A babára vágyás kihozza az emberből mindazt a hitet, amit addig el sem tudott volna képzelni magáról...Amikor már több, mint fél éve dolgoztunk a bébin, elkezdtünk kutakodni a neten (elsősorban én), hogy mivel lehetne kicsit rásegíteni a dologra. Rengeteg mindennel lehet találkozni és mi majdnem mindent ki is próbáltunk már. A fórumok tömve vannak az elkeseredett és a boldog sztorikkal egyaránt. Van, akinek ez segített, van, akinek az és van, akinek semmi...Mi eddig az utóbbi csoportba esünk, de talán még nekünk is tartogat valamit a természet, amibe eddig nem botlottunk bele.

Szóval először csak alap dolgokkal kísérleteztünk, úgy mint hőmérőzés, aztán jött az ovulációs teszt, a gyakori nőgyógyászati látogatás, aztán az andrológia és a spermiogram felállítása. Mivel folyamatosan minden rendben volt, a hőmérsékletem azt mutatja, amit kell, az ovulációs tesztek rendre a megfelelő időben lettek pozitívak, a doki is mindig mindent rendben talált, a spermák is egészségesek voltak, ezért tovább kutattunk, mit lehetne még kipróbálni, mi segíthetne.

Gondoltuk feljavítjuk az életminőségünket, többet mozgunk, többet vagyunk kettesben, csinálunk programokat, randizunk, életmódot váltunk, vitaminokat szedünk és az étkezésünket is a babavárás irányába tereljük. Ezt 2-3 hónap alatt egész jól sikerült prezentálnunk, bár a cukormentes étkezés és a több zöldség-gyümölcs nem mindig ment. Mire belejöttünk, a vitaminjaink is elfogytak (nem kevés pénzbe kerültek...). Az életmód nagyjából megmaradt, a vitaminokat nem rendeltük újra. Inkább a természetesség felé fordultunk majd egy év próbálkozás után. Akkor jött a méhpempő, ami immunerősítő és termékenységet segítő hatású. Több üveggel megettünk belőle a hónapok alatt. Ennél rosszabb ízű dolgot régen kanalaztam, a férjemnek sem volt a szíve csücske ez a rész, de megettük. Olcsó sem volt, finom sem és talán a vitaminokat helyettesítette abban a pár hónapban, de sajnos ez sem vált be.

Elkezdtem sportolni, mozogni. Eljártam zumbára, de 2-3 hónap alatt rájöttem, nem nekem való, inkább valami lassabb mozgásra, szinte meditációra vágytam. Elmentem pilatesre, aztán jógára, aztán dinamikus jógára. Egész jó volt, de ahogyan néztem a bénázásaimat a tükörben (mert azért annyira nem vagyok hajlékony, bár gyakorlással, biztosan sokat lehetne javítani ezeken), hát...elég vicces voltam néha. Nyáron egyébként sem volt időm aztán eljárni az órákra a rengeteg munka mellett, így ez szép lassan elmaradozott. Ősszel aztán visszatért a lendületem és rátaláltam az Aviva tornára. Megcsináltam az egy napos képzést. Olyan izomlázam lett a nap végére és másnapra, hogy csak na, pedig elsőre kis vicces ugrálásnak, mozgásnak tűnt. Ha az ember normálisan csinálja, akkor felszabadító és megmozgat, ellazít. Ezt is csináltam egy darabig, de sajnos ez sem segített (lévén, hogy a hormonjaimmal, a szerveimmel és a többi ilyen dologgal sincsen gondom, de bíztam benne, hátha lelkileg egy kis támogatást nyújt majd, max a görcsölő napokra jó lesz).

A lelki segítségről jut eszembe, körülbelül ezen a télen jutottam el az egyik mélypontra, amikor úgy éreztem vagy pszichológushoz, vagy valaki máshoz kell elmennem, vagy szétrobbanok a bennem lévő mardosó önvádtól, szégyentől, reménytelenségtől. Talán egy kis ellazulás, egy kis félelem oldás (mert akkor már kezdtem félni, hogy nem lehet gyerekem, hogy a szülés milyen lesz, hogy mekkora változás lesz ez az életünkben - pedig előtte nem gondolkoztam ilyeneken, bár lehet, tudat alatt ott voltak akkor is ezek a félelmek). Szóval egy kineziológushoz mentem el végül, az valahogy természetesebbnek tűnt, bár elsőre nagyon misztikus és kicsit bohóckodásnak is tűnt. De aztán sok mindenre fény derült számomra is, olyan dolgokat hozott bennem felszínre, amiket eddig nem kapcsoltam össze az agyamban. Érdekes volt, de az oldások nem nagyon használtak. Gyakorlatilag annyi derült ki, amit magamtól is tudtam, hogy csakis én változtathatok az életemen és kicsit próbáljak kevésbé szigorú lenni magammal. És nem kell félni. Hát jó.

Imádom a teákat. Most legutóbb a fogamzás teakeveréket készítettem el magamnak, a megfelelő adagolással ittam reggelente. Hát, a fincsi zöld teámnál nem jobb, de attól még megittam, mert hátha tényleg segít. 2-3 hónapig csináltam, de ez sem vált be, bár attól még ma is iszogatom a teát, csak nem mindig és nem rendszeresen.

Még kristályokat is kipróbáltam feszültségoldásra, állítólag a különböző kristályok rezgései segíthetnek bizonyos lelki terheken, stresszoldásban, lazulásban.

Ami biztos, hogy a jellemem sokat fejlődött ez alatt a több, mint két év alatt. Változtam, türelmesebb, kedvesebb lettem, talán kevésbé vagyok aggódós természetű és szerintem a férjemmel is szorosabb a kapcsolatom. Azt hiszem, most már megérett a kapcsolatunk arra, hogy gondoskodni tudjunk és teljes odaadással, szívünkkel szeretni tudjunk egy picike lényt, a mi kisbabánkat. Nem sokat beszélünk róla, de tudom, hogy ezt nem csak én gondolom így. Szerintem a férjem nagyszerű apa lesz, bár félő, hogy kicsit el fogja kényeztetni a gyermekeinket, mert mindent meg akar majd nekik adni, amit csak tud, meg még talán többet is. Nagyon jó helyre fog érkezni ez a kis csillag, ha majd eljön. Bízom benne, már nem kell rá sokat várnunk.