja a könyveket, aki csak magazint olvas, aki konditerembe jár gyúrni, aki minden reggel zöld teával kezd, aki turmixokat iszik, aki állandóan fogyózik, aki kutyabolond, aki kézzel varrja gyerekei vagy saját ruháját, aki imádja az autókat, aki bélyegeket gyűjt - ebbe a kategóriába valamiért bárki beletartozhat...csak nézzünk mélyen magunkba...De a nagy többséghez képest mindig van 1 olyan, aki tényleg valamiért (vagy több valamiért is) kilóg a sorból. Vele nem könnyű, sem beszélni, sem dolgozni, sem egy levegőt szívni. Más zenét akar hallgatni munka közben, fura szokásai vannak, amiket nehéz kezelni vagy elfogadni. Jó pont, hogy más szemszögeket is megismerhetünk általa, sokat tanulhatunk tőle - már ha nyitottak vagyunk rá.

6. A külsős

Akinek úgyis minden mindegy. Akinek csak örülhet a munkáltató, hogy egyáltalán bemegy dolgozni. Ő az, akinek köszönetet mondhat a cég, mert ha kell, lehet rá számítani (ha épp nincs fesztivál szezon és ha le van égve anyagilag). Rugalmas a munkabeosztása (ő mondja meg mikor tud jönni és mikor nem), nincs túlfizetve épp ennyire is érdekli az egész. Kivétel ez alól a hozzáállás alól, ha valaki beleszeret a munkakörnyezetbe, akkor fan lesz és mindig jön, ha kell ha nem, le sem lehet állítani...Jobb helyeken a felvett kollégákkal együtt kezelik őket, rosszabb helyeken leszarják őket és örüljenek, ha kapnak fizetést (azt is 1 hónappal később, amikor újra jönnek dolgozni...).

7. A főnök

Sokféle főnökkel találkoztam már életemben. Volt feljebbvalónak gondolja magát főnököm, aki nem mozdult ki az irodájából, de bemenni sem volt könnyű hozzá (gondolom félt kontaktust kialakítani a pórnéppel, azaz velünk). Volt sosem láttam még főnököm, akit azóta már ugyan láttam, de csak egyszer és csak krízishelyzetben. Amúgy abszolút a háttérből figyelt mindent, az irányítást és végrehajtást is meghagyta másra, azaz ránk (akik valószínűleg jobban is értettünk hozzá - ő maga inkább a pénzügyi vezető volt). Volt szexista főnököm, aki folyton "érdekes" vicceket mesélt és poénkodott a dekoltázzsal meg előjött a rendben van-e a nemi életed téma is elég gyakran. Persze itt is amelyik kutya ugat...de azért akkor is...

A legjobb főnök szerintem empatikus, rugalmas, kedves és figyel a munka és magánélet egyensúlyára. Nem gondolja, hogy a munkahelyemen lakom és nem várja el, hogy reggeltől estig bent legyek. Amikor projekt van, elvárja a teljesítést és a maximumot, amikor uborkaszezon van, hazazavar. Nem a bent töltött munkaóráimat nézi, hanem az elvégzett feladatok számát és minőségét. A teljesítményt díjazza, megdicsér, jutalmat ad esetenként. Jó motiváló ember, hagyja a kollégákat dolgozni, kiteljesedni. Ad visszajelzést.

Ja, és hogy én melyik "kasztba" tartozom? Néha úgy érzem kicsit mindegyikbe...egyszer ebbe, egyszer abba. De szerintem ezzel mindenki így van...vagy nem?