Nem, nem vagyok márkahű (leszarom, milyen márkájú ruhát hordok én vagy más és azt mennyiért vette/vettem és hol, felőlem akár turkálóból is öltözhet valaki, csak legyen egyedi, változatos és jól álljon), de elvhű, az igen. Ma még a főnökömtől is megkaptam, hogy talán ez a legjobb szó rám; elvhű. Megvannak a magam kis gondolatai a világról és alkottam hozzá szabályrendszert is, amin maximum az eltelt idő (elavultság) és a saját személyi fejlődésem változtathat. És persze időről időre változnak is azok az elvek, melyekhez vagy magam miatt, vagy a munkahelyi szabályrendszer miatt tartom magam. És ez így jó. Sosem én vagyok az, aki a szabályokat felrúgja, aki mindig keresi a kibúvókat a feladatok alól és azt figyeli, hol vannak a kiskapuk. Na jó, azért nem vagyok szent és szerencsére egyre kevésbé vagyok merev és karótnyelt, de azért vannak olyan dolgok, melyeket a lelkiismeretem nem enged megtenni és szerintem soha nem is fog engedni. Ilyen dolog a hűség.