Miután már elég sok fogamat elveszítettem (négyet) a kis genyó ciszták miatt, úgy most már épp eljött az ideje a pótlásuknak, hogy ne csak elvegyen a kedves Doktor Úr, hanem adjon is.

A nagy napon felkészültem a kabalámmal, a szárnyas fog medálommal, hátha segít (bár a stresszlabdán is erősen gondolkoztam, de felmerült még a nyugtató), illetve az egész napos munka, mely eltereli a figyelmet a félelmekről. Eljött azonban az én időm, melyet rettegéssel teli csodálattal vártam, hiszen éppúgy remegett a lábam a pániktól, mint az örömtől, hogy végre kapok! Két új fogat! Megemlítettem a dokinak, hogy ennek fényében vágjunk neki a műtétnek, ráadásul megismertettem kabalamedálommal is, melynek láttán kicsit megenyhültnek tűnt. Érzéstelenítés, még nyelni se igen tudtam, folyt a nyálam, zsibbadt a szám, majd jöhetett a fertőtlenítés és kezdődhet a 20 perces műtét. Ki a franc gondolta volna, hogy ezt ilyen kisujjból kirázza valaki és az ember alig érez valamit?! Már a második csavar került a számba, amikor fény gyúlt a koponyámban, dehát már a másodikat is kifúrta! Azta', dolgozik a doki, mint a gép. A műtét nem volt annyira szörnyű, mint gondoltam, egész könnyen túléltem, remélem, a második menet is hasonlóan jól sikerül majd...Viszont amikor kiment az érzéstelenítő hatása, na akkor jött a fekete leves. Bedagadt az egész arcom és nagyon fájt az egész állkapcsom, arcom, fülem, szemem, nyelvem, fejem...nyelni is nehéz volt és ez eltartott vagy 3 napig, majd kezdett lohadni a dudorom, ma már épphogy látszik valami. Már csak várni kell, hogy csontosodjon a titán és becsipogjon a reptéri jelző...nyár végére lesz két új fogam és ez örömmel tölt el!