Mit mondhatnék?

Úgy elszaladt az idő, hogy észre sem vettem és máris ősz lett. Bár lehet, ez csak az idei változékony időjárás egyik meglepetése, de mintha kimaradt volna a nyár. Tavasz után picit melegebb tavasz jött, majd minimális nyár és máris itt a kemény ősz sok-sok esővel, még több özönvízzel és monszunnal és mindjárt tél lesz. Talán még havazni is fog.

Azonban az idő is rohan...nem csak az időjárás őrült meg, hanem kicsit én is, kidolgoztam a lelkem és úgy érzem, ennél nincs már több, nincs feljebb, ez a tetőpont. Olyan sok mindent tettem le idén az asztalra, bizonyítottam magamnak, a cégnek, a többieknek, a családomnak, hogy már magam sem tudom mi másra vágyhatnék még. Pedig vágyom. Változásra. Várom az elcsendesedés időszakát, amikor nem nyüzsög itt oly sok boldog, kiránduló és hangosan sikongató ember, amikor elolvashatom azt a 6-8 könyvet, melyet egy hónap alatt sikerült beszereznem (a beszerzés gyorsabban dolgozott, mint a kivitelezés...), amikor kialhatom magam, amikor lesz időm magamra, a családomra. Arra a változásra, ami kicsit más irányba terelheti az életemet, legyen az egy új kihívás, változás a munkámban vagy egy új családtag érkezése. Bátran állok a kihívás elé, tanulni, fejlődni szeretnék. Megértem rá, vágyom rá.

Idén télre is, mint minden egyes holtszezonra, vannak terveim. Festeni akarok, elővenni a felújíttatott hegedűmet (a szomszédok legnagyobb örömére) és játszani, megtanulni a reflexológia alapjait és talpat masszírozni és minimum 10 könyvet kiolvasni, babákra vigyázni és hozzájuk szokni és lélekben teljesen felkészülni az anyaságra. Erre vágyom. És nem, nem mondom el többször a gyerek témát, pedig ha tudnátok, milyen sokat tudnék róla beszélni...mennyi kudarcélmény, mennyi el nem mondott szó van bennem... De nem panaszkodok, nem fárasztom ezzel a környezetemet, a családomat, az olvasókat és senkit...de akkor mégis kinek mondanám el mindenkori félelmeimet, kérdéseimet, kéréseimet? Kinek akadhatnék ki időnként, amikor azt érzem, már nem tudom mit tehetnék? Kitől kérdezhetnék, kinek sírhatnék? Talán erre jó lesz ez a felület, hogy mégse őrüljek meg teljesen.