Lassan vége a nyárnak és kettős érzések kavarognak bennem. Egyrészt mélységesen szomorú vagyok, hogy megint előkerülnek a szekrény mélyéről a melegebb ruhák, a kedvenc nyári darabokat el kell tennem, jön a hideg, kicsit szürkébb, lehangoltabb időjárás köszönt majd ránk és ezek a színek a ruhatáramban is visszaköszönnek majd. Ugyanakkor már vártam is, hogy szeptember legyen...ez a nyár tartalmas volt. Voltunk végre nyaralni (kétszer is :)), sok új élmény ért, de rengeteget dolgoztam és ennek a családom, a férjem és az otthonom itta a levét. Örülök, hogy lassan visszaállunk a "téli" munkarendre, nem kell minden nap reggeltől estig dolgozni és lesz időm magamra és a szeretteimre is. Délután emberi időben hazaérhetek, elővehetem a polcon porosodó szakácskönyveimet, nyugodtan bevásárolhatok és estére főzhetek vacsorát. Hiányzik az olvasás és a mozibajárás. A barátaimmal se igen találkoztam nyáron és bevallom, a férjemmel is közel 2 hónapja csak a munkának élünk, estére csak a vacsi és az ágybadőlés marad. A 8 óra szórakozás részre már lassan nem is emlékszem...jó lenne mindezt visszakapni. Azt hiszem, talán öreg vagyok már ehhez a 230-250 óra munkához, még ha csak 4 hónapig tart is.

A rádiózás is keményen kivette részét idén nyáron az életemből. Sokkal jobban, mint eddig bármikor és nem bántam meg! Bármikor elvállalnám újra ezt az őrületes kalandot. Talán ősztől folytatódik majd az országos vonal is... Ha nem, beérem azzal is, ami eddig volt: helyi rádió, ahol ismernek - nem vagyok olyan nagyravágyó. Azért jó elmondani, hol dolgoztam és jó volt látni azt, mi mindent lehet nagyban elgondolni és hogy működik az óriásgépezet. Most már várom, hogy elteljen ez a 2 hét és végre vehessek pár nagy levegőt és visszakapjam az életemet.