felkerült még egy tétel, mióta hangversenyen voltam. Egy fiatal lány énekelt egy egész szimfonikus zenekarral, bevallom, iszonyúan irigyeltem érte. Szóval van egy újabb tételem a bakancslistámra: szeretném, ha egyszer (csak egyszer az életben) a Savaria Szimfonikus Zenekar kísérné végig azt a dalt, amit eléneklek. Leginkább populáris dalt énekelnék, amit szeretek, de a hátam már most beleborsózik a tudatba, szerintem lehet, hogy el sem tudnám énekelni rendesen a dalt gyönyörűségemben, hogy teljesült az álmom. Minden esetre erre vágyom...

Amikor kisebb voltam, vegyes karban és énekkarban is énekeltem, zenekarban zenéltem. Hiányzik. Az az érzés hiányzik, amikor végre megszólalt a mű és végigfutott a hátamon a hideg attól az erőtől, amik a dalokból megszólaltak, amikor 30-60 ember egyszerre énekel. Imádom...és hiányzik, át akarom élni megint. De most már vagyok annyira egoista és extrovertált, hogy én énekeljek egyedül, mindenki más zenéljen és kipróbálhassam, mit tudok, mit bírok. Annyira jó lenne...lehet írok nekik egy levelet, hátha beengednek a hátsó bejáraton titokban egy próbájukra...