Igen, mi férjes asszonyok is csak nőből vagyunk...amúgy utálom ezt az asszony kifejezést magamra értve annak ellenére, hogy értem a jelentését, mégsem tudok vele azonosulni...valahogy nem vagyok asszonyos (más kép van a fejemben ehhez a szóhoz társítva, amibe én - még - nem férek bele). És hogy miért mondom a férjes asszonyt...nos azért, mert a minap baráti társasággal színházba, majd iszogatni mentünk. Réges-rég fordult elő velem, hogy hosszabb estét kimaradjak otthonról, akár barátokkal, akár csajos este miatt és "kirúgjak a hámból" (jelentsen ez bármit is). Szóval most kirúgtam a hámból, borozgattunk, beszélgettünk, pizzáztunk és rengeteget nevettünk, hülyéskedtünk. Ahogy telt-múlt az este, a fiúk egyre bátrabban (értsd részegebbek), a lányok egyre nyitottabbak (értsd spiccesebbek) lettek, a srácok a lányoknak udvaroltak, bókoltak, flörtölgettek és ebből én, a "férjesasszony" sem maradtam ki. Meg kell mondanom rendkívül jól esett a sok bók, a kedvességek, az ártatlan kis flörtök, a baráti ölelések, az apró kacsintások, a gesztusok, még ha a fele a részegségüktől felbátorodva született is. Ide a rozsdás bökőt, hogy a párkapcsolatban élőknek is szükségük van erre...Először kicsit feszengtem és lelkiismeret furdalásom volt amiatt, hogy "deháténférjnélvagyok", aztán megpróbáltam lazán venni a dolgokat és rájöttem, nagyon hiányzott már ez az érzés, hogy nem a párom dicséri meg a ruhám, a frizurám, hogy azt mondja rám egy pasi, hogy jó csaj vagyok...A férjes asszonyoknak is kijár a bók, a férjes asszonyoknak is van szemük, őket sem kell még eltemetni. Nekünk is kell a figyelem és nem csak otthon, a négy fal között a férjünktől, hiszen talán ezektől az apróságoktól hajtva leszünk a jövőben is jó csajok!